Hányszor, de hányszor kérdezték meg ezt tőlünk, amikor a férjemmel megemlítettük valakinek, hogy szeretnénk magunk mögött hagyni a szűkössé vált városi lakásunkat, és távol(abb) az állandó nyüzsgéstől, falun szeretnénk házat vásárolni. Annyiszor, hogy mostanában már akkor is elkezdjük magyarázni az okainkat és az indokainkat, ha véletlenül nem kérdezik meg.
Az olvasókat most megkímélném a hosszas okfejtéstől, legyen elég annyi, hogy bár Szabadka nem egy nagy város, nekünk valahogy mégis túl sok itt az inger: nyáron sokszor hétköznap is hajnalig szól a zene a környék kávézóinak udvarhelyiségében, így szinte lehetetlen nyitott ablaknál nyugodtan aludni. A buliból hazafelé tartók sem könnyítik meg a helyzetet. A gyermekünk/gyermekeink jövőjét figyelembe véve pedig azt is szem előtt kell tartanunk, hogy egy napon majd hogyan és miként jut(nak) el az iskoláig, hány forgalmas útkereszteződésen kell átkelni(ük), és ki vigyáz majd rá(juk), amíg mi dolgozunk. Egy szó, mint száz: a férjem is, én is inkább befelé forduló, nyugalmat, csendet kedvelő emberek vagyunk, így hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk: a szülőfalumba költözünk.
Amikor a helybeli ismerősök meghallották, mire készülünk, mindjárt biztattak is, hogy ugyan már, hát itt 10—15 000 euróért már kacsalábon forgó kastélyt is lehet vásárolni! Egy idő után erre már csak visszakérdeztünk: Igen? Hol?
Mert azt már korábban megállapítottuk, hogy egy városi lakás árát nem tudnánk kifizetni. És a házvásárlást is csak a külvárosban engedhetnénk meg magunknak, ahonnan mindenképp nap mint nap autózni vagy autóbuszozni kellene a munkahelyünkre. Az interneten nézelődve azonban azt is láttuk, hogy az általános tévhit ellenére egyáltalán nem olcsó az ingatlan falun sem. Főleg akkor, ha jelentősebb felújítást nem igénylő házról beszélünk. És ha olyan nagyobb falvakban keresgélünk, ahol óvoda, iskola és esetleg egy-két kávézó, bevásárlóközpont is van.
Mi, hála istennek, megtaláltuk az új otthonunkat. De aki mostanában tervez házat vásárolni, jó, ha felfegyverkezik egy nagy adag türelemmel, mert egyáltalán nem könnyű menet. Ezt egyébként Igor Stipić is megerősíti, aki főként falusi ingatlanok közvetítésével foglalkozik.
— Márciusban, de különösen a rendkívüli helyzet elrendelésével szinte teljesen leállt az ingatlanpiac — mondja. — Csak a rendkívüli helyzet feloldása után kezdett minden lassan újra visszatérni a normális kerékvágásba ezen a téren. Sokan elálltak a vásárlástól, hiszen elveszítették a munkájukat, és kénytelenek voltak (ismét) külföldön munkát vállalni, de az ipari parkban dolgozók többségének is csökkent a bevétele, miután ott is kényszerpihenőt kellett tartani több gyárban is. Így viszont hitelt sem tudtak igényelni, holott a leggyakrabban így vásárolnak ingatlant az emberek. Ami az eladókat illeti, általában nem gondolták meg magukat, de van, aki későbbre halasztotta az értékesítést, hiszen sokan tartanak a vírustól, és nem szeretnék, ha éppen most járnák körbe a házukat/lakásukat vadidegen emberek.
Hogy a vírus miatt gondolták-e meg magukat, vagy sem, nem tudom, de mi háromszor is ráfutottunk komolytalan eladókra. Olyanokra is, akikkel a szóbeli megegyezés után már az ügyvéddel való egyeztetés is megtörtént, mégis meggondolták magukat az utolsó pillanatban. Nagy csalódást tud ez okozni azoknak, akik gondolatban már a költözést tervezgetik. Igor azonban azt mondja: a kínálat falun még mindig nagyobb, mint a kereslet, így nem szabad elkeseredni.
— Természetesen van árkülönbség a települések között, ezt az ingatlanpiac diktálja, valamint a kínálat-kereslet aránya is — mondja. — Például Bajmok viszonylag keresettnek számít a földrajzi fekvése, a nagysága és az egyéb jellemzői miatt. Aleksa Šantić településen 30-40 százalékkal is olcsóbbak a házak, és alig van két-három eladás évente. Pacsér viszont a jelek szerint egy pozitív példa, hiszen ott kiépült a termálfürdő, így a kereslet is hónapról hónapra nő. Ami a feltételeket illeti, a vásárlók olcsó, de jó állapotú házat szeretnének. Régebben a nagy udvar és a melléképületek is fontosak voltak, elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozók számára, ma már azonban inkább maga a ház minősége a lényeges. Az érdeklődők általában az olcsóbb ingatlanokat keresik, melyek vegyes falazatúak, körülbelül 12 000 euróig, valamint a kisebb, pénztárcabarát téglaépítésű házakat, melyek ára 15 és 20 000 euró között mozog. Többségében a különféle támogatási alapok, az elmúlt évek során elsősorban a Prosperitati által vesznek házat, főként a fiatalok, de sokan igényelnek lakáshitelt is. Csak nagyon kevesen fizetnek készpénzzel.
Szabadkán egy központi vagy annak környékén található, háromszobás, jelentősebb felújítást nem igénylő házért akár 60—80 000 eurót is elkérhet a tulajdonos, míg egy peremvárosi településen már 25—30 000 euróért is lehet találni hasonló házat, sőt, kisebb falvakban még ennél is olcsóbban. Hogy kinek mi felel meg jobban, vajon házban vagy lakásban képzeli-e el a jövőjét, falun-e vagy városban, azt mindenki maga döntse el. Amit viszont mindenképp fontos szem előtt tartani, hogy nem egyszerű feladat megtalálni álmaink ingatlanját, ezért nem elég, ha összegyűlik rá a pénz: egy nagy adag türelemre és kitartásra is szüksége lesz annak, aki a házvásárlás mellett dönt.
