home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„Egyszerűen megpróbálom megérteni a létezést”
Szerda Zsófi
2021.09.06.
LXXVI. évf. 35. szám
„Egyszerűen megpróbálom megérteni a létezést”

Varga Valentin képzőművész. Általában feketében jár. Legutóbbi kiállításán a fehér dominált. Kontrasztok, ellentétek foglalkoztatják. A születés és az elmúlás. A nyár elején a zombori Laza Kostić Kultúrközpont galériájában láthattuk Simul című kiállítását. Ezután sem vonult el lábat lógatni, hiszen nemrég ért véget a TAKT temerini alkotótábor és művésztelep, melynek szintén ő a vezetője.  

* Szarajevóban tanultál. Milyen ott a képzőművészeti akadémia, s milyenek voltak az ott töltött évek?

— Az egyetemi évek alatt nagyon jó volt Szarajevóban élni. Elsősorban emberileg volt jó döntés, hogy ott tanultam. Különleges város sok különleges emberrel. Valójában a Balkán múltjával (és jelenével) ott szembesültem igazán. Ami a szakmai képzést illeti, az ottani Művészeti Akadémia eléggé konzervatív a környezőkhöz képest. Egy ideig úgy láttam, hogy számomra ez hátrány (és bizonyos szempontból az is), viszont a tradicionális képzésnek az az előnye, hogy nagyon átfogó szakmai tudást tudtam szerezni a klasszikus értelemben vett festészetet illetően. Ez persze nem elsősorban az oktatási rendszernek, sokkal inkább a remek tanároknak köszönhető.


Fotó: Uroš Terzija

* Eleve az volt a terved, hogy visszajössz, amikor elvégzed?

— A tervem az volt, hogy hazajövök egy évet pihenni, amiből végül négy év lett, és Újvidéken folytattam a mesterképzést.

* A hely, ahol egy művész él, a terek és a környezet mennyire hat ki az alkotásra?

— Mindenképp kihat. Legalábbis, ahogy magamat ismerem, rám mindig nagy hatással volt a környezet, melyben éltem. Ha máshol élnék, talán ugyanazok a témák érdekelnének, de szinte biztos, hogy más módon nyúlnék hozzájuk. Valószínű, hogy több lehetőségem is lenne máshol, de egyelőre úgy érzem, hogy itt van dolgom. A körülmények természetesen sokszor akadályoznak, de ez potenciálként is felfogható. Nem feltétlenül a helyzetből való menekülést tartom megoldásnak.

* Hogyan állítod össze egy kiállítás anyagát?

— Az az anyag jellegétől függ. Nem tartozom a sűrűn kiállító alkotók közé, így e téren nincs nagy tapasztalatom. Egy ideje már a születés és a halál témáját boncolgatom, így a munkáim nagy része tartalmilag kötődik egymáshoz, épül egymásra, formailag viszont eléggé eltérőek az alkotásaim. Ez bizonyos szempontból előny, más szempontból pedig hátrány egy egységes anyag összeállításakor. A kiállítás módját elsősorban a kiállítótér határozza meg. Minden munkának elegendő tér kell ahhoz, hogy működni tudjon. Ezt igyekszem szem előtt tartani, de végül mindig zsúfoltságérzésem van…


Részlet a Simul című kiállításról

* Elpusztítani saját alkotásod — nyilatkoztad még annak idején a Klein House-os kiállításod után. Ezt hogyan kell értelmezni?

— Ez elsősorban egy gesztus. Szembe kell néznünk a borzongató ténnyel, hogy előbb vagy utóbb nemcsak mi és az, amit alkottunk, de még az is, aki emlékezne rá, eltűnik. Tudom, ez pesszimistán hangzik, viszont szerintem ez a tény ad jelentőséget a pillanatnak. Az elpusztítás (legtöbbször elégetés) folyamata valójában az egyébként is zajló enyészet felgyorsítása és az ezzel való szembenézés. Másrészről pedig egy ciklikus alkotói folyamat része. Az elégetett munkák után fennmaradt hamu és egyéb anyagok beépülnek egy másik munkába, ha netán azt is elégetem, az egy következőbe, és így tovább, mintegy utánozva a természet körforgását, és valami energiát átmentve a következő munkába. A hamun kívül így csak a folyamat marad meg fotó vagy videódokumentáció formájában. Mostanában nem végeztem ilyen jellegű munkát, de tervben van a közeljövőben. Mindig van mit elégetni…

