Mezei Zoltán rendezésében a Fekete Pétert vitték színre. A főszereplőt, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni, mindenki tudja Eisemann Mihály balszerencsés karakteréről, hogy a szerencsemalac fülit sosem fogja, s jobban tenné, ha nőt soha meg nem szeretne...

Kovács Attila felvételei

Eisemann Mihály több mint húsz film és több mint harminc operett zenéjét szerezte, darabjai idehaza és külföldön is sikereket arattak. Dalai ma már önálló életet élnek, a ’90-es évektől ismét egyre népszerűbbek, modern, dzsesszes változatok is készülnek belőlük. Operettjeit ma is játsszák.

Somogyi Gyula, Eisemann Mihály és Zágon István zenés vígjátékának középpontjában Fekete Péter, alias Pierre Lenoir áll. A férfi, aki élete minden területén szerencsétlen. Amihez nyúl, az lángra kap, eltörik, tönkremegy, elromlik. Lucien Ouvrier egy menő üzletember, húga, Colette pedig egy lelkes, gazdag lány, aki színésznő szeretne lenni, ennek persze bátyja nem túlságosan örül.

Egy hatalmas fogadásra készülnek a házban, az influenzajárvány miatt azonban személyzet nélkül maradnak. Fekete Péter barátunk pedig éppen kéményseprőként arra vetődik, így felveszik inasnak. Próbálja meggyőzni Colette-et, hogy ez nem túl jó ötlet, ám ő nem hagyja magát. Amikor Lucien rájön, hogy micsoda egy balszerencsés flótással van dolga, meglátja benne az üzleti lehetőséget, s egy részvénytársaságot alapít, Fekete Péter elnökletével. Így amikor ő részvényt vesz, azok esni fognak, s ezt jó előre tudni. Viszont Pierre annyira peches, hogy még a balszerencséje is elhagyja, s nyerni kezd.

Közben a szerelem is rátalál, beleszeret Colette-be, lehet, hogy éppen ezért lesz belőle mégis szerencsés flótás. Lucien pedig saját titkárnőjére vet szemet, és válik ő maga is kemény férfiból szerelmes kisfiúvá. A Fekete Péter dalai már a maguk korában slágerek lettek, a Lesz maga juszt is az enyém, a címadó Fekete Péter öcsém vagy a Holdvilágos éjszakán ma is fülbemászó örökzöld.

Pierre Lenoir szerepében Hajdú Tamás látható, aki ügyesen játssza az ügyetlent, lavírozik létrán, és ejt el maga körül tárgyakat. Lucien Ouvrier-t (és még sok mást) Ralbovszki Csaba alakítja, a titkárnős duettje Pámer Csillával az egyik kedvenc jelenetem, Colette-et (és másokat) Fülöp Tímea formálja meg, lelkes, lendületes, pörgős, mosolygós, táncra perdítős a játéka. Claire-t (és másokat) Pámer Csilla friss Pataki-gyűrű díjas színésznő alakítja, aki különösen pontos operett-időérzékkel dolgozik, nagyon jól hozza az elveszett, kétségbeesett, szerelmes titkárnő karakterét. Mme Lefebvre-t (és másokat) Sziráczky Katalin, a részeges Charlie-t (és másokat) pedig Baráth Attila játssza, ő a komikus alakja a darabnak, csetlő-botló, üveget szorongató nagybácsi.

De mit is takar ez a zárójeles és mások megjegyzés? Egy jó rendezői ötletet, hiszen a színészek majdnem mindegyike saját (főbb) szerepe mellett mellékszereplők bőrébe is bújik, így eshet meg az, hogy a szolgálólány egyszer fiatal, egyszer idősebb, aztán pedig férfi.

Az előadásban élőben muzsikál ifj. Kucsera Géza, Lakatos Mátyás m. v., Asztalos Alfréd és Bíró Máté. S amellett, hogy a hangszerükön ügyeskednek, ők maguk is aktív résztvevői a darabnak, hiszen a szerepek váltakozása közben a zenészek egy estély vendégeivé válnak.

A darab díszlet- és jelmezterve Kovács Dániel Ambrus & DAMON munkáját dicséri, egy fekete, mozgatható doboz alakul át, ha kell, hotellé, ha kell, szobabejárattá, erre vannak krétával ráfestve a díszletelemek, melyeket maguk a színészek is alakítanak, letörölnek, vagy ha kell, hozzárajzolnak.

A darabot ifj. Kucsera Géza hangszerelte, a koreográfus Gyenes Ildikó, a dramaturg Brestyánszki B. Rozi, a súgó, ügyelő és rendezőasszisztens pedig Kulhanek Edina.