A Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével kitüntetett dr. Káich Katalin - Szabó Attila felvétele

Dr. Káich Katalin, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dékánja az idei nemzeti ünnepen rangos magyar állami kitüntetésben részesült: a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét vehette át. Az elismerést a magyar tannyelvű felsőoktatás, valamint a vajdasági magyar kultúra megőrzése és terjesztése területén kifejtett tevékenységéért kapta, de kimondatlanul is nyilvánvaló: a Lovagkereszt nem elsősorban a művelődéstörténésznek, hanem az intézményépítő dr. Káich Katalinnak szól. Annak az egyetemi tanárnak, aki 2006-ban nagyon szép (és rengeteg munkával járó) ajándékot kapott az élettől: Szerbia első állami alapítású magyar felsőoktatási intézményének, a szabadkai tanítóképző karnak a megalapozását. Hogyan éli meg a magyar állami kitüntetést, melyet a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusának főkonzuljától, Nagy Ferenc úrtól vett át?
- Nem számítottam rá. Nem is gondoltam arra, hogy ezért a munkáért, amit itt dékánként végzek, valamiféle külön elismerés jár. Úgy fogtam fel mint feladatot, amelyet még el kell végeznem, mielőtt nyugdíjba mennék. Nem szeretném felsorolni, de még csak emlékeztetni se a közvéleményt arra, hogy mennyi munkával járt az intézményépítés. Itt ugyanis voltaképpen egy intézmény megalapozásáról van szó, és az intézmény jövője függ attól, hogy milyenek ezek az alapok. Ez azt jelenti, hogy igen felelősségteljes munkáról van szó, és én ennek kezdettől fogva minden percben a tudatában vagyok, így aztán minden időmet, energiámat és tudásomat ennek a célnak rendeltem alá. Ha azt kérdezi, hogy megérte-e, azt felelem: IGEN. Azok, akik döntöttek ennek az érdemrendnek az odaítéléséről, feltehetőleg felismerték azt, hogy milyen sok tennivalóm akadt itt az intézményépítés során, és feltehetően úgy ítélték meg, hogy én ennek a feladatnak az elvárások szerint eleget tudtam tenni. Mindenkinek jólesik, így nekem is, ha a közösség felfigyel rá és értékeli azt, amit egy-egy cél megvalósítása érdekében teszünk.
* Eredetileg úgy volt, hogy a kitüntetést maga a köztársasági elnök, Sólyom László adja majd át itt, Szabadkán...
- Miután nem volt alkalom arra, hogy az elismerést személyesen Sólyom Lászlótól vehessem át, úgy véltem, hogy helyesen cselekszem, ha írásban köszönöm meg a Magyar Köztársaság elnökének, hogy a számomra felterjesztett érdemrendet jóváhagyta. Írásban köszöntem meg neki: én Közép-Európában nevelkedtem, és volt gyerekszobám.
* A kimagasló teljesítmény témájából kiindulva beszéljünk a tehetségről, a tehetséggondozásról annak kapcsán, hogy a Vajdaságban a minap tartottuk meg a III. Tehetség Napot, és március 23-án Magyarkanizsán szervezték meg az I. Nemzetközi Tehetséggondozó Konferenciát. Ezen a konferencián Ön annak a reményének adott hangot, hogy a XXI. század a tehetségek százada lesz: gyakorló tanárként csodálattal tapasztalja, mennyi a különösen tehetséges diák...
