home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Ez nem lehet igaz!
BRENNER János
2015.02.18.
LXX. évf. 7. szám
Ez nem lehet igaz!

Bocsássa meg nekem a kedves olvasó, ha írásom zavarosra, szabálytalanra sikerül. Pályámon ugyanis hozzászoktam, hogy főleg a gazdasággal foglalkozzak, ott pedig tiszteletben kell tartani a pontosságot, az adatok, a számok kérlelhetetlen igazát.

Ám most egy munkatárstól, baráttól, cinkostárstól kell búcsúznom, aki jóban-rosszban velem volt. Egy olyan embertől, akivel egymást és másokat ugrattuk, megtréfáltuk, vagy halálosan komoly témákról cseréltünk eszmét.

Amikor az egyik kollégám felhívott, hogy közölje: Fejes Szilveszter súlyos agyvérzés következtében elhunyt, kis híján kiejtettem kezemből a készüléket. A hír egyszerűen hihetetlen volt számomra. Az év végi-elejei beszélgetésünk során majd kicsattanva a jókedvtől olyan témákról társalogtunk, amelyek meleget hoznak nekünk az elkövetkező hetekben, hónapokban. Jó volt néhány nappal ezelőtt távolról figyelni, ahogyan Szilveszter nagyokat kacagva, Vjera feleségét karonfogva rója Palics tóparti sétányait, szemmel láthatóan önmagával és környezetével is megelégedve. S amikor a hír vétele után egy közös hölgyismerősünkkel közöltem a gyászhírt, kikérte magának, hogy rontom a jókedvét, mert amióta, — nagyon régen — Ljubljanában a katonaruhás Szilvi rászólt a magyarul trécselő — akkor még — leánykoszorúra: „Nahát, ezek a lányok milyen hangosan csevegnek!”, ő ezzel az emberrel csak jókedvet csiholó témákról váltott szót!

Jussunk túl a kötelező közléseken.

1940-ben, Szabadkán látta meg a napvilágot. A családi hagyományokhoz híven első fia is Szilveszter lett, aki Mária feleségével Marika és Szilveszter nevű unokákkal örvendeztette meg, sőt ezen a vonalon — Zsolt néven — dédunoka is csatlakozott a családhoz. Második fiát, Attilát munkája Budapestre sodorta, és ott Zita nevű nejének köszönhetően Fláviával és Krisztiánnal bővült a Fejesek rokonsága. A családfő ragaszkodott szüleihez, s amikor anyagi helyzete megengedte, viszonozta szeretetüket: kicsi, de kényelmes víkendházat épített nekik, melybe belefért egy banyakemence és egy rostély is. Szilveszter vállalkozása nemigen volt nehéz, mivel karrierjét munkásként, szerszámlakatosként kezdte, és valódi ezermesterré fejlődött az egykor neves és nagy Partizan kerékpárgyárban. Ott részint meg kellett fogni a munka végét, részint pedig markos társakra talált, akik kalákában segítettek neki, amit ő alkalomadtán viszonozott. A víkendház azután kedvessé vált a család és a barátok számára, mert ott hétvégi összejöveteleket lehetett tartani, s ezek sohasem maradtak el.

Hogyan került, velem, a csizma az asztalra? Úgy, hogy Szilvesztert behívták katonának, és néhány hét múlva a Sínai-félszigetre, Gáza déli részére vezényelték, hogy bajtársaival fenntartsák a békét az arabok és az izraeliek között. Az indulása előtt interjút készítettem vele, a hazatérése után pedig a Partizanban ápoltuk a kialakuló barátságunkat.

Nos, neki némi politikai pálya jutott osztályrészül, magam pedig megmaradtam újságírónak. Ő olyan feladatokat igyekezett vállalni, amelyekben kifejezésre juttatta a merevség elleni magatartását, s azoknak az embereknek segített politikai bajaik megoldásában, akik netán rossz helyen, rosszkor cselekedtek valamit. A legtöbb ilyen feladatot az úgynevezett statútumbizottság élén eltöltött évei kínálták, és ha mindez nehéznek bizonyult, közölte velem a gyűlés időpontját és helyét, ami a protokollon kívüli meghívásomat jelentette. Kommentáromban aztán ő állt az igazság pártján.

Nagy visszhangot keltett a Kumrovec híres pártfőiskolájába való küldetése. A minek ez neked? kérdésemre adott válaszként megmutatta a tantárgyak listáját, és huncut mosollyal arra a kettőre bökött, amely csakugyan politikai volt, a többi hétről pedig azt mondta, azok minden jogi és közgazdasági főiskola tantervében szerepelnek. Még egy megjegyzést tett: „Föltételem is volt: utána mindenképpen a 7 Napban akarok dolgozni!”

Mindketten a saját hivatásunkban tettünk abban az időben egy lépést fölfelé a szamárlétrán. Így együtt indíthattuk el a korszerűsítés útján a lapot, s ebben Szalma László, azóta sajnos elhunyt grafikus segített értően, mintha örök életében ez lett volna a szakmája.

És még egy sikernek örülhettünk: az olvasók szeretettel fogadták a korszerűsítést, és a 7 NAP elindult a gyors gyarapodás útján: az akkor és azóta is lenyűgöző 60 000-es példányszám felé.

Fejes Szilveszter, egykori lapigazgatóm, legyen számodra könnyű az anyaföld, és adjon a Teremtő Neked örök nyugodalmat!

Barátod és sok jó beszélgetésben, eszmecserében társad: Brenner János

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..