Ámul-bámul az ember, ha belép az óbecsei Dózsa család otthonába. Nem is tudja, mit nézzen előbb: a hatalmas mennyezetlámpákat, a konyhaszekrényt, az üvegládikóban pompázó rózsát, a míves etetőszéket vagy a kis fiókos tárolót. Az udvarba kisétálva ugyanannyira lenyűgöző a kerítés és a kapu látványa, mint a kilátás a Holt-Tiszára. Nem csoda, hogy a várpalotai Trianon Múzeum Fából faragott Magyarország című pályázatának egyik díja éppen ide került.
Dózsa György kapta a harmadik díjat az említett pályázaton a Trianon-könyv című művével. A férfi húsz éve foglalkozik fafaragással, ám nem ő az egyetlen kreatív tagja a családnak: felesége, Gabriella szalmaképeket készít, lányaik pedig, a negyedikes Lotty és a hatodikos Kitty ottjártamkor éppen egy szünidei kézművespályázatra készítettek gyapjúfonálból kismadarakat.
Dózsa György és a díjazott Trianon-könyv (Božović Károly felvétele)
A Fából faragott Magyarország kiírása szerint a pályázónak a tájegységére leginkább jellemző faanyagot kellett használnia, és az alkotáson ugyancsak a saját vidékére legjellemzőbb forma- és motívumvilágnak kellett szerepelnie.
A Dózsa család: György, Kitty, Lotty és Gabriella (A szerző felvétele)
— Diófát használtam, és egy szétnyitható könyvet készítettem. Egy oldala 60 x 40 cm-es. Ha széthajtjuk, az egyik oldalán Bogdan Dunđerski óbecsei földbirtokost láthatjuk, aki képviselő volt a trianoni döntés idején, a másikon pedig a kastélyát, a turisták körében messze földön híres, jelenleg Fantast néven működő szállodát, felette pedig a szétdarabolt Nagy-Magyarországot. Külön doboz készült a tárolására, tetején egy könyvtartóval. Ha kivesszük a dobozból, és ráhelyezzük a meghatározott szögben, a magyar címer látható előtte — mutogatja a fotókon György.
Nagy kihívásnak bizonyult, hogy a forma- és motívumvilág összhangban legyen a két falap mind a négy oldalán, illetve ne legyen túlzsúfolt vagy éppen üres, de Györgynek szerencsére jó ötletelői, segítői és kritikusai vannak: felesége és a két kislánya. Egy hónapnyi intenzív munka után született meg a remekmű.
Az óbecsei fafaragó munkái (Az Imago fotóstúdió felvétele)
— Édesapám bútorokat készített otthonra, én pedig gyerekkorom óta segítettem neki. Fafaragásba az egyetemi éveimben kezdtem. A vizsgaidőszakon túli lazulós hónapokban egy asztalos-kárpitosnál dolgoztam, ott hallottam először a vajdasági Ars in Ligno Fafaragók Egyesületéről (azóta is tagja vagyok), mely éppen kiállításmegnyitóra készült. Érdekesnek találtam, és elmentem a barátaimmal. Álltam egy alkotás előtt, és le voltam nyűgözve, hogyan lehet egy falapból ilyet kivitelezni, ilyen szép formákat létrehozni. Gondoltam, talán én is tudnék ilyet csinálni. Otthon összeszedtem néhány asztalosvésőt (hasonlóak a fafaragó vésőkhöz, csak ez utóbbiak sokkal több méretben, formában kaphatóak), és megpróbáltam. Amikor elkészült, kíváncsi voltam egy kívülálló véleményére, ezért megmutattam egy ismerősömnek. Pozitív kritikát kaptam tőle, ami nagy lendületet adott a folytatáshoz.
Bútorok (például az unokahúgának pici korában egy egyiptomi motívumokkal díszített trón), ékszerdobozok, dísztárgyak, tükrök, nyakláncok születnek a keze alatt, hiszen csontot is munkál, nem csak fát. Vagy éppen Az utolsó vacsorát, esetleg saját Krisztus-trilógiáját faragja fába. Sőt, az unokahúgának és lányaiknak köszönhetően az utóbbi években vicsorgó töklámpások is kikerülnek a műhelyéből, halloweenre készülve. Döbbenten hallom, hogy ebből mégsem lehet megélni, egy-egy tárgy kidolgozása ugyanis nagyon időigényes, és nem lehet megfizettetni az igazi árát. Így a legtöbb alkotásból ajándék lesz, vagy az otthonukat díszíti. Jávorfából, égerből, nyár-, dió-, cseresznye- és körtefából készülnek a művei. A péterrévei Samu Mihály Általános Iskola előtt álló, székely kapura emlékeztető tábla is az ő munkája. Műszakitanárként dolgozik ebben az intézményben.
— Tizennyolc éve tanítok, ez nagyon jó, mert tudom inspirálni a gyerekeket. Amikor elkezdtem oktatni, fafaragó szakcsoportot indítottam, voltak időszakok, amikor akkora volt az érdeklődés, hogy hetente 130 gyerekkel foglalkoztam, természetesen kisebb csoportokba osztva őket. Tetszett nekik, nagyon élvezték, és örülök annak, hogy tanulmányaik befejeztével sokan ismét fafaragásra adják a fejüket, néhányan felhívnak, megbeszélik velem az ötleteiket.
György a távol-keleti motívumokat szereti a legjobban. Azok inspirálnak, beleélem magam a misztikumok világába, megnyugvást adnak — mondja. A vajdaságiak is megcsodálhatják majd a Trianon-könyv című munkáját, hiszen a pályázatra beérkezett egyedi kézművesalkotások egy Kárpát-medencei vándorkiállításon lesznek megtekinthetőek, Vajdaságban a tervek szerint Szabadkán és Újvidéken.
Az otthon ékei (Dózsa Lotty és Kitty felvétele)
És hogy ki volt az óbecsei díjazott által megfaragott Bogdan Dunđerski? Szenttamáson született 1861-ben, ahová családja a török uralom alól menekülve a XVII. században került a szerb Višnjice településről. A vidék kisszámú nagybirtokosának a sorába lépett, 2600 hold földet örökölt, ménese messze földön híres volt. 1910 és 1918 között a magyar parlament képviselőjeként tevékenykedett, következetesen képviselve a délvidéki szerbség érdekeit. A trianoni döntés után létrejött új államban nem foglalkozott politikával. A földreform miatt birtoka csökkent, ám sikeres vállalkozásokba kezdett. Az Óbecse és Topolya közötti híres kastélyt, illetve lovardát 1920 és 1925 között építtette — ma Fantast kastélyszállóként közismert és látogatható. Miután Bácska a II. világháborúban, 1941-től 1943-ig visszakerült Magyarországhoz, ismét a magyar parlament képviselője lett, mandátumát arra használta fel, hogy a szerbeknek segítsen. Megítélése sokáig ellentmondásos volt Jugoszláviában, ingatlanait elkobozták. 1943-ban halt meg Óbecsén, végrendeletében vagyona jelentős részét a Szerb Pravoszláv Egyházra és a Szerb Maticára hagyta — olvasható a Wikipédián.
