Belgiumban él és tanul. Lehet, hogy hamarosan már nem is arany-, hanem egy gyémánttorkú énekes lesz belőle? Megeshet — gondoltam, miközben a szerkesztőségben fülessel a fejemen hallgattam vizsgadalát. Nem semmi hang az övé… 

* Honnan ered a klasszikus zene szeretete?

— Tizenhárom éves koromban kezdtem énekelni egy kórusban, és nagyon élveztem. Ezt két évig csináltam, s a tanárom már akkor felfigyelt rám, azt mondta, különleges a hangom, a hangszínem. Mindig vonzott a zene s az éneklés, ezért úgy gondoltam, kipróbálom magam más stílusokban is, és elkezdtem popdalokat meg jazzt énekelni, táborokba jártam, melyekben tudtam tanulni, fejleszteni a hangom, de rá kellett jönnöm, hogy az énekhangom valóban sokkal jobban illik a klasszikus zenéhez, mint a jazzhez vagy a populáris zenéhez. Ráadásul később a klasszikusének-tanáraim is csak erősítették bennem, hogy van hozzá tehetségem. S amit nagyon imádok ebben a műfajban, az az óriási erő, az energia és az, hogy nem kell egy mikrofonba kapaszkodva felerősíteni a hangot, csak kiengedni, hadd szóljon.

* Van még a családban valaki, aki zenével foglalkozik?

— Édesapám ötven évig vezette a híres De Muze nevű jazzkocsmát Antwerpenben. Ő sajnos elhunyt tavaly februárban. Egyébként világéletemben körül voltam véve jazz-zenészekkel, édesanyám művészettörténész.

* Akkor igen jó háttérrel indultál. Már a középiskolában tanultál énekelni?

— A gimnáziumban festészetet tanultam, és tanítás után mentem az énekórákra. Tizennyolc éves voltam, amikor először láttam a szüleimmel operát Budapesten. Lenyűgözött az a nagy erő, a színészi játék (mert az is kell hozzá) és az, hogy szinte egy mozgó festményt látok a színpadon. Azt éreztem, hogy én is ezt szeretném. Ugyanilyen erőteljesen énekelni, ennyi érzelmet átadni a hangom segítségével. Amikor befejeztem a gimnáziumot, három évig voltam a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium hallgatója, majd visszaköltöztem Belgiumba, Brüsszelbe, és beiratkoztam a zeneakadémiára.

* Mennyire volt más a belgiumi egyetem, mint a magyar?

— Eleinte nagyon nehéz volt, mert nem minden tanárommal volt jó a viszonyom. Például az első évben az egyik annyira megalázott, hogy teljesen leblokkoltam, jó ideig nem tudtam az érzelmeket belevinni az éneklésbe, pánikrohamaim voltak.

* Azért ez elég kemény. Mi húzott ki, azaz mi húzott vissza? Hogy sikerült ezen túllépned?

— Egy időre abbahagytam az iskolát, s elkezdtem gondolkozni. Érdekelt a színészet meg az operaéneklés is. Felvételiztem, és felvettek. Antwerpenbe a Koninklijk Konzervatóriumba ének szakra, és felvettek Brüsszelbe színész szakra is. Végiggondoltam, és maradtam az éneklés mellett. Úgy voltam vele, hogy végül is az operában megvan mindkettő, és ha csak színészettel foglalkoznék, akkor egy picit félre kellene tennem az éneklést. Újra elsős lettem, immáron Antwerpenben, s elkezdett minden nagyon jó lenni. Újra megszerettem az éneklést, felszabadultam.

* Voltak jelentősebb fellépéseid?

— Három évvel ezelőtt volt egy társulat, melyben énekelhettem, és volt három fellépésünk. A többi koncertem leginkább a zeneakadémia szervezésében valósult meg. Szóval még a pálya elején vagyok, azt hiszem.

