Az elmúlt esztendők enyhe telei után meglehetősen fázósan vettük tudomásul: az idei tél jóval hidegebb, és korábban is érkezett a vártnál. Idejekorán be kellett szerezni a tűzrevalót és ügyelni arra, nehogy elfogyjon még a tél vége előtt...
Sajnos, nagyon sok háztartásban nem, vagy csak alig tudnak fűteni, hiszen nem telik mindenkinek a méregdrága tüzelőre. Takarékoskodni kell vele, akár a friss kenyérrel, ezért sokan otthonuknak csak bizonyos helyiségeit fűtik. Ez a szegénység következménye. Annak a szegénységnek, annak az áldatlan állapotnak a hozadéka, amely önhibánkon kívül telepedett ránk. Másrészt a lelki szegénységnek is és annak a fagyos közönynek a következménye, amellyel a fejünk és sorsunk fölött törnek pálcát mások, azok, akik ezt megtehetik...
Fázik-e? - kérdeztük meg az Olvasótól.
CSORDÁS Róbert, a szabadkai önkormányzat környezetvédelmi felügyelője:
- A szakemberek azt vallják, hogy télen elég a 18 fokos szobahőmérséklet. Ehhez igazodva szolgáltatja a szabadkai Hőtelep is a fűtést a hálózatára kapcsolt lakásokba. Én ezzel nem tudok egyetérteni, mert szeretem, ha meleg van az otthonomban. Tehát nekem nem elég a tizennyolc fok, én akkor fázom. No de évek óta nem volt már igazi télben részünk, és most, hogy jó két hétig éjjel és nappal fagypont alatt volt a hőmérséklet, bizony fáztam. Elszoktam a kemény telektől. Sokan az enyhe teleket a globális felmelegedéssel magyarázzák, de ez téves feltevés. A Föld felfüggesztési pontjai, illetve a forgási pontja között több tíz kilométeres eltérés van, és ennek következtében alakulnak ki a különböző időjárás-változások. Ám ami miatt igazán fázom, azt nem a hideg idő okozza, hanem az embereknek a környezetükhöz, illetve az egymáshoz való rideg viszonyulása. Ettől valójában a lelkem fázik.
PATARCSITY Zoltán szabadkai munkanélküli:
- Fázunk nagyon, mert kevés a tüzelőnk, és csak az egyik szobát tudjuk befűteni. A feleségem kevéske fizetéséből nem futja fára, szénre, nekem pedig nem akad semmi megbízható munka. Kislányunk most ötéves, és szinte egész nap ki sem jön a szobából, mert fázik. Nem is szívesen engedném ki ebben a hidegben. A feleségem is egész télen betegeskedik, mert a konyhában sem fűtűnk, neki pedig muszáj a hidegben megfőznie az ebédet. Nagyon várjuk már a tél végét, és ha hinni lehet az időjósoknak, nem térnek már vissza azok a fagyok, amelyek decemberben és január elején voltak.
DANYI Mária királyhalmi háztartásbeli:
- Fázunk bizony a szónak minden értelmében. Négy éve már, hogy megvontak tőlünk minden segélyt, így a hat gyerekünket a férjemmel alkalmi munkákból próbáljuk eltartani. Kilenc évvel ezelőtt leégett a házunk, így kénytelenek voltunk a nagymama régi kis házikójába beköltözni. A szabadkai önkormányzat akkor megígérte, hogy segít felújítani a házunkat, hogy minél előbb visszaköltözhessünk. Akkor még mind a nyolc gyermekünk velünk élt. Hát ebből azóta sem lett semmi. Sem az önkormányzat, sem az állam nem segít. A két legidősebbik lányunk már férjhez ment, a fiunk néhány nappal ezelőtt töltötte be a 18. életévét, vagyis már nagykorúnak számít. Innentől kezdve már a családi pótlékra sem vagyunk jogosultak. A férjem, miután meghalt az édesanyja, örökölt egy kis darabka földet, az állam pedig azonnal megvont tőlünk mindenfajta egyéb támogatást. Most itt állunk hat gyerekkel, egy kis szobában összezsúfoltan, és örülünk, ha valami alkalmi munka adódik. Szinte alig fűtűnk, hiszen nincs miből tüzelőt vásárolni. A gyermekeimnek az iskolában jár ingyen uzsonna, ami vagy elég nekik, vagy nem, de már a tanszereket és minden egyéb szükséges dolgot magunknak kell megvásárolnunk. Az iskola messze van, sokat gyalogolnak a gyerekek, így természetes, hogy a lábbelijük elhasználódik. Újat venni azonban nem tudunk. Rájuk férne már egy-egy új meleg kabát is, de sajnos, nem tudjuk megvenni nekik. A karácsony is ajándék nélkül múlt el. Sehonnan nem kaptak még egy szem cukorkát sem. Egyedül a Vox Humana és Silák Mária segített nekünk: egy élelmiszercsomagról gondoskodott a családunknak. Neki nagyon hálásak vagyunk. Az idei tél egyébként is jóval hidegebb, mint az előzőek voltak, és nagyon félünk attól, hogy elhúzódik még jó ideig. A legjobban annak örülnénk, ha tavaszodna már...
VARGA Csaba újvidéki mentős-szakápoló:
- Régen fáztam már ennyire, mint az elmúlt egy hónapban. Nagyon sok volt a munkánk, sokszor riasztottak bennünket balesetekhez, betegekhez. A mentőautóból való kiszállás-beszállás megviseli a szervezetet, és ha ehhez párosul az éjszakai munka és a betegek, balesetet szenvedettek látványa okozta hatás a lelkünkben, akkor nem is csoda, hogy fázunk. Nehéz ez a munka mind fizikai, mind pszichikai értelemben. Nekünk mindig készenlétben kell állnunk, akár hideg van, akár hőség, hogy megmenthessük az emberek életét. Sokszor előfordult velem, hogy éjszakai ügyeletből hazaérve nem tudtam elaludni, annyira fáztam. Persze, ez elsősorban az idegállapotomnak volt tulajdonítható. Egyébként a házunkban gázfűtés van, és attól függően, hogy mennyire igényeljük a meleget, csavarunk egyet a hőszabályozón.
JUHÁSZ Piroska bácsgyulafalvi nyugdíjas:
- Hogyne fáznék! Egyébként sem szeretem a telet, éppen a hideg miatt. Sosem szerettem, ha fűteni kellett, és így vagyok ezzel most is, hogy egyedül maradtam. Hat éve vagyok özvegy, a gyermekeim elköltöztek. Egyedül élek, és nincs senki, akinek a segítségére számíthatnék. A szomszédok néha átjárnak, megkérdezik, kell-e valami, de én igyekszem nem a terhükre lenni. A télből viszont már elegem van. Nagyon várom a tavaszt, hogy melegebbre forduljon az időjárás. Beteg vagyok, nehézkesen mozgok így nem csoda, hogy sokkal jobban fázom, mint az egészségesek és fiatalok. A konyhában fűtök csak, de ott jó meleg van mindig. De a szobáim hidegek, ezért sokszor még éjszaka is a konyhában alszom.