A Szabadság téren a kézműveseké a „főszerep”, sok mindent lehet vásárolni, még forralt bor is kapható. A faházikókból kialakított „utca” jó nézelődést, vásárlást ígér, mindenki megtalálhatja, amit keres.

Az egyik faházikót az idén is Galambos István szentmihályi játékkészítő „lakta”, aki különféle dolgokat készít fából.

— Minden év más, össze sem lehet hasonlítani egyiket a másikkal. Ezúttal kisebb volt a tömeg, talán kevesebben jöttek vissza azok közül, akik külföldön dolgoznak. A városban sincs akkora mozgolódás, mint korábban — összegezte István a tapasztalatait. — Viszont ami a várost illeti, a központ valóban szépen ki van díszítve, gyönyörű a látvány, főleg esténként. A vásárra nincs semmilyen szabály, az áru és az eladás mindig változó, az viszont jó, hogy csöndes a helyzet, nincsenek valami nagy zenei események. Nyugodt, városi atmoszféra uralkodik, esténként 8 és 10 óra között meg a délelőtti órákban, amikor az emberek az ügyeiket intézik a városházán, vagy a városban bárhol, akkor egy kicsit mozgalmasabb a környék.

* Nálad milyen játékokat lehet most vásárolni? Illetve látom, nemcsak játékok vannak itt, hanem olyan tárgyak is, amelyek nem elsősorban a gyerekeknek készültek. Például ez a tükör…

— Persze, mindennel foglalatoskodok, próbálkozom olyasmivel is, ami a felnőtteket is érdekelheti. Az utóbbiakat egyelőre csak mutatóba hoztam, hadd lássák, és mondhatom, meg-megnézik az emberek. A fa karácsonyfát jövőre is használhatják, az udvari díszekből itt egy gémeskút. Viszont továbbra is a gyermekjátékok vannak többségben, a munkáim 90 százaléka azokból áll.

* A játékaid közül mit emelnél ki, mi számít újdonságnak?

— Sok szép társasjátékom van, olyanok, amelyek fejlesztik a logikai gondolkodást, de olyanok is, amelyek inkább a motorikára, a kézügyességre hatnak. Emellett színes, alakzatos és számokkal kapcsolatos játékaim vannak, melyek jól hatnak a gyermek fejlődésére. Elég sok olyan társasjátékot is készítettem, amely egy asztalhoz ülteti a más-más nemzedékek tagjait, jól el vannak vele a gyermekek, de a szülők meg a nagyszülők is.

* A használati cikkek közül mit emelnél ki?

— Kezdtem csinálni konyhai kellékeket, ezek apróbb dolgok, egyszerűek, de mindennap használjuk őket. Vannak fésűk, tükröcskék, szép díszek, gomba alakzat vagy kaktusz, akadnak madarak és természetesen madáretetők is. Tehát sok olyan tárgy van a munkáim között, amelyet felkínálok az embereknek próbára, hogy aztán vagy elfogadják, vagy nem. Az a jó, hogy néha a vásárlók is jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, azokat sem szoktam elvetni, a játékállományt, de a használati tárgyak sorát is szeretem bővíteni — mesélte Galambos István, akit egyébként Szentmihályon is meg lehet találni, de a nagyobb vásárokban, búcsúkban ugyancsak jelen van. Ha valaki kapcsolatba szeretne lépni vele, a legismertebb közösségi oldalon is megtalálhatja.

Érdekes esemény volt Nagybecskerek főterén a gyermekpiac is, melyet a Nagybecskereki Munkaadók Egyesületének tagjai rendeztek. Bálint Izabella igazgató örömmel nyugtázta, hogy a rendezvény jó bulinak bizonyult.  

— Az idei gyermekvásáron 41 eladónk volt, mivel ennyi helyet tudtunk teremteni. Minden alkalommal látjuk, hogy a gyerekek valójában mennyire vállalkozószelleműek, sokkal nagyobb a kedvük a piacozáshoz, ha a megkeresett pénz náluk marad. Az akciónak jótékonysági jellege is van, adnak valamit a közösbe, egy könyvet vagy egy játékot, hogy megtanulják, ha kapnak valamit, annak fejében adni is kell. Az ilyen módon begyűjtött adományokat a rászorultaknak továbbítjuk. Nekünk az a célunk, hogy vállalkozókká neveljük a gyerekeket, hogy ha majd felnőnek, megtalálják magukat ebben az üzleties világban. Próbáljuk megmutatni nekik, miből is áll a vállalkozás.

* Ezen a téren milyenek a tervek, hiszen évente legalább három ilyen vásárt szerveztek mostanság.

— A jövőben is szeretnénk gyermekvásárokat tartani, és ezeken az alkalmakon azt akarjuk elérni, hogy a szülők csak távolabbi megfigyelők legyenek, hogy a gyerekek minél önállóbban tegyék a dolgukat, árulják a portékáikat, illetve vásároljanak — fejtette ki Bálint Izabella.