Bizonyára mindenki ismeri a fenti viccet, és azt hiszem, a legtöbben azzal is egyetértünk, hogy a hogy vagy? kérdés a feleslegesek közé tartozik. Mert általában puszta udvariasságból hangzik el, és a kérdezőt csak a legritkább esetben érdekli valóban a hogylétünk. Esetleg beszélgetésindító frázisnak használjuk, vagy a találkozás pillanatában, ha nem akarunk egy szimpla sziával vagy jó napottal továbbmenni. Szerintem alaposan meg is lepődnénk, majd türelmetlenül nézelődnénk, és kétségbeesetten keresnénk a szabadulási útvonalat, ha a kérdés elhangzása után minden esetben kimerítő, a legapróbb részletekre kiterjedő beszámoló következne.
Olvastam valahol, hogy csak a magyar nyelvben kérdezünk rá direktben az illető hogylétére — a németben vagy az oroszban például arra kíváncsiak, kinek hogyan megy a dolga —, és az is magyar szokás, hogy az összes gondunkat, bajunkat az embertársunk nyakába zúdítjuk. Valóban ilyenek volnánk?
Az utóbbi időben történt még egy-két eset, amikor teljesen feleslegesnek, sőt, értelmetlennek találtam a nekem feltett kérdést. Az egyik helyszíne egy rangos anyaországi, értelmiségi összejövetel volt, ahol igazából nem is számítottam az elhangzó felvetésre. A kollégáimmal egy belgrádi újságíróval beszélgettünk szerbül, majd távozása után az anyanyelvünkön folytattuk a csevegést. Az egyik jelenlevő egy kissé csodálkozva nézett ránk, és nem tudta fékezni a kíváncsiságát: ha magatok között vagytok, akkor mindig magyarul beszéltek? Valamennyire hozzászoktunk már, habár igazából nem lehet napirendre térni az anyaországban időnként elhangzó, milyen szépen megtanultatok magyarul típusú megjegyzések fölött, viszont ebben a környezetben egyáltalán nem vártam ilyesfajta reakciót.
A másik történetem azonban szerencsére sokkal humorosabb. Az egyik nagy rendezvényünkön ama bizonyos hely holléte felől érdeklődtem, a megszólított leányka pedig visszakérdezett: a női vagy a férfimosdót keresi? Mivel a dolog már sürgős volt, kapásból rávágtam, hogy a nőit, és csak a megkönnyebbülés után jutott eszembe elgondolkozni azon, vajon miért volt szükség erre a kérdésre. A külsőm alapján nem egyértelmű a nemi hovatartozásom?
Egyébként az is a kedvencem, amikor reggel felveszem a telefont, és megkérdezik tőlem: ébren vagy már?
Nem, álmomban beszélek...