* Térségünk egyértelműen mezőgazdasági vidék, főként ez határozta meg, hogy milyen pályát választ?

— Újvidéken születtem, de Óbecsén nőttem fel, ahol édesanyám biológiát és kémiát tanított a Samu Mihály Általános Iskolában, édesapám pedig magyar szakos volt a gimnáziumban. Mindketten hatottak rám, de édesanyám szaktantárgyai inkább, és főként az a tény, amely a kérdésben is elhangzott, mégpedig hogy mezőgazdasági vidéken élünk, és ez ösztönzött a Mezőgazdasági Karra való iratkozásra. A növényvédelmi ágat választottam, mely magában foglalja, illetve hordozza a kémiai és a biológiai szaktudást is. Az egyetem befejeztével egy ideig tanársegédként dolgoztam, majd Óbecse és Újvidék között Temerinben telepedtem le.

* Két szakterülettel foglalkozik, illetve foglalkozott kiemelten, az egyik a növényvédelem, a másik pedig a növénykórtan. Feltételezem, hogy a két mezőgazdasági terület szorosan összefügg.

— A növényvédelem egy szélesebb szakterület, mely magában foglalja a növénykórtant is, mivel egészében a növények egészségéről szól. Ezenkívül felöleli még a rovartant és a gyomtant is. De maga a növénykórtan is sokféle ágra osztható, a többi közt a víruskutatásra is. Csakúgy mint az embereknél, a növények esetében is jelentkeznek újabbnál újabb betegségek, illetve újabb vírusok kezdenek fertőzni, melyek terméskiesést és minőségbeli romlást okozhatnak. Mi, kutatók megpróbálunk ezekre a kórokra védőszereket kifejleszteni.

* A Mezőgazdasági Kar dékánhelyetteseként azt vallja, hogy az erről a karról kikerülő magyar egyetemisták alapozzák meg a vajdasági magyarság utánpótlását. Mi a véleménye a mai diákok felkészültségéről, valamint van-e kellő utánpótlás?

— Sajnos kijelenthető, hogy a Mezőgazdasági Karra iratkozó egyetemisták száma az utóbbi időben csökken. Mindez természetesen nemcsak a magyar egyetemistákra vonatkozik, hanem a többségi nemzet tagjaira is. Manapság ugyanis az informatika vonzóbb szakirány a fiatalok számára. Ez a tendencia nemcsak Szerbiára, hanem a világ más területeire is érvényes. Ennek fő oka a felgyorsult világunk, mely elveszi a fiatalok kedvét a természettől és a hagyományos tudományos területektől. Ettől függetlenül bízom abban, hogy ez a negatív folyamat a jövőben pozitív értelemben megváltozik. Magyar diákok természetesen továbbra is iratkoznak a Mezőgazdasági Karra. Az Európa Kollégium pedig sokat segít abban, hogy mindezt a jövőben még többen tegyék. A kollégium ugyanis nemcsak szállást nyújt az egyetemistáknak, hanem kisebb közösséget is kovácsol belőlük. Szóval az Újvidéki Egyetem, illetve az Európa Kollégium továbbra is vonzó a vajdasági magyar diákok számára. Ezt az is igazolja, hogy az idén is túljelentkezés volt ezekben az intézményekben.

Kocsis Károly, az MTA köztestületének tagja, ifj. dr. Bagi Ferenc és Freund Tamás, az MTA elnöke

* A közelmúltban részt vett abban a tárgyaló csoportban, amely a 12. fejezetet dolgozta ki Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatának kapcsán. Ez a bizonyos fejezet főként élelembiztonsági, állatorvosi és növény-egészségügyi kérdésekről szólt. Mit tudhatunk erről?

— A mezőgazdasági minisztérium körülbelül tíz esztendeje kezdte el ezen fejezetek kidolgozását. Én is részt vettem a tárgyaló csoport kezdeti tevékenységében, és elmondhatom, hogy azóta némi előrelépés történt e téren, de a valódi áttörés nem született meg. A fő cél az volt, hogy alkalmazkodjunk az európai uniós jogszabályokhoz ezen a területen is, ami részben megtörtént. A 2020. évi, növényvédelmi szerekről szóló törvény például előrelátja a gazdák továbbképzését annak érdekében, hogy csakis engedélyezett és az Európai Unióban is elfogadott növényvédő szereket használjanak, illetve vásároljanak.

* A vajdasági magyar tudományosság szervezésében és a magyar fiatal értelmiség felkarolásában is szívesen részt vesz. Jelenleg a Magyar Nemzeti Tanács oktatási bizottságának tagjaként teszi mindezt.

— A fentiekben említett Európa Kollégiumban vezetem évek óta a mezőgazdasági műhelyt. Hosszú ideje segítem a Vajdasági Tudományos Diákköri Konferenciát, illetve zsűritagja is vagyok. Mint ismeretes, ezt a konferenciát évente megrendezik. Ezenkívül mentora vagyok a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiumba pályázó egyetemistáknak, továbbá elnökségi tagja a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanácsnak. Ez a tanács javasolt egyébként az Arany János-kitüntetésre is. Ami a magyar diákok segítését illeti, az egyetemi tanári pályafutásom alatt mindvégig próbáltam és próbálom egyengetni az egyetemisták életpályáját. Mindezt immár a Magyar Nemzeti Tanács oktatási bizottságának tagjaként is próbálom folytatni.

* Végül, de nem utolsósorban: hogyan éli meg az Arany János-érmet?

— Hatalmas megtiszteltetés számomra, főként azért, mert megerősít abban, hogy hosszú éveken át jó úton haladtam. Az évek ugyanis múlnak, és mindig arra kell törekedni, hogy a jó dolgokat megtartsuk, illetve emlékezzünk rájuk, a rosszakat pedig elfelejtsük. Ez a díj mindenképp egyéni elismerés, de egyúttal a közösségnek szóló kitüntetés is. Főként annak tükrében mondom ezt, hogy az idén nemcsak én, hanem Cvetićanin Pintér Lívia is életműdíjat kapott. Ezáltal pedig bebizonyosodott, hogy az itteni körülmények között is lehet minőségi kutatói munkát végezni. Röviden összegezve, az Arany János-érem a munkám, a családi és a közösségi támogatás közös eredménye. Az ember élete ugyanis olyan, mint egy mozaik, amely minden egyes nap egy újabb kockával bővül, főként a környezetének köszönhetően.