Az összejövetel pénteken, Szent Balázs napján kezdődött. A KÉK és a KÉSZ tagjai a Szent Teréz-székesegyházban részt vettek a szentmisén, majd az Augustinianumban folytatódott az este vacsorával és kötetlen beszélgetéssel. A közös KÉK—KÉSZ elnökségi ülést szombaton tartották meg ugyanott.

— A két szervezet már hetedik éve működik együtt, szoktunk közös üléseket is tartani — nyilatkozta Szabó Károly, a KÉK elnöke. — A mostani azonban különleges alkalom, nagy szeretettel hívtuk meg ide a KÉSZ tagjait, hiszen ők az ősszel új elnökséget választottak. Ez jó lehetőség arra, hogy az ottani új vezetőség megismerkedjen az itteni elnökséggel. Eddig is kiváló volt az együttműködés, de azt szokták mondani, hogy ha új emberek jönnek, akkor azok új ötleteket is hoznak, azaz joggal reméljük, hogy a már meglévő, közös programok mellé újak is kerülnek.

A találkozón a KÉSZ leköszönő elnöke, dr. Osztie Zoltán atya is részt vett. Mint mondta, szerinte természetes, hogy nem fordít hátat a szervezetnek most, hogy már nem tölt be vezető tisztséget.

— Nem „letettem” a KÉSZ-t, hanem úgy döntöttem, nem jelöltetem magam újból — mondta az atya. — Fiatalítani szerettem volna, és ebben eltökélt voltam. Hogy a KÉSZ ne váljon nyugdíjasklubbá, ahhoz teret kell adni a következő nemzedéknek. Ha mi, idősebbek csak kapaszkodunk a székünkbe, és nem tudunk idejében „lelépni”, nem tudjuk átadni a helyünket a fiatalabbaknak, akkor biztosan ítéletet mondunk magunkra. Én ezt nem szerettem volna. Ne várjuk meg, hogy a csudába kívánjanak bennünket, inkább jöjjenek a fiatalok. És ez most meg is történt, hiszen az új elnök, Makláry Ákos atya is a fiatalabb nemzedéket képviseli, viszont az egész elnökséget is „felfrissítettük”. A KÉSZ lényege a személyes kapcsolatok szövedéke, melybe a vajdasági barátaink is beletartoznak, akikkel immáron hét éve remek a kapcsolatunk. Az együttműködés nagyon szoros, mondhatni, testvéri. Sok találkozás, akció van mögöttünk, és bízom benne, hogy ennek jövője is van. Noha már nem vagyok hivatalban, nem szeretném elengedni ezeket a személyes kapcsolatokat. Soha nem fogom elfelejteni a közös emlékeket, a közös imádságokat, a találkozásokat a horgosi Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Házban, a közös anyaországi zarándoklatokat, a doroszlói találkozót… Ezt szeretném fenntartani.

A KÉSZ új elnöke, Makláry Ákos atya, a budai Fő utcai parókia lelkészeként, görögkatolikus papként került az elnöki székbe. Azt mondta, bár kisebbségben vannak Magyarországon, a görögkatolikusok mégis aktívak a KÉSZ-ben és más keresztény szervezetekben is.

— Hogy mennyien tagjai a KÉSZ-nek, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy az anyaországban mi, görögkatolikusok körülbelül 300 000-en vagyunk, ugyanannyian, mint az evangélikusok. Éppen a múlt héten jártam Mátészalkán, ahol megalapítottuk a KÉSZ helyi csoportját, és örömmel láttam, hogy ott volt a római katolikus plébános, a görögkatolikus parókus és a református lelkész is. És persze a hívek. Új elnökként akkor volnék nagyon elégedett, ha az ötéves mandátumom végén azt mondhatnám, sikerült folytatnunk mindazt, amit elődeink — kiváltképp Osztie atya — elkezdtek. Sok csoport alakult az elmúlt években Magyarországon, illetve nagy örömünkre a Délvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Felvidéken is, sőt, reményeink szerint Ausztriában és Németországban is lesznek csoportok az ottani magyar közösségben. Ez a fajta építkezés, növekedés mindig örömet szerez, hiszen jó érzés, hogy az emberek — felekezeti hovatartozástól függetlenül — keresztényként és gondolkodó értelmiségi emberként közösséget alkotnak.

A tanácskozás után városnézésre és ismerkedésre is maradt idő. A KÉK—KÉSZ-együttműködésnek köszönhetően az idén is lesz lehetőség zarándokutakon, tanácskozásokon, előadásokon és más aktivitásokon való közös részvételre.