Amíg az 1960-as években Magyarországon, de nálunk is a farostlemezből készült szekrénysorok hódítottak — sok lakásból kiszorítva a masszív, fából készített, életre szóló bútorokat —, addig az utóbbi időben ismét lekerültek a padlásokról a kredencek, a régi éjjeliszekrények, asztalok, hogy lecsiszolva, átlakkozva, szépen restaurálva az otthonok hasznos elemei, ékei legyenek. Ismét divatosak a tulipános ládák, az almáriumok, de felújított lócát is sokan vásárolnak.

A huszonegy éves, szabadkai Nagy D. Tímea a Politechnikai Iskola nyomdaipari terméktervező technikus szakán végzett. Édesapjával osztozik a műhelyen, aki asztalos, így már kisgyermekként közel került hozzá a fa mint alapanyag. Tímea kreatív és sokoldalú, érdekli a festészet, főleg a vajdasági életérzést igyekszik megjeleníteni alkotásain. Kedvence azonban a fa. Régi bútorok restaurálásával, kisebb tárgyak létrehozásával foglalkozik. Jelenleg ékszereket készít, főleg medálokat, fülbevalókat, hajtűket és egyéb kiegészítőket. Mint mondja, szívvel-lélekkel dolgozik.

— Nem vagyok asztalos, először bútorfelújítással kezdtem édesapám segítségével, majd következtek a kiegészítők, melyek nemcsak ékszerek, hanem hajtűk, hajbavalók, kitűzők is. Ez egy olyan műfaj, hogy amit az ember lerajzol, arról sok más dolog is eszébe jut. Édesapámmal azt szoktuk mondani, hogy nekünk nem elég a napi 24 óra ahhoz, hogy megvalósítsuk az ötleteinket. A formákkal igazából a középiskolában ismerkedtem meg, és ekkor kezdtem a műhelyben is egy kicsit besegíteni a munkába. Amikor például arányokról volt szó, vagy a színt kellett eldönteni, esetleg festeni, akkor jöttem én. A múlt év szeptemberében döntöttem el, hogy bejárok a műhelybe, és valamit csinálok. A padlásokon láttam, hogy vannak olyan bútorok, amelyekben rengeteg lehetőség rejlik. Megkezdődtek a felújítások, majd az ékszerkészítés.

* Milyen motívumokat alkalmazol, ha például medálokról van szó?

— Nagyon sok embernek van kabalaállata, mely fontos számára. Inkább a természet vonalait követem, ebben a növények és az állatok is benne vannak. A szabálytalan formák is megjelennek a munkáimon. Nem sok minden szab határt, elég széles a palettám, mert gravírozok, vágok, formázok, faragok, festek. Az ékszerre, a medálra is rajzolok, festek. Magának a fának az erezetét, a mintázatát is nagyon szépen ki lehet használni, de ha az ember egy kicsit fel szeretné élénkíteni, vagy olyasmit akar hozzátenni, amit a természet nem alkotott meg, akkor ki lehet egészíteni gravírozással, festéssel. Viszont nem szeretném elnyomni a fa szépségét a túlfestéssel, ezért inkább csak kiemelem.

* Milyen folyamatokon esik át a fa az ötlettől a kész ékszerig?

— Ez lehet akár egy előre megrendelt darab is, mert nagyon bízom a vásárlóimban, hiszen olyan ötleteik vannak, amelyek nekem eszembe sem jutnának. A legjobban az amorf formákat szeretem, ezekben érzem magam igazán otthon. Az ihlet bárhonnan érkezhet, ezért mindig van nálam egy füzetke, hogy gyorsan leírjam vagy lerajzoljam, amit láttam. Ha megvan az ötlet, akkor kiválasztom, hogy mihez illene leginkább: fülbevalóhoz, medálhoz, hajbavalóhoz vagy egyéb kiegészítőhöz. Mivel asztalosműhelyről beszélünk, van itt jó néhány köbméter fa. Édesapámnak ezúton is szeretném megköszönni, hogy a rendelkezésemre bocsátja ezeket az anyagokat. Szalagfűrésszel szoktuk például lefelezni, vékony kis lécdarabokra vágni a fát. Vannak 5 milliméteres és 3 milliméteres léceim is. Amikor a léceket már előkészítettük, akkor következik a rárajzolás kézzel. Van egy asztali, gépi lombfűrészem meg a fúrószárak, melyeket én használok, hogy szabályos kör formájú vagy szabálytalan alakot adjak a tárgynak. Először létrejön a nyers forma, majd megkezdődik a pepecselés, mely valójában a finomra csiszolás folyamata, illetve van egy kis fúrószerszámom, a faragókéseim, ezekkel készítem a bemélyedéseket, az apró részleteket, például egy virág szirmait. Ha megkaptuk a finom formát, a nagyon puha csiszolópapírral való lecsiszolás következik, hogy a felszín olyan tapintású legyen, mint az üveg. Majd lyukat fúrok, hogy fel lehessen fűzni, vagy kis kampót tenni bele. Végül egy vagy két réteg lakkot viszek fel, és a helyükre teszem a kis kiegészítő elemeket.

* Hogyan tekintesz a jövőbe? Szeretnél hosszú távon is a fával dolgozni? Milyen terveid, ötleteid vannak?

— Természetesen. Sok minden jár a fejemben, az egyik ötletről egy másik jut eszembe. A közeljövőben majd a fára festett festményeimet, grafikáimat is megtekinthetik az érdeklődők a közösségi oldalaimon. Ezeken az alkotásokon főleg az itthoni tájakat, a vajdasági életérzést szeretném megjeleníteni. Én is az újrahasznosítás híve vagyok, nem kell mindenből újat venni, ezért sok festményemet hulladék medijapanra (MDF-lapra) viszem fel, hogy azt se kelljen eldobni. A miniatűr festményeket nagyon szeretem. 4 x 4 centiméteres művem is van. Lesznek szobrászati munkák is, a bőrrel is ismerkedem mostanában, fürdőszobai kiegészítőket is tervezek, melyeket saját kezűleg készítek majd. Szép lassan haladok. Nagyon sok mindent meg szeretnék mutatni azoknak, akik érdeklődnek a munkáim iránt.