Azt gondolhatnánk, hogy a fiatalok szeretik az újévezést, hiszen olyankor nemcsak szabad, de kötelező is bulizni, azaz indulhat az ereszd el a hajam érzés, a visszaszámlálás, a pezsgőpukkanás.
De nem így van. A megkérdezettek szinte majdnem mindegyike azt gondolja az újévi őrületről, hogy ez is olyan, mint akármelyik buli, csak a felhajtás nagy körülötte, egyébként értelmetlen és fölösleges. Ti mit gondoltok erről?
Tolnai Zsigmond szerint az újév ünneplése teljesen értelmetlen, hiszen január 1-jén semmi új nem kezdődik, semmi nem változik. Hogy elmegyünk valahova, az társadalmi elvárás, hiszen ha valaki nem megy újévezni, az gáz.
— Igazából semmi pozitívot nem tudok róla mondani, mert nekem valahogy sohasem volt ilyen kényszerem, maguk a bulik is olyan erőltetettek, és soha nem jók. Ha valaki a hozzá legközelebb álló emberekkel ünnepel, vagy esetleg a családjával, az teljesen jó. Ha úgy nézzük, hogy maga az újév ünneplése fontos lenne, akkor miért ünnepelném olyanokkal, akiket nem ismerek? Tavaly volt először, hogy elmentem valahova bulizni, mert úgy hittem, nem tartozom sehova, ha nem vagyok emberekkel. Nagyon rosszul éreztem magam, és tudtam, hogy ennek semmi értelme. Ha az idén megyek valahova, akkor az egy nagyon szűk baráti társaság lesz. És nem azt fogom ünnepelni, hogy valami új kezdődik, hanem azt, hogy a barátaimmal vagyok.
Amióta Torok Orsolya nem a szüleivel várja az újévet, minden évbe másképp lép bele.
— A gimiben nagyjából ugyanazzal a társasággal rendszeresen lekéstük a visszaszámlálást. Valahol a Hősök és a Bódis között hagyott el bennünket az óév. Néhány házibuli közül egyszer nem ittam semmit, de akkor voltam legpocsékabbul. Az első önálló forralt boromat akkor kotyvasztottam, amikor kettesben voltunk a szerelmemmel. Megnéztük a világ legjobb animéjét, és rengeteget nevettünk. Tavaly Angliában melóztam, és számomra ez egy dupla szabadnapnak számított. Így végre volt időm és erőm is bevásárolni, majd összevarázsolni a párom egyik kedvenc kajáját — mivel nekik nem járt szabadnap. Az idén a Facebook-meghívókon kívül a legjobb barátom barátnője mondta, hogy ha van kedvünk, tartsunk velük. Minden esély megvan rá, hogy így is lesz. Ők, mondjuk, nagyon fincsi forralt bort tudnak készíteni. Szerintem még anyukáméknak is tetszene.
Drégely Viktor ha címet adna az újévi bulinak, az az Erőltetett szórakozás volna, hiszen — ahogy mondja — az évek során az újév a hatalmas bulizás ünnepe lett, úgy, ahogyan a karácsony a családé, a szereteté.
— A szilveszteri őrület sokaknál már az év utolsó negyedében elkezdődik, tanácstalanságuk a helyszín, a társaság, illetve a megfelelő ruházat kiválasztásában is megnyilvánul. Amióta hatalmas hódítási útjára indult a virtuális világ, és a közösségi oldalakon elkezdődtek a kirakatversenyek a fiatalok körében, az újév is már csak ennek a versenynek az egyik nélkülözhetetlen pontja lett. Annak ellenére, hogy a világhálón a tökéletesség és a pompa dominál, a válóságban ez gyakran megváltozik. A nagy elvárásokkal induló bulinak sok esetben a meggondolatlanul nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása vet véget. Az idő múlásával szép lassan mindenki rájön, hogy az újév ugyanolyan buli, mint a többi, csak a szolgáltatásokért kell a többszörösét fizetni.
Szabolcski Erik számára régebben az újév várása volt az egyik legnagyobb esemény, melyet el tudott képzelni. Mostanában inkább a szűkebb baráti társaságra fókuszál, mint az eszeveszett bulizásra.
— Annak a korszaknak is megvolt a maga szépsége, de idővel az ember megtanulja élvezni a minőségi italokat, ami a mennyiség rovására megy. Én személy szerint borban utazom, de a whiskey-t és a szivart sem vetem meg. Eddig az utolsó pillanatban szervezett házibulikban vészeltük át az év utolsó napját, ám az idén valószínűleg kimerészkedünk Újvidék főterére megnézni magunknak a tömeget, ha nem takarja ki a tűzijáték. Egyébként is kell valami, ami fellendíti az instagramos karrieremet, valószínűleg telepakolom majd a profilomat minőségtelen szelfikkel, aztán megígérem magamnak, hogy lefogyok, amit úgysem tartok be. Végül két bejgli között megiszom egy pohár pezsgőt, és reménykedem benne, hogy a következő év is legalább olyan emlékezetes lesz, mint az idei.
Tolnai Zsófi utálja a szilvesztert. Idegesíti a hatalmas felhajtás körülötte, feleslegesnek tartja a rengeteg előkészületet, az esti bulikat pedig eddig minden alkalommal kegyetlenül erőltetettnek érezte.
