A gyilkosság híre megrázta az egész országot: 2006. október 15-én a délutáni órákban Szögi Lajos 44 éves tanárt két kiskorú gyermeke szeme láttára verték agyon a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Olaszliszka főutcáján! Az esetet, amellyel lapunk is behatóan foglalkozott (2006. október 26-án), soha nem jegyzett brutalitás jellemzi, s az elkövetők kizárólag a falubeli romák közül kerültek ki. A példátlan indulatokat kiváltó ügy kapcsán került először a mindennapi szóhasználat tárgyává a cigánybűnözés, amelyet eleddig csak a kriminalisztikában használtak.
De mi is történt azon a csaknem három évvel ezelőtti októberi délutánon? Szögi Lajos tiszavasvári történelem--biológia szakos gimnáziumi tanár, az akkor 6 éves Zsófi és a 14 éves Emese lányaival rokonaihoz Vámosújfaluba tartott. A Sárospatakhoz közeli mintegy 1800 lélekszámú Olaszliszka főutcáján kocsijával elsodort egy akkor 11 éves roma kislányt, aki figyelmetlenül akart áthaladni az úttesten. A kislánynak semmi baja nem esett, sőt, amikor látta, hogy ő a vétkes, akkor a közelben lévő biciklijére pattant, és odébbállt. A sofőr megállította a járművét, hogy ellenőrizze történt-e valami baj. Addigra azonban odaérkeztek a lány szülei, testvérei, szomszédjai, mintegy ötvenen (!), kirángatták Szögit a kocsiból, és azonnal elkezdték verni, ütni, rúgni, ahol csak érték. A kislány apja volt a legbrutálisabb: szöges cipőjével rúgta fejbe az akkor már tehetetlenül fetrengő tanárt, míg az akkor már a helyszínről távol lévő kislány anyja hangosan kiáltozta: Öljétek meg a magyart, mert meghalt a gyerek!... Szögi Lajos autóban lévő gyermekei kénytelenek voltak végignézni apjuk haláltusáját, mert a felbőszült lincselő tömeg azzal fenyegetőzött, hogy megerőszakolják őket, ha mukkanni mernek. A véres gyilkosságot követően a tettesek szétszéledtek, s mire Sátoraljaújhelyről kiértek a mentők -- Szögi Lajos tanár már halott volt.
A brutális cselekményt követően a rendőrség előbb három gyanúsítottat vett őrizetbe, közöttük a helyi cigány önkormányzat elnökét, majd számuk nyolcra emelkedett. Mindegyiküket csoportos emberölés alapos gyanúja miatt tartóztatták le, kivéve a két fiatalkorú elkövetőt, őket csak az ítélethirdetés után vették őrizetbe. Az eljárást egyébként megnehezítette az a körülmény, hogy a rendőrség a gyilkosságot követően nem zárta le azonnal a helyszínt, így a későbbi gyanúsítottak közül többen elhagyhatták lakóhelyüket, elégették a cselekmény idején használt, immáron véres ruhájukat, cipőjüket. Azokban a napokban egyébként a helyi média is megszállta Olaszliszkát, különféle hírek terjengtek arról, ''büntetőexpedíciók” készülnek a faluba, hogy bosszút álljanak a romákon a kegyetlen gyilkosságért. A többségében cigányok lakta település elnéptelenedett, a romák a közeli falvakba utaztak rokonaikhoz, mások bezárkóztak, megint mások egyszerűen csónakba ültek, áteveztek a Bodrog folyón, és a közeli nádasokban húzódtak meg, mindaddig, amíg el nem ült az országos méretű -- jogos -- felháborodás.
