Dr. Szőke Anna néprajzkutató, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke két új kötetet tárt az olvasók elé, mely az egykori falusi polgárság és parasztság élettörténetéről szól. A két könyv főként családtörténetek, családfák és egyéni sorsok által mutatja be a kishegyesi emberek békeidőkbeli mindennapjait.

A polgárság megjelenése egy paraszti közösségben című könyvvel a szerző nem szándékozik évszázadokra visszamenni, pusztán a gyökerek fontosságára emlékeztet, aki ugyanis gyökértelen, az mindezt nem is értheti. Szőke Anna a könyvvel kapcsolatban elsősorban azt emelte ki, hogy régi vágya volt feldolgozni Kishegyes településének, pontosabban főutcájának a történetét.

— Gyermekkorom óta foglalkoztat ez a téma. Függetlenül attól, hogy én egy valódi paraszti közösségben nőttem fel, mindig érdekelt a polgárság. Kíváncsi voltam, hogy kik, melyik családok lakhatnak a falu főutcáján, azokban a házakban, ahol nincsenek nagy kapuk, összeérnek a falak, és a háztetők a magasba tornyosodnak. Édesanyám sokat mesélt a régmúltról, és szinte mindent tudott a főutcán élőkről, a Raffai, a Jáni vagy éppen a Szőke családról — hangsúlyozta a szerző.

A falu főutcáján járva egykor

Kishegyes főutcáján ott díszelgett a Szőke-ház, melynek lakói nagygazdák voltak, rengeteg földdel és tanyákkal. A Raffai család háza a szecesszió leghitelesebb példája volt a faluban. A Jáni-ház pedig egy szabadkai épület hasonmásaként készült, pontosabban egy szabadkai, vasútállomás környéki épület ihlette megépítését. A kishegyesi polgárságra egyébként jellemző volt, hogy utánozta a városi külsőségeket.

A századforduló elején, amikor már a településen is megálltak a vonatok, szinte kinyílt a világ az itt élők számára. A polgárok elkezdtek utazni, és a különféle városokban megragadta őket a látvány, melyet később a főutcán sorakozó házak kinézetében próbáltak visszaidézni. Az építkezés mellett az öltözködésben is próbáltak „városiasodni” az itt élő jómódú családok. Mivel színház, cukrászda, múzeum akkor még nem volt, inkább a külsőségekre adtak. A nagyvárosokba jártak ruhát vásárolni, a településen pedig igényes zsidó kereskedők árulták a méterárut. A híres, Blau vezetéknevű kereskedő például mindig ügyelt arra, hogy ne hozzon annyi méterárut, hogy a fél falut ellássa, csupán annyit, amennyit a tehetősök jó pénzért megvásárolhatnak majd nála.

Egy csésze feketekávé a századforduló környékén

Nagy szó volt a kávé egykor. Szőke Anna könyvéből az is kiderül, hogy először a Raffai-házban lehetett kávét szürcsölni Kishegyesen. Az épület ugyanis egykor kocsmaként is működött. A kávészemeket pedig egyenesen Olaszországból hozatták az 1910-es években. A szállásokról a jómódú gazdák lovakkal, lovas kocsikkal jártak be italozni, kávézni. Ezért a falu főutcáján minden háznak volt olyan melléképülete, ahová ki lehetett kötni a lovakat. A házak tárgyi kultúrája is igen gazdag volt, a szobákat szép bútorok ékesítették, a diófából készült hatalmas asztalok pedig tekintélyparancsolóan díszelegtek az ebédlőkben.

A polgári családok

A szerző a kötetben emléket állít jó néhány polgári családnak. A Szőke családnak több ága is volt, a Hederes- és a Vitus-Szőkék, és többnyire a Szőkesorról települtek be Kishegyesre. A legelső Szőke család azonban Jánoshalmáról érkezett. A Raffai és a Jáni családról már szó esett a fentiekben, de mindenképp említésre méltó a Bábi család története is. A híres vendéglősfamília néhány leszármazottja még ma is él. Ők Topolyáról származtak, ott is vendéglátással foglalkoztak, és közkedvelt vendéglőt nyitottak Kishegyes főutcáján. A Papp család, pontosabban Papp Mátyás házában pedig hentesüzlet működött egykor. Ez a család egyenesen Kassáról érkezett a térségbe. Először Zentára jöttek juhásznak, mert azt hallották, hogy a Tisza mellett jó legeltetni. Majd miután jómódúakká váltak, a család egy része elköltözött Kishegyesre. De a felsoroltakon kívül is számos polgári család élt a település főutcáján. A mostani nyugdíjasotthon például Márton Sándor orvosnak, a jelenlegi egészségház névadójának a tulajdona volt.

Egyébként a polgári családok épületeinek közös jellemzője az üveggel beépített körfolyosó. Ilyet ma már keveset láthatunk.

Az emlékezet felfrissítésére szükség van

Szőke Anna a másik, Az emlékezet felfrissítésére szükség van című kötetéről is szót ejtetett.

— Ez egy régi gyűjtésem volt, mivel vonzanak a családtörténetek. Már többször is hangsúlyoztam különféle interjúkban, hogy a társadalomnéprajz az én igazi kutatási területem. Szóval a folklór, a tárgyi történet mellett leginkább a térségben élő családok múltja érdekel. Ebben a könyvben a polgárságról szóló kötettel ellentétben a szegény parasztcsaládok történetét mutatom be. Megrázó életutakról és sorsokról olvashat, illetve kaphat képet, aki a kezébe veszi a könyvet. A kötet több fejezetre tagolódik, az elsőben a Trianon előtti időszakról írtam, a többi közt a Kovalcsik családról. Számos palóc, illetve szlovák család érkezett abban az időben a faluba. Kereskedők, szőttesárusok és drótostótok. A Trianon utáni időszakot, mely szintén nagyon nehéz volt, több szegény sorsú ember életútja által mutatom be. Érdemes elolvasni például Goda Matyi bácsi történetét, akit valójában a szegények szegényeként ismertek. Már tízéves korában kanásznak adták, és lábbeli nélkül élte az életét. De olvashatunk azokról a katonákról is, akiket 1945-ben, a frontról visszatérve, a szabadkai vasútállomásról fordítottak vissza hét évig tartó donyecki munkaszolgálatra. Szóval számos megható történetet tartalmaz a könyv — mesélte Szőke Anna, új könyveit az érdeklődők figyelmébe ajánlva.