Egyik közülük a szabadkai születésű Kovács Kornél dalszerző és dalszövegíró, a fesztivál művészeti igazgatója, aki — édesapja nyomdokaiba lépve — maga is részt vállal a fesztiválszervezési feladatokból, és akinek a dalait olyan híres előadók tolmácsolásában ismerhettük meg, mint Josipa Lisac, Bisera Veletanić, Kemal Monteno és mások. Vele beszélgettünk a most ismét hódító útjára indult Szabadkai Ifjúsági Dalfesztiválról.
* Hogyan emlékszik vissza az első Szabadkai Ifjúsági Dalfesztiválra?
— A szabadkai középfokú zeneiskola elvégzése után a szarajevói Zeneakadémiára iratkoztam. Akkor is ott tartózkodtam, amikor édesapám megszervezte a fesztivált. Üzent nekem, hogy vegyek részt rajta az egyik saját szerzeményemmel, amivel végül is első helyezést értem el. Emlékszem, nagy volt az érdeklődés a rendezvény iránt mind a fellépők, mind a közönség részéről. Igaz, akkor még csak szinte kizárólag Vajdaságból érkeztek versenyzők, de igazi fesztiváli hangulat uralkodott. Olyan fiatal tehetségek bontogatták ott a szárnyaikat, akik hőn áhították a sikert. A szabadkai Népszínház színpadán került sor a megmérettetésre, és ez a színházi környezet egy különös varázst adott a rendezvénynek. Akkor még kezdetleges műszaki felszereltséggel ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel álltunk a színpadra. Annak a fesztiválnak — és minden soron következőnek — egy nagy előnye volt a mai tehetségkutató versenyekkel szemben: igazi tehetségeknek adott lehetőséget az érvényesülésre és a képességet, a tudást és a színvonalas előadásmódot helyezte előtérbe.
* 1990 óta tavaly rendezték meg ismét a Szabadkai Ifjúsági Dalfesztivált. Az idén december 8-án kerül sor rá a szabadkai Sportcsarnokban. Hányan jelentkeztek, és milyennek ítéli meg az idei fesztivált?
— Csaknem 200 saját szerzeményt jelentettek be a részvevők, és az előzetes meghallgatást követően kiválasztottuk a legjobb 25-öt. Ezek mindegyike egyedi, hiszen pontosan arra törekszünk, hogy visszahozzuk a fesztivál egykori színvonalát, hogy a rendezvény továbbra is az igazi, sajátos stílusban íródott dalok versenye legyen. Elsősorban az eredetiséget díjazzuk, azt, hogy a hozott szerzemény nem a ma közkedvelt, sorozatban gyártott slágerek mintájára íródott, hanem van benne kreativitás, valami, ami új, ami egyedi.
* Ezúttal honnan érkeztek részvevők a dalfesztiválra?
— Az egykori nagy Jugoszlávia minden tagköztársaságából, sőt Magyarországról és Bulgáriából is. Nagyon örülünk annak, hogy a Szabadkai Ifjúsági Dalfesztivál ismét ilyen nagy népszerűségnek örvend, és hogy általa segíthetünk a tehetséges fiataloknak elindulni az érvényesülés és a siker útján.
* Az egyetlen követelmény tehát az volt, hogy saját szerzeménnyel jelentkezzenek a részvevők. Azt meghatározták-e, hogy az előadók milyen nyelven énekelhetnek, illetve hogy a dalok milyen zenei stílusban íródjanak?
— Ilyen kikötésünk nem volt. Van, aki szerbül énekel, van, aki magyarul, de olyan is akad, aki magyar létére angolul adja elő a dalt. A stílust sem határoztuk meg, de a részvevők mindegyike jól érezte, hogy nem a mostanság oly divatos, alacsony színvonalú szerzeményekre vagyunk kíváncsiak.
* Kik lesznek a zsűriben és milyen díjak várnak a legjobbakra?
— A bírálóbizottságot Tomaš Domicelj, Olja Dešić és Peca Popović alkotják. Ők mindhárman igazi szaktekintélyek, akik felismerik a tehetséget. Hogy pontosan milyen díjakra számíthatnak a legjobbak, azt nem árulhatom el, de az biztos, hogy a fivéremmel közösen létrehozott Kovač Alapítvány egy csodálatos különdíjat adományoz az arra érdemesnek ítélt részvevőnek.