Búcsú Ákos, a VIFÓ alelnöke frissen és fitten fogadott, vizet és kávét intézett két másodperc alatt, ahogy egy profi szervezőhöz illik. Elmondása szerint az elmúlt években nem volt ennyire vajdasági az előadók névsora, az anyaországból és más régiókból is hívtak szakembereket, de mivel a következő évi szabadegyetemet mindig az előző közvélemény-kutatása alapján állítják össze, azzal szembesültek, hogy a résztvevők szeretnék, ha több lenne a vajdasági előadó.

— Az idén a műsor is szellősebb, kevesebb az előadó, mert azt láttuk, hogy ha túl tömör a napi program, nem lehet befogadni annyi előadást. Emellett két éve volt először önismereti workshopunk a szabadegyetemen, előtte mi, VIFÓ-sok készítettük ezt elő, és mi is vezettük, de úgy döntöttünk, hogy elhívjuk a VIFÓ állandó képzőjét és csapatát, Varga Ildikót és munkatársait, akik pszichológus szakemberek. Nagyobb népszerűségnek örvendett, mint bármi más, a fiatalok ugyanis nagyon nyitottak a lelki témákra.

A résztvevők fele régi visszajáró, a másik fele először vesz részt. A szabadegyetem kis létszámú, ami Ákos elmondása szerint szándékos.

— Kárpát-medence-szerte hasonló rendezvényeken többszázas, többezres létszámokkal dolgoznak. Ha hagyjuk, a VIFÓ-szabadegyetem is kinőhette volna magát az elmúlt tizennyolc évben, de fontosabbnak éreztük, hogy a résztvevők a végére valóban megismerjék egymást. Ezáltal közösséget is építünk, ráadásul Kárpát-medencei együttműködés is megvalósul. Azt szoktam mondani, hogy mi sokan vagyunk, de nem ismerjük egymást, és ezen próbálunk változtatni. A másik dolog, hogy a fiatalok, de mi is sokszor azt érezzük, el vagyunk veszve, s nem tudunk kihez fordulni, szomjazunk arra, hogy jöjjön egy okos ember, aki valóban ért egy témához, s át is tudja adni. S annak, hogy valaki később sikeres vállalkozó lesz-e, vagy sem, ahhoz is köze van, hogy lelkileg mennyire stabil. Itt kezdődik minden. Vajdaságban sokan növünk úgy fel, hogy nem igazán tudjuk, hova tartozunk. Vágyunk arra, hogy gondozzák a lelkünket.

A szabadegyetem foglalkozik ifjúságpolitikai témákkal, filozófiával, kultúrával, gazdasággal, s a szervezők elmondása szerint a fiatalok az előadások után, a szabadidejükben tovább fejtegetik az elhangzottakat.

— Csikós Tibor elnök úr idejében, 2015-ben volt egy nagy váltás, a szabadegyetem arculata módosult, a fiatalok számára elérhetőbbé, fogyaszthatóbbá vált. Számunkra mindennapos kihívás új utakat találni, hogyan szólítsuk meg a résztvevőket, és hogyan tudjunk a nem formális oktatás keretein túl tudást átadni nekik. Nekünk kötelességünk, missziónk, hogy helyet, teret teremtsünk arra, hogy találkozzanak, beszélgessenek. A VIFÓ-nak év közben is vannak rendezvényei, így mindent kipróbálhatunk a legnagyobb eseményünk, a szabadegyetem előtt. Emellett pedig van egy állandó képző nekünk, szervezőknek is, önismereti és szakmai szempontból is fejlesztjük magunkat, hogy minél hitelesebben és professzionálisabban végezzük a munkánkat.

Csepella Árpád először vett részt a szabadegyetemen. A VIFÓ-nak már tagja, de most sikerült eljutnia a Kátai Tanyára is.

— Voltak előadások, melyek nem tetszettek annyira, és volt, amit nagyon élveztem. Ami a legjobban tetszett, az a workshop volt. Már az első nap nagyon sokat adott. Az utóbbi időben én is foglalkozom önismerettel, fejtegetem magamat. A workshop ismerkedéssel kezdődött, majd párt választottunk, s az életünk egy nagyobb krízisét, változását meséltük el a másiknak, végül nagyobb csoportokra osztottak bennünket, melyekben egy ilyen válsághelyzetet emeltünk ki, s azt beszéltük meg, milyen megoldást találhatunk rá. Ez anonim volt, én azt meséltem el, hogy a családom széthullott, amivel először nem tudtam mit kezdeni. Nem váltak el a szüleim, hanem a munka miatt hárman három országban élünk. A megoldásom erre az volt, hogy egyszerűen elfogadtam: nem volt más választásuk. Ha belegondolok, soha nem volt normális párkapcsolatom, és rá kellett jönnöm, hogy ez valószínűleg okkal alakult így, hiszen van egy mondás, mely szerint ha magadat nem szereted, más sem fog. Úgyhogy eldöntöttem, mostantól elkezdek foglalkozni magammal, és megpróbálom egy kicsit jobban megismerni magamat, illetve elfogadni olyannak, amilyen vagyok.

