A Szabadkai Rádió Fiatalokról fiataloknak című műsora meghatározó része volt az életemnek. Ki nem hagytam volna semmiért, később munkatársa is lehettem. Soltis Gyula szerkesztőtől tanulhattam az újságírás alapjait, illetve azt is, hogy a török kávé csakis habosan jó. Most újra hallhattam a kedvenceket, és mivel kisebb-nagyobb kitérővel maradtam az újságírásnál, kérdezhettem is őket, hiszen egy kétórás műsor erejéig újra összeállt a nagy csapat. A Fi-fi 40. születésnapját egy rendhagyó műsorral ünnepelték a Szabadkai Magyar Rádió hullámhosszán.

Az adás előtt néhány perccel érkeztem, vibrált a levegő az izgatottságtól. Utolsó egyeztetések, majd irány a stúdió. Fejős Csilla, Ördög Gábor, Ágoston Gabriella és Mamuzsity László köszöntötte a hallgatókat, a műsorban a világ minden tájáról beköszöntek a fi-fisek, felidézték emlékeiket, megosztották élményeiket, gondolataikat a rádiózásról, természetesen Soltis Gyula „szelleme” is átjárta a műsort, a zene pedig kiváló volt.

— Nagyon boldog vagyok, hogy a negyven évvel ezelőtti gárda tagjai meg azok, akik később kinőttek a Fi-fi-ből, úgy érezték, ma itt a helyük — örült Ágoston Gabriella. — Megmutathatjuk azt a szellemiséget, amelyet a fi-fiskedés megteremtett bennünk. Nem volt számunkra lehetetlen, a nagy magnóval a hátunkon mindenhová eljutottunk, és amire kíváncsiak voltunk, azt meg is kérdeztük. Két évvel ezelőtt ültük meg a 38. évet, gyorsan, mert megszűnik a Szabadkai Rádió... Téves volt ez a hozzáállás, hiszen a Fi-fi önmagában egy védjegy, mindegy, honnan sugározzák.

— Nekem a kezdetek óta fontos ez a jó baráti társaság — idézte fel Mamuzsity László. — Jó, hogy így együtt maradtunk. Apa nélkül nőttem fel, Soltis Gyula rengeteget segített abban, hogy visszanyerjem a magabiztosságom. Megtanított a cél felé haladni, szépen beszélni, továbbá rámutatott a csapatszellem fontosságára is. Az én búcsúm a rádiótól nagyon gyors volt, ezt most nem részletezném. Ezután a budapesti jugoszláv nagykövetségen dolgoztam, majd itthon nyitottam egy vállalkozást. Hogy hiányzik-e a rádió? Valamilyen módon igen. Budapesten is próbálkoztam, de ott azt éreztem, hogy mindentől függetlenül másodosztályú vagyok. Rájöttem, hogy a zenéből, mely az életem, nem tudok megélni. De hobbiként foglalkozhatok vele!

— Nagyszerű érzés látni az ismerős arcokat, szerkeszteni a műsort. Rutinmunka, még akkor is, ha közben volt néhány évtizednyi kiesés — ismeri el Buckó György.  — Egy áttekintést készítettem arról, mi lett a fi-fisekkel. Mindössze egyharmadunk él Szabadkán. Néhányan a média világában maradtak, itthon vagy Budapesten. Vannak köztünk egyetemi, középiskolai tanárok, társadalomtudósok, bölcsészek, dokumentumfilmes, ügyvéd, orvos, vállalkozó, villamos- és építészmérnök, cégvezető, közgazdász, nyugdíjas.

— Felkeresték a Pannon RTV-t azzal az ötlettel, hogy szeretnének megemlékezni a 40 éves Fi-firől — mondta a műsor elkészítésében segédkező Agárdi Gábor, a Pannon RTV szerkesztő-riportere, aki maga is fi-fis volt. — Összegyűjtötték a régi munkatársakat, megszerveztük a műsort a Szabadkai Magyar Rádióban, mely egy méltó helye a jubileumi adásnak, hiszen a kollégák közül sokan azokkal együtt kezdtek el rádiózni, akik most itt vannak. Sok egykori fi-fis dolgozik itt. Rengeteg háttérmunka, túlóra kellett ahhoz, hogy ez a kétórás műsor létrejöhessen, de megérte!

Ha valaki lemaradt az élő adásról, akkor a www.pannonrtv.com honlapon, a Szabadkai Magyar Rádió menüpontra kattintva hallgathatja vissza!