* Titkár úr, hogyan értékeli a Tartományi Végrehajtó Tanács 2007. évi munkáját?
- Nehéz az értékelést egy mondatban vagy egy osztályzatban kifejezni. Megítélésem szerint egy felemás évet hagytunk magunk mögött, amelyre rányomta bélyegét az országban uralkodó feszültség - amely elsősorban Kosovo státusának a rendezésével függ össze. Ugyanennyire kihatott a munkára az is, hogy 2008 egyben választási év is. Mindenki a választásokra készült, nem az volt az elsődleges cél, hogy a tartományi kormány a legkiegyensúlyozottabban, leghatékonyabban működjön. A fő cél az volt, hogy a kormánytagok minél kedvezőbb színben tűnjenek fel a választópolgárok előtt. Ez néha egybecsengett a valódi eredményekkel, néha nem. Ha ezen túllépünk, akkor az elmúlt év pozitívumait is figyelembe kell venni. A saját tárcámon belül a tartományi közigazgatás reformja mindenképpen ide sorolható. Nevezetesen 2006 őszén fogadta el a Tartományi Képviselőház azt a határozatot, amely a reformstratégiát tartalmazza. A tavalyi évben ennek megvalósulása beindult, mind a jogszabályok, mind az egyéb konkrét intézkedések terén. A közigazgatás hatékonysága, annak törvényessége, adminisztratív kapacitása ma már döntően kihat arra, hogy egy ország milyen irányba halad. A hatékony, erős közigazgatással rendelkező államok abban különböznek a gyenge, alkalmatlan, képzetlen közigazgatású országoktól, hogy amíg az előbbi a feladatokat képes következetesen véghez vinni, addig a másik - saját hivatali struktúrájának gyengeségei miatt - nem. A tartomány közigazgatása ennek köszönhetően az EU-standardok szempontjából is kiemelkedően jó közigazgatássá válhat, amely az emberek életében döntő fontosságú dolgokat hatékonyan, törvényesen és korrupciómentesen hajtja majd végre. A mostani reformnak sok eleme van: az egyik ilyen a humán erőforrások létrehozása, illetve a modernizáció - ez utóbbi elsősorban a modern informatikai technológiák helyes alkalmazásán alapul. Ezzel összefüggésben tavaly szeptemberben hoztuk meg azt a stratégiát, amely az E-közigazgatásra vonatkozik. Az volt a célunk, hogy a az informatikát, a jelenlegi európai standardok szerint, úgy állítsuk a közigazgatás szolgálatába, hogy növelje annak hatékonyságát és gyorsítsa a munkát. Természetesen voltak olyan területek, amelyeken ellenállásba ütköztem, mivel nemcsak az általam vezetett titkárság, hanem az egész apparátus reformjára szükség volna a fentiek tükrében. A végeredményt ettől függetlenül jónak értékelem, mivel a koalíciós partnerek nem buktatták meg a közigazgatási reformot.
* Milyen irányban mozdult el a tartományi kormánynak a multikulturalizmust és toleranciát fejlesztő programja?
- Ez a program 2005-ben indult el, tavaly kiteljesedett, számos újításon ment keresztül. A költségvetése is jelentősen megnövekedett mind a tartomány, mind a donációk területén. A felmérések azt jelzik, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek megvan az eredményük. Ma - jóllehet hatalmas és gerjesztett feszültségek vannak - azt kell mondjam, hogy az etnikai vonatkozás terén stabil a helyzet. Bízom benne, hogy a program a jövőben töretlenül fejlődik tovább. Most indítottuk el a Mennyire ismerjük egymást? elnevezésű televíziós vetélkedő harmadik sorozatát. Jóval több iskola versenyzik, a felkészülést pedig az eddigieknél egy jóval összefogottabb és rendezettebb tankönyv segíti elő. Bízom benne, hogy a műsor képi megvalósítása, élvezhetősége még jobb lesz, mint tavaly.
* Az elmúlt év egyik jelentős hozadéka volt az a fejlesztési ciklus, amely több tíz milliárd dinár értékű beruházást eredményez(het) tartományszerte. Hogyan látja ezt?
- Az új alkotmány által szavatolt s részben készpénzre is váltható - külön hangsúly essék a ,,részben” szóra - költségvetési százalékarány elindított egy olyan nagy mértékű beruházási hullámot, amire nem volt példa az utóbbi húsz évben. Sajnos, ezek a lehetőségek felkészületlenül érték a tartományi közigazgatást, de még jobban az önkormányzatokat. Beigazolódott az a félelmünk, hogy ha egyszerre kapnánk meg azt a 20 milliárd dinárt, amit effektíve el kellene költeni, s nem számlára átutalni, akkor az nem volna lehetséges. Így is történt. Nem voltak olyan folyamatban levő építkezések, amelyek esetében a kivitelezésre lehetett volna felhasználni ezeket az összegeket. Arra számítok, hogy 2008 a látványos pénzköltés időszaka lesz - jóval több útátadással, sportcsarnoképítéssel. Szabadka esetében a színház falait ebből húzzák fel. Ez dinamikus fejlődést eredményez majd, s jelentősen sikerült általa már most csökkenteni a munkanélküliséget is, ami először fordul elő a rendszerváltás óta. Kifejezett VMSZ-es sikernek tartom azt, hogy a magyarlakta területek ebből az összegből számarányosan részesültek.