* Ha már arról beszélsz, hogy az operában ott a színészet és az éneklés is, a musical hogyhogy nem került képbe nálad?

— Szeretem a musicalt, de sokkal, sokkal jobban szeretem az operát. Ennyire egyszerű. Több erő van benne, több érzelem, több fájdalom.

* Azt mondják, az opera nyelve az olasz. Valóban olaszul a legjobb énekelni?

— Imádom Puccini és Verdi operáit. Az olasz belcanto stílus könnyebb, mert ott van az a sok magánhangzó, a németben viszont a mássalhangzók vannak túlsúlyban, s ettől egy picit keményebb, máshogy hangzik akkor is, ha beszéljük a nyelvet, s akkor is, ha énekeljük. S angolul sem könnyű énekelni.

* Vajdasági gyökereid is vannak, mi is itt ismerkedtünk meg. Viszont mostanában kevesebbet látlak errefelé.

— Belgiumban születtem, Antwerpenben, s öt évet éltem Brüsszelben is. Édesanyám vajdasági, szabadkai. A nagyszüleim is ott éltek, valamint a nagynénim, Vali is. Régebben évente hazajártam, ott töltöttem néhány nyarat, vannak vajdasági barátaim, de a nagyszüleim sajnos már nem élnek. Most kevesebbet járok haza, mert az időm nem engedi.

* Milyen a számodra megfelelő tanár?

— Aki mögött van egy karrier. Aki pontosan tudja, milyen a pálya, és mi kell ahhoz, hogy elérj a nagyobb operaházakig. A legfontosabb a jó éneklési technika. A hangszalagok nem bírják az állandó terhelést. El kell sajátítani azt a technikát, amely szerint nemcsak a torkod a hangszer, hanem az egész tested. Meg kell tanulni a mély légzést, a tartást, a nyelv pozícióját a szájban stb. A rossz technika tönkreteheti a hangszálakat, és később nem lesznek elég flexibilisek, hogy használni tudd őket. Nagyon sokat segít, ha egy tanár 100%-ig megbízik bennem, ha érzem, hogy egy vonalon haladunk és egy irányba mozdulunk az énekórákon, ha megértjük egymást. A jelenlegi tanárom mögött egy elég szép karrier áll: énekelt már a New York-i Metropolitan Operában és a milánói Scalában is. Tudja, mi a színvonal, s azt is, hogy mit várnak el tőled az operaénekes-világban. Úgy érzem, jó kezekben vagyok, teljesen át tudom magam adni annak, hogy vezessen. Hagyni kell, hogy a tanár úgy kezelje a hangszered, azaz a hangod, mint egy szobrász a márványt, vagy mint egy ékszerkészítő a gyémántot. Van egy erős alapom, de minden órán tovább és tovább kell dolgozni. Ez egy véget nem érő folyamat. Testünknek egy olyan részét használjuk, amely nem is látható. S ezt lehet professzionálisan csinálni, de ezen a pályán nincs olyan, hogy tökéletes, csak az állandó törekvés efelé.

* Mik a terveid?

— Szeretnék egy ideig valahol külföldön tanulni Erasmus-ösztöndíjjal. Már nézegettem a zeneakadémiákat, hol lenne számomra megfelelő oktató. És nagyon nagy a választék. De az is lehet, hogy Belgiumban maradok. Nagyon jó a mostani tanárom. Sokszor váltottam tanárt, ami jó dolog, hiszen mindegyik valami újat adott, úgy érzem, mindegyiktől egy picit több lettem, de közben az is hasznos, ha hosszabb ideig ugyanaz a szakember dolgozik veled, aki egy idő után már ismer, tud fejleszteni. Az operaénekléshez elengedhetetlen bizonyos nyelvek ismerete, gondolok itt főleg a németre, a franciára és az olaszra, ezért lenne hasznos valahol külföldön élni és tanulni egy kis ideig. Nem tudom. Rengeteg opciót látok magam előtt, meglátjuk, végül melyik mellett döntök.