* Azt mondod, az élet és a halál a két téma, melyet körüljársz. Miért foglalkoztat ez a két igen szélsőséges fogalom, illetve hogyan lehet hozzányúlni, mondjuk, az elmúlás témájához úgy, hogy az újszerű legyen?

— Egyszerűen megpróbálom megérteni a létezést. Már elég régóta foglalkoztat az elmúlás témaköre — egy temető mellett nőttem fel, talán ez is közrejátszik ebben. Földi létünk kezdő- és záróaktusa a születés és a halál, az ember életének talán legnagyobb misztériumai. Ezt a látszólagos ellentétpárt próbálom a munkámban a formában feloldani. Hamvas Béla azt mondja, az ember csak akkor ébred fel, ha megérti, hogy a születése és a halála pillanata valójában ugyanaz a pillanat! Ha behatóbban vizsgáljuk a létezést, paradoxonokba ütközünk, melyek ha nem is racionális módon, de feloldhatóak. Talán erre alkalmas a művészet is. Az új és az újszerűség kérdése a művészetben eléggé bonyolult. Abban sem vagyok biztos, hogy az innováció és a trendek követése lenne a legfontosabb. A formanyelv csak egy eszköz arra, hogy létrehozzunk valamit, ami túlmutat önmagán, és egy magasabb igazságot tár fel, vagy legalábbis afelé mozdít el. Az alkotás gyakorlati szempontjából nem teszek mást, mint amit az ősember csinált a barlangjában. Körülnézek, „felveszek” valamit, és használom. Azzal a különbséggel, hogy én nemcsak szenet, vért és zsiradékot találok, hanem technológiát, tárgyakat, hulladékot, ideológiákat, szimbólumokat, emlékeket stb. is.


Ergon 02. Akció-fotósorozat, 2016

* A TAKT, azaz a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor vezetője is vagy. Milyen volt az idén a rendezvény, illetve az évek során hogyan alakult szerinted?

— A TAKT minden alkalommal más és más. Valójában mindig az aktuális évben részt vevő alkotók formálják. Szervezőként a tábor alatt főleg a hiányosságokkal szembesülök, de visszatekintve szelídül a kép, és azt mondhatom, hogy egy tartalmas, sőt, sikeres művésztelepen vagyunk túl. A körülmények néha embert próbálóak, de ez együtt jár a szabadsággal, melyet egy tanyán működő művésztelep ad, és valahol ebben rejlik a TAKT varázsa. A szervezésben nem sok dolgot változtattunk. A jövőben több együttműködést, illetve több, az aktuális év témájához kapcsolódó előadást szeretnénk szervezni. Ami hiányzott az idei évből, az az idősebb generáció jelenléte. A TAKT egyik célja, hogy a különböző alkotógenerációknak közös alkotóteret nyújtson, s ez főként a fiatalok szakmai fejlődését segíti. A nagyobb gondot manapság az utánpótlás hiánya szokta okozni, viszont az idén az eddigi évekhez képest sok fiatal érdeklődött, és csak remélni tudom, hogy ez a növekvő tendencia a jövőben is megmarad.

* Ezek jó hírek. És te min dolgozol most?

— Jelenleg elsősorban a mestermunkámmal foglalkozom, melynek témája szintén az elmúláshoz köthető. Emellett készülök egy önálló tárlatra, mely decemberben esedékes, valamint részt veszek a SULUV (Savez udruženja likovnih umetnika Vojvodine — Vajdasági Képzőművészek Egyesületének Szövetsége) és az EPK (Evropska prestonica kulture — Európa kulturális fővárosa) közös projektumában, mely a tervek szerint szeptemberben valósul meg.


A választás könnyűsége - installáciò , 2019.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..