A magyarcsernyei Ady Endre Művelődési Egyesület székházának előcsarnokában felavatták a névadó emléktábláját. Ady Endre költészetéről, gondolatairól, eszméiről Hódi Judit, az egyesület elnökségének tagja beszélt, és alkalmi versek is elhangzottak.
Hódi Judit ünnepi beszédében hangsúlyozta:
— Joggal tehetnénk fel a kérdést, mi kapcsolja össze egy kicsiny falu művelődését a költőóriással? Nos erre Ady költészetében bőven találunk választ. Gondolatai, eszméi itt is, ma is aktuálisak. Haladó szelleműsége, újat akarása, hite abban, hogy kitartással, munkával nagy dolgokra képes az ember, akárhonnan indul is, számunkra is követendő példa. Ady a „Holnap hőse”, a jövendő költője, következésképpen a fiatalok, az ifjúság szószólója is: „Ifjú szívekben élek s mindig tovább, / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz ostobák”.
Elfordul a szürkeségtől, a közönségestől, a maradiságtól, melynek lehúzó ereje sokszor elkeserítette. Nagy tettekre buzdít, korszerűségre tanít, békét, internacionalizmust hirdet, de egészséges magyarságot, amikor körülötte értelmetlen háború dúl és nacionalizmus dühöng. Íme a Magyar jakobinus dala című versének néhány sora: „Mikor fogunk már összefogni? / Mikor mondunk már egy nagyot, / Mi, elnyomottak, összetörtek, / Magyarok és nem-magyarok?”
Az emléktáblát Juhász Attila köztársasági mezőgazdasági államtitkár és Lázár András, a helybeli Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke leplezte le, majd ft. Szemerédi Pál plébános áldotta meg.
Az emléktábla-avató után a helybeli közönség nagy sikerű néptáncestet láthatott, amelyen fellépett a magyarcsernyei Tulipán és Százszorszép néptánccsoport, valamint a citerazenekar, az óbecsei Csiperke és Kiscimbora néptáncegyüttes, a Csörögi fiúkórus, valamint a szerbcsernyei és a tamásfalvi néptáncosok.