A magyar jogtörténet egyik legbrutálisabb emberölésének ügyét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság tárgyalta. Az eljárás során bebizonyosodott, hogy semmi sem indokolta a lincselést, és az elkövetők szörnyű tettük véghezvitelének idején beszámítható állapotban voltak. Tudták azt is, hogy a kislány épségben megúszta az esetet, ennek ellenére fel nem fogható kegyetlenséggel végeztek a tiszavasvári tanárral. H. Dezső, a lány apja például szöges bakanccsal nekifutásból rúgta fejbe a tehetetlen, földön fekvő férfit, a többiek pedig ütötték, ahol érték. Az eljárás során az is bebizonyosodott, hogy legalább ötven olyan ütést és rúgást kapott az áldozat, amely külön-külön is végzetes lehetett volna. Jellemző a hihetetlen agresszivitás például az akkor még kiskorú H. Krisztiánra, aki puszta kézzel és lábbal törte be a Renault kocsi első szélvédőjét és erőszakolással, halállal fenyegette meg a hátsó ülésen a félelemtől reszkető Szögi lányokat. Ugyanez mondható el a felbujtással vádolt H. Dezsőnére, aki az Öld meg a magyart! felkiáltásokkal tüzelte a feldühödött tömeget a véres cselekedetre.
A gyanúsítottak végig tagadtak. A bizonyító eljárás során azonban a bíróság megalapozottnak ítélte a vádat mind a nyolc vádlott esetében. A minap hozott ítéletében a megyei bíróság H. Dezsőt, a roma kislány apját, visszaeső bűnösként és a társadalomra való veszélyességére tekintettel életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Harminc évig feltételes szabadságra sem lehet helyezni. Öt vádlottat 15-15 évi fegyházbüntetésre ítéltek, a brutális lincselés idején még kiskorú H. Krisztián és Sz. Gergő Roland pedig 10-10 év szabadságvesztést kapott. åk eddig házi őrizetben voltak, de -- tartva szökésüktől -- az ítélet kihirdetése után azonnal őrizetbe vették a két fiatalt, és rács mögé kerültek. Az elítéltek mindegyike túlzottnak tartja az ítéletet, ezért védőik útján fellebbeztek, ügyüket másodfokon a Debreceni Ítélőtábla tárgyalja majd.
A közvélemény megnyugvással vette tudomásul az ítéletet, különösképpen az idén február 8-án Veszprémben elkövetett brutális gyilkosságot követően. Mint ismeretes (a Hét Nap február 11-én és 18-án tudósított a történtekről) e napon, szintén roma elkövetők, brutális módon gyilkolták meg Marian Cozma román kézilabdázót és sebesítettek meg egy szerb és egy horvát sportolót. Az ítélet súlyával azonban sokan elégedetlenek, jóval szigorúbb elbírálást kérnek a bíróságtól. Ezt teszi a többi között a megyei ügyészség is, amely a felbujtó H. Dezsőnére is életfogytig tartó szabadságvesztést javasol.
Az ügy tehát még nem zárult le. Információink szerint az igazságszolgáltatásban szokásos nyári szabadságolások után, valamikor szeptemberben tárgyalja a nagy vihart kavart olaszliszkai lincselés ügyét a Debreceni Ítélőtábla. Az itt hozott ítélet viszont már jogerős lesz, és a szörnyű bűntettben részt vevők megkezdik szabadságvesztésük letöltését.
Kegyeletsértés
Amint annak idején erről lapunkban is beszámoltunk, Szögi Lajos tanárt nagy részvét kísértetében helyezték örök nyugalomra lakóhelyén. Temetésén sok ezren jelentek meg, nemcsak helybéliek, hanem az egész ország jóérzésű polgárai, akik így sajátos módon adtak kifejezést a bűnözés iránt érzett ellenszenvüknek. Nem sokkal később a lincselés helyén emlékművet állítottak fel a szörnyű gaztett áldozatának emlékére. Hozzátartozói, barátai, diákjai és tisztelő gyakran keresik fel a helyet, és friss virágot, gyertyát hoznak a kis emlékhelyhez. Az olaszliszkai romák azonban gyakran megbecstelenítik a helyet: összetörik a vázákat, a mécseseket, de előfordult olyan eset is, amikor a még házi őrizetben lévő kiskorú H. Krisztián és barátai csúzlival lövöldöztek az áldozat fényképére a szemközti házuk udvaráról... A kegyeletsértő tettek azonban csak a megfigyelés és a dokumentálás szintjén maradtak. Mindmáig.