Képek forrása: imdb.com

Hatvan éve, 1963. november 22-én ölték meg John Fitzgerald Kennedyt, az USA fiatal, karizmatikus elnökét. Megannyi összeesküvés-elmélet köthető a gyilkossághoz, mely a kollektív tudat részévé vált az Egyesült Államokban. Szinte mindenki, aki élt akkor, máig pontosan emlékszik rá, hogy éppen hol tartózkodott, amikor megtudta a hírt. Az utókor — és persze számos filmrendező, író — azonban számos történész szerint jelentősen megszépítette Kennedy elnökségét és érdemeit. Ennek eldöntésébe, illetve a politikai eredményeinek vizsgálatába talán nem szükséges belemennünk, abba azonban mégis, hogy mekkora kultusz övezte az USA 36. elnökét. Több dokumentumfilm és játékfilm is készült az életéről, a fatális napról és a gyilkosság utóéletéről is, melyek között olyan is akad, amely akkora hatással volt a nézőkre és a törvényhozókra, hogy előremozdította néhány körülmény tisztázását a nyilvánosság számára. A következőkben két játékfilmet és egy dokumentumfilmet szeretnék bemutatni az olvasóknak.

JFK — A nyitott dosszié (1991, Oliver Stone)

Kezdjük is mindjárt a leghíresebbel. A JFK tekinthető a gyilkosságról készült alapfilmnek, mely nyolcszoros Oscar-jelölést hozott a készítőknek. A magyar televízió számos alkalommal vetítette ezt a rendkívül szövevényes, a merényletet komplexen bemutató — gyakran totális fantazmagóriákat felvonultató — filmet, melyben a New Orleans-i kerületi ügyész, Jim Garrison (az éppen a csúcson lévő Kevin Costner) veszi kezébe az ügyet, kezd el saját szakállára nyomozni, illetve kérdőjelezi meg a Warren-bizottság jelentését. A legfelsőbb hatalmi szintekig vázol fel összeesküvéseket és mutat be lehetséges felelősöket. Oliver Stone rajongója a témának, azóta több dokumentumfilmet is rendezett a Kennedy-gyilkosságról. A JFK hatása ráadásul arra késztette az amerikai kongresszust, hogy létrehozzon egy bizottságot, mely a merényletekkel kapcsolatos iratokat vizsgálta, sőt, utasították az illetékes nemzeti irattárat, hogy jóval korábban hozza nyilvánosságra a merénylettel kapcsolatos dokumentumokat — kivéve azokat, amelyeket az USA aktuális elnöke nem engedélyez.

Jackie (2016, Pablo Larraín)

Jackie Kennedy, a néhai first lady maga is kultuszfigura és irigyelt/imádott személyiség volt a köznép szemében. Azaz már önmagában is egy valódi amerikai ikon. Pablo Larraín filmjében pedig, ahol Natalie Portman személyesíti meg Jackie-t, főként a merénylet utáni időszaknak lehetünk tanúi. Mivel ő nem elsősorban az elnököt, hanem szeretett férjét veszítette el, a Jackie elsősorban azt a mély traumát és személyes gyászt mutatja be, amelyre kevesebb figyelem terelődött a gyilkosság után. Az ifjú, harmincnégy éves elnökfeleségnek ideje sem volt megélni a gyászt: férje elvesztése után azonnal felül kellett emelkednie a bánaton, hogy méltósággal vihesse tovább JFK örökségét. Portman kiváló ebben a szerepben, amellett, hogy kellő rezignáltsággal, már-már hidegen láttatja az özvegyet, képes arra, hogy átadja a nézőknek a magában minden szomorúságot elnyomó, elképzelhetetlen módon szenvedő nőt, feleséget és anyát.

JFK újraértékelve — A tükrön túl (2021, Oliver Stone)

Stone, mondhatni, folytatást készített harminc évvel korábbi filmjéhez, a JFK — A nyitott dossziéhoz. A rendező az egy teljes generációt átformáló elnökgyilkosság kapcsán azt mondja, az egykori összeesküvés-elméletek mostanra összeesküvéstényeknek tekinthetőek. Mivel Stone eredeti filmje óta számos dokumentum és részlet napvilágra került, a dokumentumfilmben rekonstruálta az akkor elmondott és azóta több ponton is beigazolódott ötleteit, feltevéseit. A film narrátora Donald Sutherland és Whoopi Goldberg.