— Az is zavar, hogy a jegyeket többnyire már hónapokkal korábban meg kell venni, mert különben elkapkodják őket, te pedig végül 31-én este otthon találod magad, a macskáiddal. Az elmúlt három évben, amióta a barátaimmal ünnepelek, minden alkalommal mainstream, kétezer fős bulikban kötöttem ki, mert oda ment a többség. Sajnos egyiket sem tudom a jó rendezvények közé sorolni. Életem legpozitívabb élménye az újévvel kapcsolatban talán az, amikor kiskoromban először sikerült éjfélig ébren maradnom. Azt hiszem, ott rontjuk el évről évre, hogy túlkomplikáljuk, illetve túlszervezzük ezt az egyébként teljesen átlagos téli estét. Ha elképzelem a számomra ideális újévi bulit, akkor egy teljesen átlagos hétvégi éjszakára gondolok. Összejönni azokkal az emberekkel, akiket szeretek, ami pedig igazán fontos, hogy az egész keretek és korlátok nélkül történjen. Továbbá az is lényeges, hogy elengedjük a már szokásossá vált, belénk vert hatalmas elvárásokat a bulival kapcsolatban, és egyszerűen csak érezzük jól magunkat, mint az év bármely másik estéjén. Hiszen mégis minek örülünk szilveszterkor ennyire?
Ferencz Lajos az év végi gondolataiban átjárja a fontosabb történéseket, illetve újraél bizonyos mozzanatokat, legyen szó nehézségről vagy kellemes emlékről.
— Ilyenkor ezeket már távolról tudom szemlélni, és hálát érzek, hogy megtörténtek velem, hiszen levonhatom magamnak azokat a következtetéseket, amelyekkel az új évemet köszöntöm. Szilveszterezni olyan emberekkel szeretek, akik közel állnak hozzám. És ilyenkor az a legjobb, ha együtt készülünk elő, jókat eszünk-iszunk, és olyan aktivitásba vágunk bele, mint például a társasjátékozás, melynek során igazán értékes beszélgetésekre is sor kerül. Nem stresszelek rá, az utolsó utáni pillanatban szoktam eldönteni, hova megyek, vagy kit hívok meg. Másnap Zentára szoktunk utazni, ahol már tradicionálisan összejön a tágabb társaság, és bulizunk egy nagyot. Két évvel ezelőtt egy magyarországi kórházban töltöttük az ünnepeket a családommal. Olyan jól sikerült a felkészülés, hogy megismertem egy olyan embert, akivel a következő évben egy életre szóló fogadalmat teszünk egymásnak. Ennél többet most nem is kívánhatnék.
Szabó Regina az iskolai „nagy hajrá” után arra vágyik, hogy pihenjen a meleg ágyában, olvasson egy picit, és élvezze az ünnepeket.
— Minden fiatal hatalmas durranásra számít a szilveszterezést illetően... Holott sajnos ez is ugyanolyan buli, mint a többi. Azzal a különbséggel, hogy ilyenkor pezsgővel köszöntjük a mellettünk tomboló, részeg ismeretlent. December végén járunk. Már mindenki tudja, hol tölti a szilveszterestét, csak én nem. Régen már októberben arról beszéltünk, mit fogunk csinálni, kinél lesz a szűk körű házibuli, hány pizzát rendelünk, mennyi italt kell vásárolnunk. Mostanában december végén jutok oda, hogy egyáltalán feleszméljek: itt az év vége. Fogalmam sincs, hová kellene, vagy hogy hová akarok menni. Jelenleg szívesen végignézném az újévi kabarét, enném anyukám finom rétesét, és aludnék egy jót. Ehelyett a legjobb barátnőmmel — mint mindig, tehát valószínűleg az idén is — felkerekedünk, s elindulunk „az év legjobb bulijára”. Megpróbáljuk a maximumot kihozni az estéből, és jól megszeretgetve egymást, a bulihely kellős közepén, pezsgővel koccintva a Jó nekem című dalt énekeljük, s ujjongunk a visszaszámlálás után. Ilyenkor mindenki együtt lélegzik, örülünk egy-egy ismeretlen köszöntésnek, ölelésnek. Talán ez a legszebb része az estnek. S aztán a tánc. Mulassuk át ne csak az éjszakát, hanem az egész évet. A tánc éltető erő. Használjuk ki!
Dobrotka Katinka szereti az újévezést. Ha egyetlen érzéssel, szóval kellene leírnia, akkor azt mondaná, hogy felszabadító.
— Az utóbbi években nem indulok neki nagy elvárásokkal, inkább az apró örömök izgatnak. Élvezem, hogy a barátaimmal lehetek. Ez általában jól is sikerül, főleg házibulikban. Ebben a társaságban meg szokott jelenni az élő népzene, mely különösen fel tud tölteni, emellett más jellegű, jó muzsikát is hallgatunk. Ilyenkor szerintem mindenki leereszt, elengedhetjük az egész évi terheinket, és újult erővel kezdődhet az esztendő. Így szeretem a szilveszterezést: készülődéssel, jó ételekkel-italokkal, barátokkal, beszélgetésekkel és sok nevetéssel.
