A virtuális térben meghirdetett közösségi eseménynek, melynek a materializálódott szférában is óriási visszhangja volt, barátok, kollégák, pályatársak és családtagok (fiai: Fekete János Jammal, Fekete Zoltán, Fekete Mátyás, Fekete István) adták meg azt a bizonyos hangszeres többletet.
Történt mindez a Budapesten született (1957. november 8.) Fekete István hivatalosan trombitán, szárnykürtön, szaxofonon és basszusgitáron játszó jazz-zenész tiszteletére, ki a belvárosi S4-ben megejtett alkalom napján épp lapo(t hú)zni készült élete kalendáriumában. A 67-esről, a 68-asra.
S mielőtt mi is fellapoznánk — közösen — a nevezett születésnapi koncerten készült fotográfiáink albumát, illendőség szerint az ünnepelt CV-jébe is bekukkantunk:
„Fekete István […] a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatott klasszikus zenei tanulmányokat, majd a Jazz Tanszak elvégzése után a Stúdió 11 állandó trombitása lett. [Magyarországon] és külföldön számtalan formációban megfordult, mint például a Kis Rákfogó együttes, Dresch Mihály Quintet, Vajda Sándor Quartet, Szabados György MAKUZ zenekara, Latin Combo, Elsa Valle zenekara, Babos Project Romani, Gyárfás Quintet, Sramkó János zenekara, Lattman Béla Quartet […]. Eközben session zenészként is bizonyított Cserháti Zsuzsa és Charlie lemezein és koncertjein egyaránt.” (Külső hivatkozás: opusjazzclub.hu)
Ez utóbbi előadóművész, mármint Charlie, egy szám erejéig Fekete István születésnapi koncertjén is fellépett.