A szabadegyetemen az előadások és a workshopok mellett esténként természetesen lemezlovasok lovagoltak, vajdasági lakodalmat ültek borkóstolóval, és koncertek is voltak. DJ iLektro, a Sin Seekas és a Fingerbang lépett fel.

— Az esti bulik nagyon jók. Volt egy igazi vajdasági lakodalom, vőféllyel, ahogy illik. Minden résztvevő kicsinosította magát, a lányok koktélruhát, mi inget vettünk fel, volt szárma, lakodalmas menet, az Adai Bohém Fiúk húzta a talpalávalót, mulattunk, táncoltunk, énekeltünk egy jó nagyot. És Dj iLektro is megtáncoltatott mindenkit. Nagyon jó, hogy ez alatt a néhány nap alatt valóban megismerhetjük egymást. Van egy úgynevezett Chill Zone, ahova odamész, leülsz valakik mellé, s bekapcsolódsz a témába, melyről beszélgetnek. Az biztos, hogy jövőre is itt leszek — mesélte Árpád.

A VIFÓ szabadegyeteme kapcsán Berkó Szilárd alelnökkel, fő szervezővel is megittunk egy erős kávét, aki szerint a fiatalok már ki voltak éhezve mindenféle élő találkozásra. Mintha azt éreznék: ki tudja, mikor leszünk megint bezárva.

— Minden pillanatot ki akarnak használni. A szabadegyetemen nem alszunk túl sokat, mi, szervezők pedig még annál is kevesebbet, de azt látom, hogy a reggeli első előadáson is mindenki ott van, nem kell őket noszogatni. Az pedig az előadókat dicséri, hogy oda is figyelnek rájuk. Egy előadás után egy olyan embertől, aki hullafáradt, azt hallani, hogy hú, nagyon jó volt, jó érzéssel tölt el. Minden évben meg kell szenvedni a közönségünkért, s azt is szem előtt kell tartani, hogy a csapatban is van egy folyamatos fluktuáció. Fő szervezőként arra is figyelek, hogy ne ismételjük az előadókat és a témákat. Az utóbbi években megcéloztunk egy irányvonalat, melyet még mindig tudunk úgy tartani, hogy nem merítettük ki. Még én magam is hallok újat, ha beülök egy-egy előadásra. Egy másik fontos dolog motiválni, összetartani a csapatot, de ez minden rendezvény esetében így van. Minden évben újra neki kell rugaszkodni, függetlenül attól, hogy valami egyszer már működött vagy nem. Üzemanyagot kell adni a motornak, olajozni kell még az olajozott gépezetet is.

Hozzátette, az elmúlt évet figyelembe véve azt látták, hogy a változással kell foglalkozni — személyi és életvitelbeli változásokkal egyaránt.

— Minden olyan dolog idetartozik, amely befolyásolja egy egyén életét. Ezt nevezhetjük válságkezelésnek is, hiszen a változás sokszor válságot is hoz magával. Éppen ezért az idei, sorrendben tizennyolcadik szabadegyetemen azzal is foglalkoztunk, hogyan kell megélni és javunkra fordítani, azaz menedzselni a változásokat.

Bemutattak egy majdnem másfél órás dokumentumfilmet is, mely a VIFÓ és a szabadegyetem történetét dolgozza fel. Berkó Szilárdtól megtudtam, hogy a tavalyi évet erre használták ki, és sokkal nagyobb munka lett, mint amekkorára számítottak.

— Nehéz volt úgy összeállítani az anyagot, hogy mindazok megjelenjenek, akiknek a munkája hatással volt a szervezet életére. A szabadegyetem történetét meséljük el a filmben, az elsőtől a mai napig, beleszőve a VIFÓ történetét is, mely szervezet 1996-ban alakult meg, tehát az idén ünnepeljük a fennállása 25. évfordulóját. Ezért több szempontból is jelentős a most elkészült dokumentumfilm, hiszen egy szép keresztmetszetet ad a vajdasági magyar fiatalok helyzetéről, valamint a környezetüket alakító tényezőkről.

A film végén a résztvevők állótapssal jutalmazták az alkotókat és a VIFÓ csapatát. Szóval azt hiszem, valamit nagyon jól csinálnak. Akit érdekel a film, hamarosan megnézheti majd online.