A lakások az emeleten voltak, a földszinten pedig boltok, üzlethelyiségek nyíltak. Mindenekelőtt a családi vállalkozásként induló manufaktúrában előállított portékák értékesítésére, illetve a szakmához szervesen illeszkedő szolgáltatásokhoz. Szabályos Glashof volt. Üvegudvar. A két világégés közötti időszakban is. Pontosabban mindaddig, amíg az akkori időszak gazdasági és politikai körülményei lehetővé tették ezt számára.

A későbbi korokban született hely- és környékbeliek tudatába az épület neve és funkcionális lényege (évek hosszú során ugyanis csokoládé- és cukorkakereskedés is működött falai mögött), továbbá annak messziről is tisztán kivehető, időről időre cserélődő jelképadaléka (gömb, ötágú vörös csillag, szélkakas) már teljesen másképp rögzült. Panta rei. Az eklektikus stílusban megformált épület egyébként 1970. június 24-e óta műemlékvédelmi státusszal is bír.

A verseci Eberhardt üvegudvar Fodor Tamás gyűjteményéből

Legújabb múltvallató időutazásomhoz „mellesleg” ezúttal is egy korabeli, fellelt családi emléktárgy adta a gyújtószikrát. Anyai nagymamánk hagyatékából, mellyel — bár őseim idestova huszonegy évvel ezelőtt átmentették azt a vásártérre néző, azóta teljesen romhalmazzá lett kisházból — mindmáig semmit sem tudtunk kezdeni. Egy hatalmas, bekeretezett szentképpel a nagyszoba faláról. Egy egyszerű, hajdanán megannyi példányban nyomtatott reprodukcióval. Mely valójában talán sosem volt igazi festmény. Legfeljebb kinyilatkoztatás. Fizikailag is megérinthető lenyomat. Tulajdonosának vallási és hitbéli meggyőződéséről. A szentkép központi témája, sokadik rápillantásra is, a galambokat tenyeréből szemenszedett, tiszta búzával etető gyermek Jézus, illetve a reájuk szelíden és féltő gonddal ügyelő Szűz Mária. Mennyei édesanyánk. Hátuk mögött egy küszöb, mely vélhetőleg a családi hajlékukba vezet. Plusz egy vizeskorsó.

Időtálló üzenet (A szerző felvétele)

Mégis, mihez kezdjek veled, te kép? — cikázott át újra tudatomon a kérdés, s akkor, mintha csak éppen erre várt volna, hirtelen megfejté önmagát a telhetetlen étvágyú szúbogarak aprócska „vésőnyomait” is őrző keret. Tette ezt két, violaszín pecsét formájában. A hátoldalról. Szerb és német nyelven invitálva vallatóját, azaz engem, újabb kalandtúrára. Szép emlékű, bánáti őseim egyszervolt világába. A megkopott bejegyzés magyar fordítása: Eduard Eberhardt üvegáruk, lámpa-, porcelán-, tükör és képkereskedése; Versec.

Így történhetett, hogy a kép végül nemcsak (újra) célba ért, de általa egy másik patinás (hely)történet is kirajzolódhatott. A feledés homályából jogosan előlépve. Köszönhetően Fodor Tamás verseci levéltárosnak, aki régi szokása szerint ezúttal is önzetlenül bocsájtotta rendelkezésemre a hiányzó láncszemeket.

A verseci Eberhardt család üvegudvarát ábrázoló, korabeli képes levelezőlap 2016. június 5-én került fel a Stari Vršac — Udruženje Feliks Mileker közösségi oldalára.