Az eredmények mellett a gyengeségek is megmutatkoztak. Megmutatkozott a fejlesztési rendszer felkészületlensége, másrészt pedig a koalíción belüli érdekellentétek is felszínre kerültek. Megítélésem szerint a választások után tudjuk majd kiküszöbölni ezeket a nehézségeket. Akkor leszek elégedett, ha az emberek ezeket a híreket nemcsak az újságok hasábjain olvashatják majd 2008-ban, hanem a közvetlen környezetükben is megtapasztalhatják az előrelépést.
* 2007-ben a Belgrád és Újvidék közötti kardcsörtetés is új színezetet kapott. Hogyan látja mindezt mint a tartományi kormány magas rangú tisztségviselője?
- Számos olyan esettel találkoztunk az elmúlt években, amikor Belgrádban meg nem értést tapasztaltunk, amikor Belgrád egyszerűen nem akarta kiengedni a kezéből a gyeplőt. A fő kérdés az, hogy milyen befolyásuk van a tartományi kormányban jelen levő belgrádi pártok képviselőinek a szerb fővárosban, illetve mennyit tudnak érvényesíteni a vajdasági polgárok akaratából. Sajnos, a Horgos-Požega autópálya esete ékesen példázza a tartomány iránti viszonyt. Ez pedig nem más, mint kiskorúsítás. Folyamatosan próbálják megkerülni a tartományt. Ez mindaddig tartani fog, amíg a vajdasági polgárok megengedik. Ha az itt élők nem asszisztálnának ehhez, akkor ilyesmi nem fordulna elő. Mindaddig, amíg a polgárok többsége - közvetett úton - szentesíti ezt, vagy azért, mert megtévesztik, vagy azért, mert Szerbia továbbdarabolódásától tartanak, vagy azért, mert egyszerűen nem fogják fel, hogy mi történik, addig ez így fog menni. Arra már nem számítok, hogy Belgrád belátná: alapvető érdeke lenne, hogy engedje Vajdaságot a fejlődés útján haladni egy önálló, de Szerbiáéval párhuzamos úton. Ez Belgrád számára túl nagy ár lenne. Nem hajlandó lemondani azokról a nagyon jelentős forrásokról, amelyek a központosításon keresztül igénybe vehetőek számára. Ez a történet 1987 óta folyamatos. Kisebb mértékben, kevésbé durván, de jelen van. A gondolkodásmód változatlan. Ha Vajdaságban az autonómiát kérők lennének többségben, akkor meglenne az autonómia. Mindaddig azonban, amíg a belgrádi pártok kapják a szavazatok többségét, addig ezen nem lehet változtatni.
* Az elmúlt években többször lehetett tapasztalni, hogy amíg az Ön titkársága európai szellemiségű törvényeket ,,alkot”, illetve rendelkezéseket kér számon, addig alsóbb szinten gyakran obstruálják mindezt. Történt e téren elmozdulás?
- Kétségtelenül folyamatos az előremozdulás. Egy példát hozok fel szemléltetésül. Nagybecskereken a kitartó munka eredményeként a város összes bejáratánál magyarul is fel van tüntetve a település neve. Ez 1920 óta nem volt így. A magyar zászló, a magyar nemzeti ünnepeken mindig kint van a városháza erkélyén, némi utánajárással szintén ki lehet váltani a kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat, illetve a személyigazolványt is. Fokozatosan változnak a dolgok. Az a baj, hogy minden ilyen változás mögött nagyon sok izzadság, erőlködés és erőfeszítés bújik meg, és sok minden nem megoldott még meg. Haladást csak folyamatos nyomásgyakorlással és számonkéréssel lehet elérni. Közismert, hogy a szenttamási önkormányzattal gyakorlatilag háborút folytattam. Most ott tartunk, hogy a helyi önkormányzat városszerte elhelyezte a magyar táblákat. Ott tartunk, hogy most már az űrlapokat is magyarul adják ki. A magyar zászlót is kiteszik. Azt mondom, hogy megéri. Megéri a küzdelem, megéri az álmatlan éjszakák sokasága. Ámbátor hozzátenném, hogy ha az ember látványos és gyors eredményeket szeretne az életében felmutatni, akkor ne ezen a pályán haladjon.