Egy-egy közösségi esemény alkalmával látszik meg igazán, milyen sokan élnek egy faluban, és mennyire összetartóak az emberek. A fényünnepre megtelt a Magyarkanizsa községhez tartozó kis település, Tóthfalu parkja: az apró gyermekektől kezdve az iskolásokon és a fiatalokon át az idősekig mindenki ott volt. A falu lelke, Utasi Jenő atya sem hiányzott a rendezvényről, aki hangsúlyozta, a pogány és a keresztény hagyomány nem zárja ki egymást.

A legkisebbek fényt hoztak a falu életébe

— A pogány emberek számára ez egy nagy ünnep volt, fontos helyet foglalt el a hitvilágukban a fény győzelme a sötétség felett. A kereszténység valójában erre a fényünnepre építette rá Jézus születésnapját, a másik fényt az életünkben. Miért ne lehetne ezt a kettőt együtt ünnepelni ilyen formában? Ha kizárólagosak vagyunk, a vagyra helyezzük a hangsúlyt — mármint hogy ez az ünnep pogány-e vagy keresztény —, akkor megtagadjuk a múltunk egy részét. A másik dolog pedig, hogy a rendezvény egyúttal egy szép nagy találkozó is, együtt van a falu lakossága.

Salbak Mária a szomszéd házaspár társaságában érkezett. Nemrégiben halt meg a férje, akit szeretettel ápolt betegsége alatt, így ez az első közösségi esemény, melyen részt vett. Mintegy negyven éve él a faluban, mint mondta, nagyon szeret itt lenni.

A fény ünnepe a templomtorony alatt

— Vártam már ezt a napot, hosszúak az éjszakák. Nem nagyon bírok aludni, sokkal jobb lesz, ha hosszabbodnak a napok. Békességet, egészséget, jobb létet kívánok mindenkinek!

A hideg estén karácsonyi műsor, forralt bor, tea, mézes pálinka és zsírosdeszka várta a falu lakosságát. A jó forralt bor titkát Püspök Ignác, a tóthfalui plébánia közkedvelt „mindenese” és az oromhegyesi vendégfellépők egyike, Gordos Péter árulták el: feleannyi víz kell, mint bor, illetve a fűszerek közül narancs, szegfűszeg, fahéj, szemes bors, cukor. A fényünnepen a helyi közösség tanácsának elnöke, Bontovics István is megjelent.

— Ez egy fontos pillanat az életünkben, összejön a falu lakossága, most látszik, hogy milyen sokan vagyunk, és nemcsak az idősebbek, hanem a családalapítás előtt álló fiatalok is, akik közül sokan itt, a faluban vagy a környéken vettek házat, melyet felújítanak, itt szeretnék folytatni az életüket. Ez egy nagyon jó dolog! Külön öröm számunkra, hogy a környező településekről is érkeztek vendégek a rendezvényre.

A cserkészek gyújtották meg a tüzet a betlehemi békelánggal

A műsort a Fehér Akác Művelődési Egyesület legkisebbjei, a Virgoncok tánccsoport tagjai nyitották meg. Ők, a gyerekek a mi életünkben a fény — konferálta fel a fellépést a tóthfalui fényünnepet szervező Szabó Dénes Egyesület és a Rákóczi Szövetség vezetője, Faragó Zoltán.

— Igazi közösségi ünnepre sikeredett a fényünnep, hiszen alkalmi összeállítást hozott nekünk Keviből a Bazsarózsa asszonykórus, Tornyosról Tóth Ugyonka Frigyes, valamint az oromhegyesi és a magyarkanizsai férfikórus. Évekkel ezelőtt az anyaországi kezdeményezésű Fénylánc Magyarországért rendezvények sorához csatlakozva alakult ki a téli napforduló megünneplésének hagyománya a falunkban, hiszen mi is büszkén valljuk, hogy magyarok vagyunk. Ez a nap, akárcsak a karácsony, arról szól, mennyire tudjuk szeretni egymást, a közösségünket. A tóthfalui közösség összetartó. Ez egy különleges, egyszerű, kicsi falu, és ha felnézünk a templomtoronyra, a kettős keresztre, érezni, mennyire jó hely. A fény az élet maga, túl kell élni, és törekednünk kell az örök életre, melyben mi, keresztények hiszünk. Nekem szerencsém van, öten vagyunk a családban, feleségemmel három gyönyörű gyermeket nevelünk, mindennap ránk ragyog a Jóisten napsugara, amikor Luca, Zétény és Zselyke felébrednek. Örömmel tölt el mindenkit, hogy az idén falunkban rekordszámú, kilenc gyerek született, van mit ünnepelnünk!

Közösségi ünnep Tóthfaluban (a Pannon RTV felvételei)

A fény győzelmét hirdető, a hideg estén meleget adó tüzet a cserkészek gyújtották meg — méghozzá a betlehemi békelánggal, melyet Rózsa Antoanetta, a tóthfalui alakuló cserkészcsapat megbízott csapatparancsnoka hozott el a kis településre Temerinből. Harmadik éve övé ez a nemes feladat — lángot hozni és továbbadni mérhetetlenül jó érzés!

— A falunak tizenegy cserkésze van, szeptemberben tartottunk toborzót, és szerencsére sok apróság jött hozzánk, akivel hetente találkozunk, és játékos módon tanulunk. A településen korábban már létezett cserkészcsapat, ám vezetője elment a faluból, s akkor megszűnt. Én éltem a lehetőséggel: amikor elindult egy felnőttképzés, elvégeztem, utána az őrsvezetőképzést, most pedig tiszti képzésre járok. Már rajtam kívül is van egy őrsvezető, illetve megfelelő számú gyermek, így hamarosan visszakapjuk a nevünket, remélem, nemsokára Kaszap István Cserkészcsapat leszünk!

A közösségi ünnepet jótékonysági vásár tette gazdagabbá. Évek óta hagyomány a faluban, hogy az iskola tanárai rengeteg mézeskalácsot és sógyurmát készítenek, melyet a hatodikos, hetedikes és nyolcadikos diákok árulnak, a bevételből pedig a pedagógusok színházba vagy kisebb kirándulása viszik el tanítványaikat — meséli Püspök Anett és Szabó Fruzsina, a vásár aznapi felelősei, akik szintén örülnek a hosszabbodó nappaloknak. A fény számukra azt jelképezi, hogy több időt tölthetnek kint, együtt a barátokkal. Mindkét lány végzős, és itthon, Zentán szeretne továbbtanulni: Anett gyógyszerész technikus szakra kíván bejutni a zentai Egészségügyi Középiskolába, Fruzsina pedig a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti irányzatára.

A szertűzgyújtás után minden mézeskalács elfogyott a kis vásári asztalról.