A Domus Pacis a szenvedélybetegek gyógyulásának helyszínévé vált. Az ott indult programról a lelki segélyt nyújtó Harmath Károly atya mesélt.
- A Domus Pacisban megkezdte működését az első vajdasági TAU közöség. Azzal a rendeltetéssel, hogy a szenvedélybetegek gyógyulását segítse. Itt elsősorban a kábítószerfüggőkre, az alkoholfüggőkre és a depresszióban szenvedő személyekre gondolok. Ez a közösség hamarosan újabb tagok felvételét tervezi, azok közül a személyek közül, akik szeretnének az említett függőségi betegségektől megszabadulni.
* Ki tette mindezt lehetővé?
- Ennek hátterében két kezdeményezés áll. Az első az augusztusban bejegyzett Povarello alapítvány, amelynek a székhelye Szabadkán van. Ez a humanitárius segítségnyújtás mellett szenvedélybetegekkel is foglalkozik. A másik nagy segítséget a meðugorjei ferencesektől kapjuk, akik az ottani közösséggel egyetértésben beleegyeztek abba, hogy abból a közösségből jelenleg hét személy költözzön ide, és itt is megkezdjen egy közösségi életet.
* Kik foglalkoznak a gyógyulni vágyókkal?
- Olyanok, akik ilyen közösségben már megszabadultak a függőségtől, akiknek saját tapasztalatuk van. Mert nagyon fontos a gyógyulók és a külvilág számára is ,,jel'-nek lenni és azt mondani az újonnan belépő tagoknak, hogy igenis, ez az út járható. Nehéz út - mert ebben a közösségben valójában nehéz az élet -, de olyan út, amit meg lehet tenni, és olyan út, ami szabaddá teszi az embert. Mi nem akarunk semmilyen kísérletezébe bocsátkozni. Nem kezdünk semmi olyat, amit mások ne próbáltak volna már ki előttünk. Külső besegítőink vannak. Elsősorban azok, akik támogatják ezeket a személyeket, mert rengeteg az anyagi kiadás már csak a napi élelemre is, és akkor a lakásról még nem is beszéltem. Másrészt, lelki támaszt is nyújtunk nekik. A vallási támaszról jómagam gondoskodom. Ez nem azt jelenti, hogy mindennapi papi tevékenységet kell folytatni. A közösségi tagoknak elsősorban miseigényük van. Az imádságos életüket ők maguk rendezik.
* Miből áll a közösség egy napja?
- Szigorú fegyelem van. Ez azért fontos, mert a függő beteg elveszítette a felelősségérzetét is. Itt újra tanulja a fegyelmet. Fontos szerepe van a munkának, ami abban segít, hogy újra kezdjék értékelni a dolgokat, hogy észrevegyék azt, mennyi mindent fektetnek bele apróságokba is. Nehéz fizikai munkát nem végeznek mindaddig, amíg fel nem erősödnek fizikailag. Mindenki kap egy megbízatást, aminek teljesítéséért felel. Így felelőséggel tartozik a közösség mellett önmagának is. Figyelnie kell önmagát. Tegyük fel, hogy egy hetet kap arra, hogy megállapítsa, megfigyelje: önző-e. Majd idő múltán beszámol az észrevételeiről. Mindeközben a többiektől is választ kap a kérdésére, azaz közlik vele, hogy jól mérte-e fel magát. Így, egymásnak segítenek a személyiségük újjáépítésében. A függőségi betegeknél ez a legfontosabb. Hisz a gyógyszeres kezelés csak a tüneteket csökkenti, illetve eliminálja, de itt elsősorban a személyiségnek kell újjáformálódnia, megváltoznia. Mindenféle házimunkát elvégeznek, tehát ők főznek, takarítanak. Az ágyat katonai szigorral kell megvetniük, ezzel is a felelősségérzetet erősítve bennük.
* Kik vannak most itt?
- A jelenlegi lakók mind kábítószerfüggők és férfiak. A korhatár nincs meghatározva, most itt 22 és 36 év közöttiek vannak. De ez nagyon változó.
* Hogyan lehet Önökhöz eljutni?
- Jelentkezni máris lehet. A belépést azonban legalább két beszélgetés előzi meg. Néha fél év is eltelik ahhoz, hogy valaki éretté váljon a csatlakozásra. Erre nagyon nagy hangsúlyt helyeznek. Fontos, hogy komoly legyen a szándék, amennyire az lehet, hisz jól tudjuk, hogy ezeknél a betegeknél mindennaposak a füllentések, hazugságok. Emellett szükséges az orvosi vizsgálatok elvégzése. Tudnunk kell, hogy AIDS-virussal fertőzött-e, illetve van-e más súlyos vagy fertőző betegsége. Azok, akik jelentkeznek, el kell hogy fogadják azt a tényt, hogy többé nem vesznek magukhoz kábítószert. Teljesen tisztának kell lenniük ahhoz, hogy beléphessenek a közösségbe.
* Visszafogadják-e a visszaesőket?
- Visszaesés történhet, de csak egyszer! Úgy vagyunk ezzel, hogy a megtérő bűnöst a Jóisten is visszafogadja, de ha nem akar megtérni, csupán megpihenni biztos fedél és élelem mellett, akkor ezt nem tudjuk többször tolerálni.
* Meddig tart egy közösségi élet, avagy mikortól beszélhetünk gyógyulásról?
- Ez személyiségtől, egyéniségtől függ. Megtörténhet, hogy valakinek csak három év, másoknak öt, vagy több szükséges. Három év alatt nem beszélünk függőségmentességről.
* Említette, hogy szigorúak a szabályok. Mennyiben tarthatják családtagjaikkal, szeretteikkel a kapcsolatot?
- A régi mindennapjaikból kizáródnak, mert önmagukkal kell foglalkozniuk. A belépést követő hat hónapban csak a foglalkozásvezetőkön keresztül történik a kapcsolattartás a családdal. Nem találkozhatnak addig, amíg a közösség azt jónak nem látja. Van olyan helyzet, amikor a szülő eljön, a közösség mégis úgy dönt, korai lenne még a találkozás. Elszigeteltségről mégsem beszélhetünk.
* Kizárható-e valamely közösségi tag?
- Ilyen esetre még nem volt példa. Amennyiben viszont folyamatosan szabálysértést követ el, hátráltatja a közösségi életet, nincs egy igaz szava sem, természetesen kizárjuk.