A jelenlévőket Jenovay Lajos, a nagybecskereki Petőfi Magyar Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte.

— Örülök, hogy sikerült visszatérnünk egy régi hagyományhoz, a magyar kultúra napját ugyanis a Petőfi Magyar Művelődési Egyesület és a Szathmáry Karolina-leánykollégium az elmúlt években mindig igyekezett együtt ünnepelni, közös szervezésben megemlékezni erről a jeles napról. Az idén, két vagy három év kihagyás után ismét sikerült közös rendezvényt tartani. El kell mondanom, hogy nemrégiben a Zsolnay-manufaktúráról és a Zsolnay családról készítettek egy nagyon érdekes összeállítást a kollégiumban lakó lányok. Most viszont, a himnuszunk megszületésének 200. évfordulója alkalmából Erkel Ferenc zeneszerzőre irányították a közönség figyelmét.     

Az est megálmodója Koncz Györgyi M. Julianna nővér volt.

— Amikor gondolkodtunk rajta, hogy milyen témát dolgozzunk fel, elsősorban azok a nagy jubileumok jutottak eszünkbe, amelyeket az idén a magyar nemzet ünnepel, és ezek közül a Himnusznak a 200. évfordulója került előtérbe. Mivel Kölcseynek a Himnuszát kevésbé olvasgatjuk, viszont annál többet énekeljük a nagy ünnepeinken, ezért Erkel Ferencet választottuk. Olyan kérdésekre próbáltunk választ adni, hogy miként élte az életét, mit tett a magyar zene érdekében, hogyan született meg a Himnusznak a zenekari kísérete… A lányokkal már a tanév eleje óta készültünk, mert azt gondoltuk, ha egy zenészről van szó, akkor legalább egy éneket énekeljünk el. Természetesen a mi képességeinkkel az operákból nem tudunk meríteni, ezért az egyik kórusművét, az Éljen a haza! címűt választottuk. Egy szólamban énekeljük, zongorakísérettel, és szeptemberben kezdtük el gyakorolni. Jenován Flórián lelkesen tanította nekik, illetve ő vállalta a zongorakíséretet is. Azt is szerettük volna megvalósítani, ami eredetileg Erkelnek a gondolata volt, amikor írta a Himnusz zenéjét, hogy harangjátékkal kezdődik. Mivel harangunk nincs, az egyik diákunk vállalta, hogy triangulumon mutatja be. A műsorban van egy-két rövid jelenet, felolvasás, idézetek irodalmi művekből. Az én szívemnek nagyon kedves lett volna, ha a palotást is meg tudjuk tanulni, de sem időnk, sem tánctanárunk, sem ruhánk nincs hozzá, arról nem is beszélve, hogy fiú partnerek is kellettek volna — mesélte Julianna nővér.

A programban közreműködött Jenován Flórián, az újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves, zongora szakos hallgatója.

— Igazából a teljes első félév erre az ünnepségre való készülődéssel telt. A lányoknak havonta egy énekórájuk van, és igyekszünk a különféle liturgikus, illetve ifjúsági énekek mellé találni nekik olyan programot is, amellyel a komolyzene világába is egy kicsit be tudunk tekinteni. Erkel Éljen a haza! című alkotása igazából kórusmű, de megoldottuk úgy, hogy a lányokkal egy szólamban is tudjuk énekelni. Jó volt együtt dolgozni, ezek a diáklányok nagyok összetartó közösséget alkotnak itt a kollégiumban.       

A közönség hatalmas tetszéssel fogadta az Erkel Ferencről szóló estet.  

— Ritkán van lehetősége a nagybecskereki magyarságnak, hogy ismerkedjen nemzetünk nagyjaival. Ez egy kiváló előadás volt, melyet Julianna nővér készített a kollégistákkal — adott hangot a véleményének Balázs József, az egyik néző.      

A jelenlévők közül sokan már a legközelebbi alkalmat várják, mert mint mondták, mindig sok új ismerettel távozhatnak a kollégium által szervezett eseményekről.