A világon mintegy 650 millió ember él valamilyen testi vagy szellemi fogyatékkal. Jogaiknak a védelméről 2006 decemberében egyezményt fogadott el az ENSZ, annak reményében, hogy megóvja a fogyatékos embereket a társadalom perifériájára szorulástól. Nekik különleges bánásmódra, ápolásra, szünet nélküli felügyeletre van szükségük, ezért a társadalom ,,teher'-ként tekint rájuk, még ha nyíltan nem is hangoztatja ezt. Erről tanúskodnak a nem megfelelően megfogalmazott, részleteiben nem elég pontosan kidolgozott törvények, amelyek módosításával megkönnyíthetnénk a fogyatékos emberek és hozzátartozóik életét. Ugyanakkor fejlesztenünk kellene az emberekben az együttérzést, a segítőkészséget, hogy előítéletek nélkül elfogadják a fogyatékkal élőket.
A fogyatékos emberek világnapját 1992 óta rendezik meg az ENSZ javaslata alapján. Ezen a napon világszerte felhívják a figyelmet a betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira.
Papp Julianna, a bácsfeketehegyi IZIDA Anya- és Gyermekvédelmi Társulat elnöke:
- Elnökként a fogyatékos gyermekek, fiatalok és felnőttek életének megsegítésén fáradozom immár nyolc éve, és tizennyolc éve már, hogy kislányomat igyekszem nap mint nap az önálló életre nevelni. å ugyanis testi és értelmi fogyatékos, állandó törődést igényel. Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy némiképp közelebb kerültek egymáshoz az egészséges és a fogyatékkal élő emberek, de vannak olyanok is, amikor a mosolygó arcok mögött sajnálatot, szánalmat vélek felfedezni. Ez a legrosszabb, amit egy fogyatékkal élő ember - vagy éppen a legközelebbi hozzátartozója - átélhet. Tapasztalataim szerint az emberek többsége felületesen ugyan, de elfogadja a nagyobb figyelmet igénylő, fogyatékos embertársait, de ha közelebbről szemlélem a dolgot, rájövök, hogy még távol vagyunk a teljes együttérzéstől és elfogadástól. Nagyon sok az új kezdeményezés, különféle jogi, illetve támogatási lehetőségek léteznek napjainkban a fogyatékos emberek életminőségének javítására. Ez mindenképp biztató, de engem például az is foglalkoztat, hogy miért tartják előrelépésnek e problémakörben azt, amikor egy édesanya - munkáját feladva - főállásban ápolja beteg gyermekét? Arra is rá kell ébrednünk, hogy fogyatékosnak lenni állapot, nem pedig betegség, és meg kell tanulnunk együtt élni vele.
Bartusz Angéla szabadkai munkanélküli:
- Sajnos, nem vagyunk elég megértők a fogyatékos emberek iránt. Ez leginkább az utcán látszik meg, amikor kigúnyolják a kerekes székben ülőket vagy az értelmi fogyatékosokat. Persze nem minden ember kegyetlen, de nem is nagyon segítőkész. Többször voltam már szemtanúja annak, hogy az autóbuszban nem adják át az ülőhelyet a mozgássérültnek. Véleményem szerint a világszemléletünkön kell változtatni, egy kicsivel több együttérzést tanúsítani a fogyatékkal élők iránt. Emlékszem, gyermekkoromban az iskolában szinte mindennap gúnyos megjegyzéseket tettek néhányan a mozgássérült osztálytársnőnkre. Nagyon sokat sírt emiatt, mi pedig igyekeztünk megvigasztalni. De akkor még magunk sem tudtuk, hogy milyen kegyetlen a világ, és hogy maguk az emberek teszik ilyenné. Ma már másként látom a dolgokat, a gyermekeimet pedig igyekszem az együttérzésre, a fogyatékos emberek elfogadására nevelni. Ezt az iskolákban, sőt már az óvodai foglalkozások során is szorgalmazni kellene, hiszen a kisgyermekek még formálhatóak, alakíthatóak, jobb, megértőbb emberekké válhatnak. Otthon a szülőnek is kötelessége elbeszélgetni gyermekével erről a témáról és megértetni vele, hogy a fogyatékos ember is van olyan értékes, mint egészséges embertársai, csakhogy az életkörülményei és az igényei mások. Számos olyan példát tudunk felhozni, amikor testi fogyatékkal élő művészek alkotnak, festenek, énekelnek stb. Ugyanakkor vannak olyan értelmi fogyatékosok is, akik a maguk módján szintén egyedit alkotnak. Meg kell becsülnünk őket, és elfogadnunk olyannak, amilyennek megszülettek.
Dömötör Júlia martonosi nyugdíjas:
- Harminc éve ápolom a most negyvennyolc éves fiamat, aki egy baleset következtében vált mozgásképtelenné. Magam is két csípőműtéten vagyok túl, bottal tudok csak járni, ráadásul egy szinte teljesen mozdulatlan férfiembert ápolok nap mint nap. Ez nagyon megerőltető nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. A törvény szinte semmilyen segítséget nem biztosít az ilyen súlyos fogyatékkal élők számára, leszámítva a kevéske ápolási díjat, amit havonta juttat az állam. Tapasztalataim szerint az emberek nem eléggé megértők, nem igazán tudják elfogadni a fogyatékkal élőket, habár tudom, hogy a jó szándék megvan bennük. Csakhogy addig senki sem képes átérezni és megérteni egy fogyatékos ember helyzetét, amíg maga is nem kerül ilyen helyzetbe. A fiam a magyarkanizsai Mozgássérültek Községközi Szervezetének az elnökeként sok mindent el tudott intézni a testi fogyatékkal élők érdekében. De sajnos, még mindig nagy az ellenállás a törvényhozók és a polgárok részéről is az iránt, hogy elfogadják a fogyatékosságot, és ha nem is a társadalom teljes értékű tagjaként, de érző emberként viseltessenek irántuk. Minket szemtől szembe még nem csúfolt ki senki, nem hallottunk sértő megjegyzéseket, de ez nem jelenti azt, hogy nem is léteznek. Sajnálom, hogy ez a táradalom még mindig nem nőtt fel a helyzet kezeléséhez, ezzel pedig még inkább megkeseríti az amúgy is nehéz sorsú fogyatékos emberek életét.
Volenter Illés palicsi magántermelő:
- Úgy vélem, elfogadjuk a fogyatékos embereket, jóllehet sokan közülük már eleve előítéletekkel viseltetnek az egészséges embertársaik iránt. Elsősorban az értelmi fogyatékosokra és a süketnémákra gondolok, akik - valószínűleg abból adódóan, hogy nem hallanak semmit - szüntelenül úgy érzik, veszélyben vannak, hogy kigúnyolják őket. Ezek az emberek agresszívak, ingerlékenyek, ezért nagyon nehéz megközelíteni őket, ismeretséget kötni velük. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nemcsak elfogadjuk, hanem meg is értjük a fogyatékosokat, sőt sok esetben a segítségükre is sietünk, ha szükség mutatkozik rá. Persze a gyermekek általában gúnyolódnak az ilyen emberek kárára, de az évek sorén bölcsebbé válnak, és megértik, hogy a fogyatékos embereket el kell fogadni.