Ugyanebben az időszakban a 753 betörésből 391-et göngyölítettek fel a szabadkai rendőrség nyomozói.
Ez a statisztika megnyugtatónak tűnik, hiszen az látszik belőle, hogy minden második tolvaj lebukik, és ez aránylag jó eredménynek számít. Mi több, a rendőrség komolyan veszi a munkáját, ami már abból is látható, hogy jegyzi és a nyilvánosság elé tárja a bűneseteket.
Igaz, hogy a polgárok többsége bírálja a rendőrség munkáját, de minden bizonnyal azért, mert az ő esetükre még nem derített fényt a rendőrség. Az egyszerű polgárok közül egyre többen érzik úgy, hogy saját maguknak is kell tenniük valamit vagyonuk megvédésére, és inkább passzív eszközökkel próbálkoznak. Vannak, akik kutyákat tartanak a kertjükben, rácsot hegesztenek az ablakokra, biztonságosabbá teszik a kerítéseiket és a bejárati ajtókat, ami több száz euróba is kerülhet. Sokan az elektronikus védelmet részesítik előnyben. A városban több üzlet is kínál ilyen riasztóberendezéseket, és már akár néhány ezer dinárért vásárolható riasztókészülék, mozgás- és  ablaknyitás-érzékelő stb.
A tehetősebb polgárok biztonsági cégekkel kötnek szerződést. Végül is egy közepes méretű lakás biztosítása betörés ellen 2000-3000 dinár közül mozog havonta. Egyelőre nagyon ritkán hallani arról, hogy bárki is fegyvert tartana otthon, amivel megvédhetné az életét, a családját, a vagyonát. De meglehet, hogy a tolvajok is inkább onnan lopnak, ahol nem fenyegeti őket a lebukás veszélye.
Tavaly, a londoni zavargások idején, amikor napokig káosz uralkodott az utcákon, az ottani zsidók egy egészen különleges módszerrel védekeztek a betörők ellen. A Ynews arról számolt be, hogy az önkéntes zsidók a Scotland Yarddal közös alakulatot hoztak létre, amit Shomrimnak neveztek el (Védők). Amíg a rablások és a vandalizmus tartottak London különböző negyedeiben, 30 fős Shomrim csoportok ügyeltek a rendre és a biztonságra a saját negyedükben. Ezek az önkéntesek kevlár mellényeket hordtak, ami megvédte őket a késszúrástól, pisztolygolyótól, autóik pedig olyan riasztóberendezéssel voltak ellátva, amelyek szükség esetén közvetlenül értesítették a rendőrséget. Itthon viszont a tolvajok és a betörők egyre kreatívabbak. Több olyan esetről tudunk, amikor nyugdíjasokat, egyedülálló idős embereket hívnak fel telefonon a bűnözők azzal a szöveggel, hogy az illető polgár egy nyereményjáték győztese, ezért egy — általában félreeső, városon kívüli helyet — jelölnek meg a nyeremény átvételére. A mit sem sejtő idős ember a nyeremény reményében elmegy a találkozóra, és mire hazaér, otthonát már kifosztották a rablók.
A közelmúltban pedig egy igen hihetetlen eset került napvilágra a szabadkai rendőrség jóvoltából. Danijel N. montenegrói lakost azzal gyanúsítják, hogy egy reggel a városközpontban lévő játékteremből, miután leszerelte az ablakokról a rácsokat, kilopta a fém pénztárgépet, és egy közeli csatornalejáratban helyezte el. A rendőrségnek sikerült megtalálnia a pénztárgépet, amelyben pénz is volt, és visszajuttatni a játékterem tulajdonosának. Danijelt bíróság elé állították és 30 napig őrizetbe helyezték. Ebben az esetben azonban nemcsak a lopás módszere hihetetlen, hanem a kivételező illetősége is aggódásra ad okot: eszerint most már külföldről is ide járnak rabolni a bűnözők, mintha nem lenne elég tolvaj itthon is...
Meglehet, csupán arról van szó, hogy a tolvajoknak nincs mitől félniük, hiszen a Vajdasági Magyar Szövetség törvényjavaslata, miszerint az eddigi 15 000 dináros kár helyett már 5000 dináros esetében induljon nyomozás a rablás ügyében, süket fülekre talál az illetékes fórumoknál. Hogy a szerb politikusok ezt miért nem akarják megszavazni, sok kérdést is felvet. Kiket akarnak ezzel megvédeni: a polgárokat vagy az elkövetőket?
A végen csak még egy érdekesség: az ingyenes jogi tanácsokkal szolgáló internetes oldalon valaki feltette a kérdést: hogyan lopjon a boltból úgy, hogy az ne súlyos, csupán csekély bűncselekménynek számítson? Bármily hihetetlen, de az oldal jogászától szakszerű választ kapott a kérdésére. Hát, jelenleg itt tart a szerb igazságszolgáltatás...