Balázs G. Árpád a nagybányai iskola egyik utolsó képviselőjeként ikonikus alakja volt nemcsak a vajdasági, de az összmagyar képzőművészetnek is, sőt a szerb grafika megteremtőjeként emlegetik. 1887-ben született a felvidéki Felsőtőkésen, s 1981-ben hunyt el Szegeden, élete nagy részét viszont Horgoson és Szabadkán töltötte.
1957-től húsz éven keresztül a horgosi Nepomuki Szent János utcai műtermében alkotott. A ház falán a hétvégén emléktáblát avattak a Nemzetpolitikai Államtitkárság jóvoltából, hogy a 250 éves falu így tisztelegjen egykori neves lakójának emléke előtt. Az esemény kezdeményezője a Juvenior Polgárok Egyesülete volt.
Az emléktáblát Gutási Ákos atya szentelte fel és áldotta meg, az első koszorúkat pedig a VMSZ és a Juvenior egyesület nevében helyezték el a táblánál.
Forrás: Magyarkanizsa Önkormányzatának sajtószolgálata
A rendezvényen Balázs Gábor, a festő Budapesten élő unokája a családtagjaival vett részt.
— Gyermekkoromban sokat voltam a nagyapámnál itt, Horgoson is. Elő voltak készítve a vásznak, mindig lehetett látni néhány képet, mely készül, de én gyermekként inkább rohangáltam és játszottam körülötte. Később, amikor Szabadkán volt a műterme, akkor is szerettem vele lenni, segítettem neki, beszélgettünk, nagyon jól megvoltunk. Így került szóba, hogy készít a húgomról és rólam egy portrét, melyre mi azt mondtuk, nem is hasonlít ránk. Erre ő azt válaszolta, a művész mindent másként lát, és ha olyan képet akarok, amilyen vagyok, akkor menjek el a fényképészhez — idézte fel a nagyapjával töltött időt Balázs Gábor.
A festő háza most Kiss Zenóbia tulajdonában áll, aki elmondta, szeretne az épületben festőtáborokat szervezni gyerekeknek és felnőtteknek, valamint az is elképzelhető, hogy egy kis múzeumot, emlékszobát rendezzenek be.