- A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar a kezdetek óta felismerte annak szükségességét, hogy a tehetséggondozást kiemelt kérdésként kezelje. Az, hogy ilyen sok szó esik a tehetséggondozásról mostanában, arra utal: a társadalom igen nagy adósa az öregeknek és a fiataloknak is. A tehetségek gondozása és felkarolása ugyanis lehetőség az egész társadalom számára. Arról szoktunk mindig sokat beszélni, ami nincs vagy csak elenyészően van jelen a társadalomban. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt két évtizedben milyen körülmények között történt nálunk az oktatás - az általános iskolaitól kezdve az egyetemi oktatásig -, hogy a legkevesebbet foglalkoztunk azzal, hogyan tanítsuk a gyermekeinket, mert inkább a túléléssel voltunk elfoglalva, akkor világossá válik: itt generációk és generációk nőttek fel úgy, hogy nem kapták meg a megfelelő minőséget sem az oktatásban, sem a nevelésben. Márpedig hosszú távon egy ilyen felemás helyzet igencsak meg tudja bosszulni magát. Vagy úgy, hogy a legtehetségesebbek - nem látva perspektívát - elhagyják a szülőföldjüket, vagy úgy, hogy a legtehetségesebbek maguk is indifferenssé válnak. Márpedig tehetséges, szakképzett emberek nélkül egy társadalom fejlődése nem lehetséges. Így aztán jó, hogy elérkezett annak az ideje: ezzel a problémával elkezdünk foglalkozni. És merem remélni, hogy az elkövetkezőkben eredményekkel is dicsekedhetünk majd. A szabadkai tanítóképző kar mindent megtesz annak érdekében, hogy a tehetséges hallgatók megkapjanak minden szükséges segítséget a tehetségük kibontakoztatásához. Tesszük ezt az olyan különféle programok realizálásával, amelyek voltaképpen az elfogadott tanterv mellett továbbképzést jelentenek. Ilyen most a szegedi Juhász Gyula Pedagógiai Kar segítségével elkezdett egyszemeszteres rendezvényszervezői továbbképzés. Azt is el kell mondanom, hogy a tanítóképző kar munkatársai között sok egykori tehetséges hallgatónk kapott állást, akik különböző doktori iskolák hallgatói. Aztán: március 30-án volt Újvidéken az univerzitáson a legjobb hallgatók megjutalmazása, melynek során a mi hallgatóink közül Bús Natália kapott elismerést, fiatal asszisztensünk, Horák Rita, a Természettudományi Kar doktorandusza pedig azon kevesek közé tartozik, akiknek 10-es a tanulmányi átlaguk. Tudni kell, hogy az Újvidéki Egyetemen több mint 40 000 hallgató van, s ebből legfeljebb 100 dicsekedhet 10-es átlaggal, ezért nekem nagyon jólesett ott ülni a jutalomkiosztón.
* A gyerekek, fiatalok tehetséggondozásának kulcsa a tehetséges tanár. A szabadkai karon mennyire sikerül eleget tenni annak az elvárásnak, hogy a majdani tanítókat a legtehetségesebbek tanítsák, milyen hangsúlyt kap a karon az utánpótlás biztosítása?
- Tekintettel arra, hogy fiatal munkatársaink között sok egykori hallgatónk van (akik a Magyar Tanszéken vagy a szabadkai tanítóképzőben diplomáztak), úgy vélem, hogy az utánpótlás kérdésében ez egy pozitív gyakorlat, melyre természetesen az elkövetkezőkben is nagyobb hangsúlyt fektetünk majd. Ha a lehetőségek megengednék, akkor most is jó lenne egy-két végzett hallgatónkat szintén az intézményünkben munkába állítani. De hát erről most nem tudok kedvező módon nyilatkozni, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére. Elég sok tehetséges gyereket sikerült idehozni, s a jövőben sem veszítjük szem elől tehetséges hallgatóinkat: amikor lehetőség nyílik rá, mindent meg fogunk tenni azért, hogy segítsük őket az elhelyezkedésben, a tudományos képzettségük alapján őket megillető munkahelyhez juttatni. A már említett szegedi Juhász Gyula Pedagógiai Kar mellett együttműködési megállapodást írtunk alá a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolával, melynek élén prof. dr. Majdán János rektor áll. Az ő kezdeményezésére, a határon átívelő együttműködés keretében megcéloztuk egy EU-s pályázat megnyerését, melynek anyagát együtt nyújtottuk be. Amennyiben a pályázaton sikerül elnyerni a támogatást, úgy lehetőségünk nyílna arra is, hogy egy-két tehetséges fiatalt alkalmazhassunk.