El Kavillo, melynek nem kell cégér
Tóth Tibor
2022.04.26.
LXXVII. évf. 16. szám
El Kavillo, melynek nem kell cégér

Kavilló a csend és a nyugalom oázisa, ahol színes növény- és változatos állatvilág található. A másfél száz fős településről sokaknak azonnal a Tanyaszínház jut eszébe, azt azonban kevesebben tudják, hogy a faluban kiváló minőségű meggybor készül, mely az El Kavillo elnevezést kapta.

A ’80-as években Borsos József nagytatája, Szabó Sándor építész Bácsfeketehegyen dolgozott, és onnan hozott Kavillóra néhány meggyfát. Elültette őket a falu végén lévő háza előtt, és mire legénnyé cseperedett, ezek a fák jócskán terebélyessé váltak.

— A fák permetezés nélkül is szépen teremtek. Hajtásaikat a szüleim és a nagyszüleim szétosztották a szomszédok között, és minden ház előtt három-négy meggyfa került a földbe. Gondoztam őket, tizenkét-tizenhárom éves fejjel már a fa tetejéről ráztam a meggyet, majd pálinkát készítettem belőle, így zsebpénzre tettem szert. Volt olyan év, amikor tizenkét fa terméséből 100 liter pálinkát főztem ki. A minőségi pálinkát nem becsülték eléggé, így kénytelen voltam áron alul eladni, mivel a zsebpénzre szükségem volt. Akkor még nem fogyasztottam az italból, így nem tudtam, mit csináltam, viszont kedvező visszajelzéseket kaptam. Nagyobbacska koromban rájöttem, hogy a meggyel mást is lehet kezdeni — mondta József, aki az első kazán pálinkát tizenkét évesen a kavillói fákon termett eperből főzte.


Borsos József és az El Kavillo meggybor

Egyik ismerősének a nagyapja bort csinált a marella nevű meggyből, és ő tanácsolta Józsefnek, próbálja ki a meggybor készítését. 2017-ben nagyobb mennyiségű, kiváló minőségű meggyet rázott le a fákról, melyből 150—170 liter meggybort állított elő. Baráti körében közkedveltté vált a nedű, ajándékozásra is jutott belőle, és a következő évben már 1000 liter meggybort készített. Ebben az évben a száraz borral aranyérmet nyert a temerini borfesztiválon gyümölcsbor kategóriában, a félédes El Kavillo pedig a dobogó második fokán végzett. 2018-ban a földieperborral ért el második helyezést, egy évvel később a vadas meggyborral bronzot nyert.

— A kavillói meggybornak nincs különösebb titka. A meggyet teljesen érett állapotban használjuk fel, akkor adja ki az igazi ízét, színét, cukortartalmát. A termést tiszta nejlonra rázzuk, összegyűjtjük, kiválogatjuk az ágdarabokat, a leveleket és a csutkát, tiszta csapvízzel megmossuk, majd összezúzzuk. Az évek során kitapasztaltuk, pontosan hányadik napon préseljük le. Átalakítottunk két hagyományos, kézi, fából készült szőlőprést, ezáltal sokkal könnyebbé vált a munka. A préselés által nyert lét üvegballonokban érleljük. Nagyon fontos a fejtés. Az indulóban lévő bor minőségét befolyásolja a salakanyag, ezért a bort idejében le kell venni erről a leülepedett salakanyagról. Minden évben szert teszünk újabb ismeretekre, egyik napról a másikra nem tanulható meg a meggybor készítése — mondta.


Dekorációs tál meggymaggal, meggyborral, bölényszarvval

Kiállításokra az utóbbi egy-két évben nem járnak, mivel háztól és kisebb körutak alkalmával értékesítik az évente készített 1000—1500 litert, de a külföldön élő ismerőseik is szívesen visznek magukkal a különlegességből. A száraz és a félédes bor mellett József vadas meggybort is készít.

