home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története
Brasnyó Zoltán
2020.07.16.
LXXV. évf. 29. szám
Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története

Ma már borítékolható, hogy az eurovíziós dalfesztiválról szinte mindenkinek markáns véleménye van. Több évtizedes múltja során világsztárok tucatjait ismerhettük meg a show által, legyen szó akár az ABBA 1974-beli sikeréről a Waterlooval, akár Domenico Modugno 1958. évi legendás fellépéséről. Lena, Marija Šerifović, Helena Paparizou vagy akár a hírhedt Conchita Wurst: csak néhány név és bizonyíték, hogy az „intézményes megbotránkoztatás” ellenére még mindig születnek zseniális dalok ebben a fröccsöntött giccsparádéban.

A legendás dalverseny mára politikai állásfoglalások paneljává és „ki szereti jobban a szomszédját” versennyé változott, a zene helyét pedig inkább a színpadi show-k látványorgiája és a polgárpukkasztás, a szélsőségek vették át. Ennek ellenére megannyi (több millió) rajongója van világszerte, a lassacskán cirkuszi jelleget magára öltő dalverseny ma is beszédtéma, ma is releváns. Will Ferrell és Rachel McAdams főszereplésével végre elkészült, és a Netflixen megtekinthető az Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története, mely hibái ellenére is szerethető és szórakoztató. Will Ferrell elborult vígjátékairól ismert, ennek a filmnek pedig még a forgatókönyvét is megírta. A rendező David Dobkin, aki elsősorban Az ünneprontók ünnepével lett ismert.

 

 

Az izlandi Lars Erickssong és a belé halálosan szerelmes Sigrit Ericksdottir azóta arról álmodnak, hogy egyszer megnyerik az Eurovíziót, amióta 1974-ben megnézték az ABBA-t a tévében. Lars egész életét erre tette fel, „hihetetlenül jóképű” apja (Pierce Brosnan) pedig egy lúzernek tartja azért, mert semmi más nem érdekli az életben. A Fire Saga duó nem igazán tud kitörni az izlandi faluból, a helyi kocsmában muzsikál mulatozó részegeknek. Eurovíziós ambíciói mindenkit hidegen hagynak, nemsokára viszont egy bravúros csavarral mégis kijut Skóciába, az élő show-ba. Hogy ez hogyan sikerül a csapatnak, kár lenne lelőni, mert ez az egyik legviccesebb fordulat az egész filmben.

Az olykor nagyon is működő, máskor kevésbé érthető poénokkal tarkított Fire Saga-sztori legfőbb erénye, hogy a dalfesztivál nyilvánvaló butaságait is górcső alá veszi, viszont sajnos sohasem lép át semmilyen határt. Naná, hiszen maga a dalfesztivál támogatta a film létrejöttét. Az is problémás, hogy a viccesnek szánt szövegek nagy része nem igazán működik, több ponton is kellemetlenné válik az egész, a konfliktusok pedig súlytalanok. Itt sem kell azonban túlontúl szigorúnak lenni, mivel ez a film tele van szívvel, még úgy is, hogy Will Ferrell láthatóan nem tette úgy oda magát, mint a régebbi mozijaiban. Félő azonban, hogy ha még sok ilyen komédiát készít, akkor lassacskán saját mítoszát is lerombolja majd.

 

 

Nagyjából a történet közepén egy közös éneklést is látunk, melyben megjelennek a korábbi dalfesztiválok hősei, élükön Conchita Wursttal, amit nagyon jó végignézni, leginkább persze az Eurovízió rajongóinak. Érdekes kikacsintásokkal találkozunk az izlandi meselények felé is, ez is az egyik legszórakoztatóbb része a filmnek. Emlékezetes még Dan Stevens, aki Alexander Lemtov orosz énekest játssza, aki a sokatmondó Szerelem oroszlánja című dalt adja elő, díszletként meztelen férfifelsőtestekkel, ostorral és túlfűtött erotikával. Ezen is jót lehet röhögni, az egészen biztos.

Ami a dalokat illeti, meglepő módon tipikus eurovíziós számokkal találkozunk, pedig elsőre azt gondolnánk, hogy a készítők langyosabb, gyengébb muzsikával is beérték volna. Persze egyik sem zenetörténeti remekmű, inkább olyanok, amilyeneket százból kilencvenszer hallunk a dalversenyek elődöntőiben évről évre. A Volcano Man orbitális baromság és röhejes sztereotípia, a Double Trouble és a film legvégén jórészt izlandi nyelven felcsendülő Husavik (Otthon) kiváló, lírai dalok. Azon kaptam magam, hogy a film után rájuk kerestem a neten, mert annyira fülbemászóak.

 

 

Hibái mellett egyszer (vagy a dalok miatt akár többször is) nézős film lett Will Ferrell legújabb vígjátéka, sajnos azonban a kihagyott ziccerek és a nyilvánvaló befolyás miatt paródia helyett promóanyag lett belőle. Ez mégis egy csupa szív, szerethető vígjáték, melyet nem szabad komolyan venni, mert maguk a készítők sem estek ebbe a hibába. Azok számára pedig, akik bánkódnak az idei verseny elhalasztása miatt, kiváltképp gyógyír lehet. Az Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története a Netflix kínálatában tekinthető meg, sőt még egy kiváló magyar szinkron is készült hozzá.

 


Kép: imdb.com

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..