Az 1944-ben ártatlanul kivégzett, többségükben magyar áldozatoknak állított emlékhelyen minden évben halottak napján szervezi meg a Kegyeleti Bizottság és Szabadka város önkormányzata a gyászmegemlékezést. Ezúttal is — mint minden esztendőben — ökumenikus istentisztelettel adóztak a vérengzések ártatlan áldozatainak.

Kern Sólya Mária, a szabadkai képviselő-testület elnöke beszédében ekképp fogalmazott: ,,Az idén még nagyobb az emlékezők fájdalma, hiszen meggyalázták az ártatlanul kivégzettek emlékét. Nem lehet tudni, hogy pusztán haszonszerzés vagy ideológiai ok vezérelte-e az elkövetőket, az viszont biztos: a történtek ismét feltépték azokat a sebeket, amelyeket az áldozatok rokonai hordoznak 1944-45 óta. Sokan szeretnénk azt hinni, hogy a tolvajok csak eladható fémhez akartak jutni, s nem a szobor által megtestesített jelképet akarták megrongálni. Nem kizárt, és félő, hogy e tett hátterében ideológia ok húzódik meg, napjainkban ugyanis számos nemzeti gyűlöletet szító tettel és magyarveréssel kell szembesülnünk.”

A gyalázatos tett, a bronzszobor ellopása rávetítette sötét árnyát a gyászoló közösség számára egyébként is fájdalmas megemlékezésre, így a szívekbe a fájdalmon kívül a félelem is beköltözött. Mindannyian azt reméltük, hogy a megbékélés jó irányba halad, noha még mindig várat magára az a kormányhatározat, amely jogi értelemben pontot tenne a kollektív bűnösség ügyére a Vajdaságban.

1944 őszén mintegy 2000 szabadkai és környékbeli polgárt — köztük magyarokat, horvátokat, bunyevácokat és németeket — öltek meg a partizánok. Közülük 852-nek a neve felkerült a márvány emléktáblákra is.