A Forum Képzőművészeti Díj bírálóbizottsága (Penovác Endre elnök, Szajkó István és Csernik Attila tagok) egyhangú döntéssel a 2008. évi Forum Képzőművészeti Díjat Butterer Kiss Márta újvidéki képzőművésznek, pedagógusnak ítélte oda. Márta jelenleg az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola képzőművészet szakos tanára, előtte több általános iskolában tanított. Az elismerés apropóján beszélgettem el a művésznővel.
Butterer Kiss Márta évek óta rendszeres vendége a szabadkai Bucka - Gányó Művésztelepnek. Beszélgetésünk helyszíne is az alkotótábor. Az időzítés sajnos nem a legtökéletesebb, hiszen a művésznőt munka közben zavarom meg, hogy felkérjem, válaszoljon néhány kérdésemre.
- Nagykikindán születtem, szeretem a szülővárosomat, de Szabadkának van egy arisztokratikus atmoszférája, egyfajta különös, megmagyarázhatatlan érzést, hangulatot kelt bennem mindig ez a város. Már gyermekkoromban, amikor a nagymamámmal először ide utaztunk, hogy a rokonainkat meglátogassuk, nagyon megtetszett a szecesszió. Később hosszú éveken át nem jártam Szabadkán, majd egyszer csak meghívtak egy alkotótáborba, amit Palicson rendeztek meg. A Bucka - Gányó Művészteleppel Đorđe Sudarski Red íróbarátomon keresztül kerültem kapcsolatba, ő ajánlott be. Azonnal beleszerettem a művésztelepbe. Itt úgy érzem magam, mint édesapámnál, menedék- és alkotóház is egyszerre.
* Általában mikor fedezi fel magában az ember a művészet iránti szenvedélyét?
- Az én esetemben ez már a születésem pillanatában eldőlt. Nagy udvarunk volt, és minden fáját megmásztam, elég nyugtalan volt a természetem, a lányos játékok nem érdekeltek, nem babáztam, hanem mindig űrhajókat meg különféle objektumokat építettem. De talán akkor lobbant fel a művészetek iránti szenvedélyem, amikor a nagymamám esténként mesélt, és én a dunna alatt elgondoltam az egész történetet, vizualizáltam magamban a mesét. Azt gondolom, hogy már akkor valami megmozdult bennem. Később zenével foglalkoztam, zongoráztam, de minden egyes fellépéskor nagy lámpalázam volt, és akkor döntöttem úgy, hogy képzőművész leszek. Nem szeretem magam beskatulyázni, egyszerre vagyok képzőművész, bohóc, zenész, színész, pedagógus... Úgy érzem, mindez én vagyok, hiszen ma már meséket is írok, majd a gyerekekkel színpadon eljátsszuk őket. Megpróbálom előhozni belőlük a kreativitást.
* Milyen technikával dolgozik?
- Főleg fával. Azt gondolom, hogy a fából készült alkotásaim által lettem közismertté, de más eszközöket is használok. Például tavaly decemberben volt egy nagyobb kiállításom a Vajdasági Múzeumban, s az ott bemutatott alkotásokat búzából készítettem. Elültettem a magot a vászonra, öntözgettem, majd kicsírázott, kizöldült a növény, és az így kapott alakok, objektumok lettek kiállítva.
*Említette, hogy egyszerre több mindennel is foglalkozik. Ezek közül melyik a legkedvesebb?
- Mindegyik. Szeretem a munkámat az iskolában, büszke vagyok a diákjaimra, huszonkét éve dolgozom pedagógusként, és mondhatom, hogy a kezem alól kikerült gyermekek közül később többen művészeti akadémiára iratkoztak. Szeretek mesét írni és előadni, egyszóval minden olyasmit kedvelek, amiben a kreativitásom kifejezésre juthat.
* Már gyermekként is a művészet jelentette az Ön számára a világot, és felnőttként is azzal foglalkozhat, amit kislány korában megálmodott.
- Én ezzel mindenkinek eldicsekszem. Boldog embernek érzem magam, és próbálom a külvilág felé is ezt a boldogságot sugározni. A gyerekeknek is mindig mondom, hogy tanuljanak, akarjanak, legyenek szorgalmasak, mert csak ezen az úton érhetik el azt, amit szeretnének. Ritka helyzetben vagyok, hiszen azzal foglalkozhatok, amit szeretek, ott dolgozhatok, ahol szeretek, olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiket kedvelek. Valahogy mindig tudtam azt, hogy az életben az igazi gazdagság a lelki gazdaság, és nem a pénz. Az élet vagy a sors sokszor kegyetlen, de mindvégig optimista maradtam, ugyanúgy, mint az édesapám, főleg azért, mert mindig a jót keresem az emberekben.
* Spontánul dolgozik, vagy az életből merít ihletet alkotásaihoz?
- Nagyon bonyolult erre válaszolni. A Jóisten az egyik kezével elvesz, a másikkal pedig ad, ezt fel kell ismerni. Mindent, ami megtörténik körülöttem, a jót is és a rosszat is, valahogy feldolgozom a műalkotásaimon keresztül. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy talán nem lennék olyan alkotó, mint amilyen vagyok, ha nem érnek az életben veszteségek. A Jóisten talán azért adta az erőt és a készséget, hogy kifejezzem mindezt a műveimen keresztül. Ha nem lenne művészet, fogalmam sincs, mit kezdenék magammal.
* Most éppen min dolgozik?
- Kezembe akadt Herceg János egy könyve, megragadott az Erdő árnyékában című írása, amelyben Vajdaságról, Bácskáról, a sámánokról, az öregasszonyokról, a szűz lányokról ír. A rejtelmes erdőt akarom bemutatni. Fával dolgozom, de közben szövök is majd egy keveset, menet közben alakul ki a végső változat.
* Mit jelent az Ön számára a Fórum Képzőművészeti Díj?
- Ez az első nagyobb díjam. Penovác Endre hívott fel elsőnek telefonon, hogy gratuláljon. Megkérdeztem, hogy mi okból, hiszen már elmúlt a születésnapom. Megkaptad a Fórum Díjat - mondta. Abban a pillanatban elkezdtem táncolni az örömtől. Nagyon sokat dolgoztam, fáradt voltam, és éppen azokban a napokban spekuláltam el azon, hogy vajon érdemes-e mindezt folytatni. A díj egyfajta motivációként hat rám, de magamnak kell először bebizonyítnom, hogy érdemes vagyok rá.