Gondoljunk csak bele: Jimi Hendrixnek vagy Janis Joplinnak volt előre kigondolt karrierépítési tervük, vagy csak egyszerűen csinálták a dolgukat? Jimi inkább fogta a gitárját, és olyat művelt vele, amit odáig még nem látott a világ. Janis pedig úgy énekelt, hogy még a nem hozzáértők is elismerték. Menjünk tovább. Queen, Genesis, Rolling Stones. Ők mind egyszerűen alkottak. Mick Jagger egy korai interjújában például azt nyilatkozta, hogy neki nincsenek nagy tervei. Elég, ha néhány évet elbulizgatnak. Aztán mi lett belőle! Persze régen is volt ellenpélda. Az egyik legszembetűnőbb a Jackson család. A kis Michaelt már gyerekkorában „kínozták”, valójában helyette döntöttek. Szó se róla, korát meghazudtoló módon nagyon jól énekelt. Az már más kérdés, hogy ez az időszak olyan traumát okozott neki, amelyet sohasem tudott kiheverni.

A Jackson család modern verziója a Destiny's Child. Beyoncé Knowles énekesi ambícióit a szülei egészen korán elkezdték támogatni. Olyannyira, hogy a későbbiekben az édesapja lett a menedzsere. Ebben az esetben érdekes megfigyelni a gépezet és a tehetség együttműködését, a kezdeti sikereket ugyanis a Destiny's Childdal érték el, melynek tagjai Beyoncén kívül Kelly Rowland, LaTavia Roberson és LeToya Luckett voltak. A csapat létezése alatt többször is cserélődtek a tagok, de Beyoncé és Kelly mindig maradt. A csapat feloszlása után pedig szintén kizárólag kettejükről lehetett hallani. A többiek egyszerűen elvesztek a süllyesztőben. Itt emelném ki, hogy a gépezet mellett mennyire fontos a tehetség is, hiszen nélküle nem sok mindent lehet elérni.

Ám míg régebben több olyan történetről lehetett hallani, hogy az énekesek és a zenekarok szép lassan váltak ismertté, addig manapság sokkal több az úgynevezett „megcsinált” sztár. Ilyen esetekben a lényeg egymás kihasználása, amivel végső soron nincs is nagy baj. Ezt úgy kell elképzelni, hogy először is szükség van egy attraktív, jó hangú énekesre, aki szinte szó nélkül azt csinálja, amit mondanak neki. Övé lesz a munka oroszlánrésze, mert formában kell tartania magát, partikra kell járnia, el kell viselnie a lesifotósokat, interjúkat kell adnia, mindig az image-ének megfelelően kell viselkednie. Rajta kívül pedig szükség van még egy zeneszerzőre, egy szövegíróra és egy producerre. Az ilyen csapatokban az a szép, hogy ezeknek az embereknek kölcsönösen van szükségük egymásra. Nem feltétlenül igaz, de egymás nélkül általában nem tudnának érvényesülni. Ha pedig egy ilyen kooperáció jól sikerül, akkor sok pénzt lehet keresni. Az utóbbi idők egyik ilyen sztárja Rihanna, akitől a pályája elején nem is lehetett elvárni, hogy átlássa a zeneipart, hiszen akkor csupán tizenhét éves volt.

A lényeges különbség a régi és a mostani idők között az, hogy annak idején többet kellett küzdeni, a lemezeladásból pedig lehetett profitálni, manapság azonban inkább csak a koncertekből, jogdíjakból és reklámokból lehet megélni. Arról nem is beszélve, hogy ha apucinak van egy csomó pénze, a gyerkőcnek pedig némi tehetsége, akkor 2015-ben a siker szinte biztosan garantálva van.