Mi az, ami mellékes volt egykor az Európai Uniónak?

Érdemes néhány példával illusztrálni, hogy az elmúlt években milyen horderejű eseményekre, történetekre nem kapták fel a fejüket az Európai Unió illetékesei. Néhány évvel ezelőtt történt ugyanis Budapest kellős közepén egy klasszikus diktatúrát idéző tüntetésoszlatás, szemkilövésekkel és rabosításokat követő megaláztatásokkal. A történet felett úgy siklott el az emberi jogokra oly ,,érzékeny'' nyugati világ, mint egykor 1956 tájékán. Az elmúlt évben világra szóló botrányt kavartak az új magyar médiatörvény kapcsán, akinek viszont jó az emlékezete, az tudhatja, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány idején szinte egyetlen nem azonos politikai nézetet valló újságíró vagy televíziós sem dolgozott a közszolgálatnál. Már az első hónapokban lapátra tettek minden ilyen kádert. Az objektivitás helyett pedig ''Nap-Keltét” kapott az ország lakossága. Tovább sorolva az ügyeket, az EU még csak a szemöldökét sem húzta össze akkor, amikor off-shore lovagok hada özönlötte el a minisztériumokat, bankokat, legfőképpen pedig a jegybankot. A tervezett jegybanktörvény most, úgy tűnik, mintha a világot rengetné meg, a csapból is a különféle külföldi politikai fenyegetések folynak a jelenlegi magyar kormánnyal szemben. Akkor persze nem volt gond, amikor Gyurcsány saját off-shore lovagját az egyik legmagasabb pénzügyi pozícióba ültette. De Európa közepén azt is meg lehet tenni, hogy magyarokat újabb kitelepítéssel fenyegetnek Szlovákiában, elkobozzák állampolgárságukat, kizárják őket az állami-közigazgatási munkahelyekről. Európa pedig mélyen hallgat. De mit is tehetne egy olyan intézményrendszer, amelyet a világ összes térségében gyenge kezű, gyámoltalan, jelentéktelen tényezőnek tartanak. Sajnos, idáig jutott Európa, hogy a különféle világgazdasági találkozókon az Egyesült Államok, Kína, Japán, Oroszország, de még akár India vagy Brazília csak legyint az EU jelenlétére, azaz ennyire tartják meghatározónak az új Európa külpolitikai, világpolitikai és gazdaságpolitikai súlyát.

Mi az, ami most hirtelen lényeges az Európai Uniónak?

Az Orbán-kormány megalakulását követően Magyarországgal szemben az Európai Unió határozott és fenyegető magatartást tanúsít. Hirtelen feléledt az emberi jogok védelmének szükségessége egyes euro-bürokratákban. Határozottan beleszólnának az új magyar alkotmányba, a médiatörvénybe, a tervezett jegybanktörvénybe és úgy általában mindenbe, ami a magyar jogrend témakörébe tartozik. A különféle hitelminősítő cégek, a külföldi és belföldi sajtó egy bizonyos része pedig elhiteti az emberekkel, hogy az Orbán-kormány már nemcsak Magyarország gazdasági helyzetéért felelős, hanem a gazdasági világválságért is. Most mindenki, még az is, akinek két forint van a zsebében, hitelminősítő és tőzsdei adatokra figyel, ez ugyanis a trend manapság. Az már senkit sem zavar, hogy ugyanezen hitelminősítő világcégek pozitívan minősítették egykor annak a Lehmann-Brothers brókerháznak a pénzügyi állapotát és kilátásait, amely rövid időn belül 60 milliárd dolláros ,,krachot'' szenvedett, ami tulajdonképpen jelentős mértékben hozzájárult a világgazdasági recesszió kialakulásához. Körülbelül tehát annyi hitelességük maradt a pénzügyeket előrejelző cégeknek, mint egyes európai uniós kádereknek, akik most hirtelen újból emberi jogokkal is foglalkoznának. Nem kérdés persze, hogy éppen Magyarország kapcsán. Állítólag az EU olyan elvárásokat is támaszt a sikeres tárgyalások érdekében, mint például a következő kettő:
1. vegyék ki az alaptörvényből azt a passzust, amelyik kimondja, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jön létre (pontos szöveg: ,,Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.'')
2. szűnjön meg a Gyurcsány Ferenc ellen indított eljárás (a volt miniszterelnököt a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali visszaéléssel gyanúsította meg a sukorói kaszinóberuházással kapcsolatos büntetőügyben. Veres János volt szocialista pénzügyminisztert pedig tanúként hallgatták ki a sukorói telekcsere ügyében).

Árral szemben, egyre kevesebben a gáton

A magyar kormány egyelőre részben ellenáll az állandó jelleggel sokasodó elvárásoknak, részben pedig kellő támogató, illetve támogatás híján beadja a derekát. Az Európai Néppárt nem a szolidaritásáról híres, viszont a baloldali hálózat, internacionálé, vagy nevezhetjük bárminek, még mindig működőképes, főként, ha a hazugságok, álhírek, féligazságok világgá kürtöléséről van szó. Most belföldön sem támogatják sokan a magyar kormányt, úgy tűnik, egyedül kell megvívnia a következő csatákat is. A magyar szavazók inkább az adóságaikkal, hiteleikkel, a saját problémáikkal vannak elfoglalva. Egyedül a határon túlról érkezett néhány biztató szó. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ,,a nemzeti összetartozás megvallásával és vállalásával'' kiáll az Európai Unió által bírált Magyarország, a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök mellett. A Tőkés László EMNT-elnök és Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke nyilatkozatot tett közzé: a bírálatok nyomán ,,előállt rendkívüli helyzetet akár reménykeltőnek is tarthatnák, ha arról volna szó, hogy az EU vezető politikusai végre nemcsak az unió határain kívül, hanem azon belül is kiemelt ügyként kezelnék az emberi és közösségi jogokat''. A nyilatkozat aláírói kifejtik: az is elvárható lenne, hogy a XX. század egyik súlyos mulasztását is orvosolják, és az önhibájukon kívül kisebbségi sorsba kényszerült őshonos nemzeti közösségek jogsérelmei és jogfosztásai ellen is felemeljék a szavukat, például a kollektív bűnösség elvén alapuló, mindmáig élő Benes-dekrétumokat hatályon kívül helyezzék.
A Civil Együttműködési Tanácskozás Fóruma is egyértelműen kiállt a magyar kormány nemzetépítő politikája mellett.
Schmitt Pál köztársasági elnök pedig a Budapesten akkreditált misszióvezetőknek próbálta vázolni, illetve elutasítani a nemzetközi támadásokat. A köztársasági elnök a közlemény szerint hangsúlyozta, hogy a január 1-jén hatályba lépett új alaptörvény ,,teljes mértékben megfelel az európai normáknak'', az azzal összefüggő sarkalatos törvények megváltoztatására irányuló ,,külső szándék pedig az ország szuverenitását kérdőjelezi meg''.