— A ’80-as években a közelben lévő, azóta elhagyatottá vált mezőgazdasági vállalat gyümölcsöseibe vadmeggycserjéket telepítettek. Egyik ismerősöm mondta, aki vadalanyokat állít elő, hogy a gyümölcs húsát próbáljuk meg hasznosítani. Megkóstoltam, és megtetszett a vadas íze, majd bort készítettem belőle. A tiszta vadmeggyborból csak gyűszűnyi mennyiséget érdemes fogyasztani, annyira vadas, tömör. A meggyből és a vadmeggyből készült bort néhány éve vegyítem. Nem mindegy, hogy a vegyítés az érlelődés melyik fázisában történik, pontosan megvan, mikor kell összekeverni őket, mikor kapnak egy igazán különös ízt. A bor 20% vadmeggyből és 80% marellameggyléből áll, mely később borrá válik — emelte ki József, hozzátéve, hogy az öt- és a hároméves ültetvényén jelenleg 150 gyümölcsfa található.


Az 1904-ben készült boroshordó Éljen a haza! felirattal

A meggyből a bor mellett vegyszermentes meggylét is gyárt, utóbbit egyelőre saját részre. Van egy kisebb hőkezelő gépe, és az újrahasznosított palackokba szőlő- és meggylevet pasztörizált. Egy biogyümölcsleveket készítő és forgalmazó zentai ismerőse segítségével 200 liter tiszta meggylét pasztörizálógéppel műanyag zacskókba töltöttek, és az ital egy kis csapon át fogyasztható.

— Nagyobb mennyiségben szeretnék gyümölcslevet készíteni, majd palackozva értékesíteni. Ehhez pasztörizáló- és préselőgépre, valamint magozóra lenne szükségem, melyek több ezer euróba kerülnek. A berendezésekre pályázni szeretnék — a családi házra is a Prosperitati Alapítvány segítségével tettem szert —, és terveim között egy kisebb feldolgozóüzem létesítése is szerepel. A faluban és a környékén rengeteg gyümölcs kárba vész, mert nem dolgozzák fel. A vadnövényekben is vannak lehetőségek, hiszen az emberek szeretik a vegyszermentes termékeket. A vadszilvából is kapható 100 százalékos gyümölcslé, mely sokkal finomabb és egészségesebb, mint a boltokban vásárolt termékek. Az igazi gyümölcslevet hosszan lehet ízlelni, íze és aromája is van. Nemcsak a borfogyasztó réteget szeretném megszólítani, hanem a gyümölcslékedvelőket is, hiszen a szülők szívesebben adnak gyermeküknek természetes alapanyagból készült gyümölcslevet — állapította meg.


Sörösüvegek a magyar címerrel

József több mint száz sörös- és szódásüveg tulajdonosa is. A gyűjtemény nagy része a Trianon előtti időkből származik. Nagy-Magyarország területén rengeteg sörfőzde, sörraktár és szódaüzem működött ezen a vidéken. A padlásokat járva gyűjti a régi üvegeket, de gyakran cserél hazai és magyarországi gyűjtőkkel.

— Sokan nem becsülik a régi üvegeket, pedig a történelmünk részei. Érdekes egy üvegből levezetni, majd a dédunokával arról beszélgetni, hogy a tatának hol volt a sörfőzdéje, vagy a padlásokra felmászni, és régi ereklyéket fellelni. A szomszéd faluban sikerült néhány szódást felkutatnom, a padlásokon több üveget találtam. Az egyik szódás unokája jelentkezett, hogy a családi ereklyét átvenné tőlem. Természetesen átadtam neki, hiszen ez nem a profitról szól, őseink felkutatásán van a hangsúly. Leginkább a magyar címeres és feliratos sörösüvegek vonzanak — mondta József.

A kavillói családapa szeretne minél több hasonló jellegű sörös-, illetve szódásüvegre szert tenni. Akinek a padlásán ezek fellelhetőek, és nincs szüksége rájuk, jelentkezzen bátran. József szívesen felmegy a padlásra, és összegyűjti ezeket a kincseket, történelmünk apró, de jelentős darabjait.

Fényképezte: Tóth Tibor

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..