Vidámak, gyakran gyermekien huncutok, kedvesek, közvetlenek, melegszívűek, sokszínűek — a zene, a dal és az éneklés iránt viszont mélyen elkötelezettek mind a tizenhárman (a csütörtöki próba nem teljes körben folyt, néhány tag igazoltan távol maradt). Sok szép pillanatot köszönhetek annak, hogy egyszemélyes közönségként bepillanthattam abba, hogyan szólal meg egy kórusdal hangonként, szólamonként, és hogyan áll össze tökéletes, egységes művé.

— A farsangi műsort nagyon vidámra tervezzük, hiszen ez az ünnepkör kötetlen, jókedvű, magunk számára is mulattató. Azért szép zenével foglalkozni, mert akkora a zeneirodalom, hogy mindig lehet belőle válogatni! Középkori, francia, német dallamok szerepelnek a műsorban, magyarul énekeljük őket, van bennük egy kis fálálá, valóban vidámságot sugároznak, és néhány vicces Bárdos Lajos-dal, aki remekül értett a zenéhez, a humorhoz — mesélte Tolnay Ilona, a klasszikus kórusmuzsikát művelő Cantilena énekkar karmestere.

Erről hamarosan meggyőződhettem, hiszen felcsendült a Kínai kánon, avagy a gyenge üzletmenet miatt fölötte mélabús és bánatukban fejüket ivásnak adó hongkongi fecskefészekleveskonzerv-kereskedők panaszdala. Először hallottam, garantáltan mosolyt csal az arcokra.

A Cantilena tagjai főként aktív pedagógusok, alapítói az iskola százéves jubileuma alkalmából szervezett ünnepség apropójából hívták életre huszonkét évvel ezelőtt.

— Ez egy vidám társaság, ám a zenét, a próbát komolyan vesszük, mindannyian szeretetből járunk ide, így a jókedv mindig megvan. Hétéves koromtól része az életemnek a zene — középiskolai éveim végéig muzsikáltam harmonikán zenekarban —, a kórus pedig huszonkét éve örömet ad — fogalmaz Gutási Márta, a szopránötös tagja.

— Tavaly is volt farsangi fellépésünk, ki is öltöztünk, mindenki farsangolt valamilyen módon az öltözékével is, s ezúttal is jelmezben állunk majd közönség elé ezekkel a tréfás dalokkal — osztja meg örömét Ostojin Molnár Ildikó alapító alt, aki sejtelmesen csupán annyit árul el, hogy tarka kendős, cigány lányos külsővel lép majd színpadra.

A nyolcvanhárom éves basszus, Péter Béla bácsi a kórus legidősebb, legtapasztaltabb tagja, aki a Cantilena megalakítása óta folyamatosan énekel a csoporttal.  

— Szeretek a próbákra járni, nagyon jó a hangulat. Szeretem, amikor a szólamoknak a viszonylag egyszerű dallamai összeolvadnak harmóniává, olyan szép! Élvezzük mindannyian!

Mindenki örömére új tagok is csatlakoznak a kamarakórushoz. A tenor Paul Dávid Topolyáról jár Magyarkanizsára, előtte középiskolásként a szabadkai Pro Musicában énekelt.

— Az énekléssel átadunk valamit az embereknek, hatunk rájuk, az élő zene felemelő.

A rendezvény támogatója Magyarkanizsa Önkormányzata. A hangversenyre a belépés ingyenes.