home 2024. február 26., Géza napja
Online előfizetés
Egymástól tanulni
Kónya-Kovács Otília
2023.01.09.
LXXVIII. évf. 1. szám
Egymástól tanulni

A nagybecskereki Dorogi Erzsébet tanítónőként dolgozott, nemrég vonult nyugdíjba. Beszélgetőtársamat visszapillantásra kértem fel, illetve arra, hogy meséljen a tapasztalatairól.

— Friss nyugdíjasként volt egy kis időm átgondolni az eddigi munkásságomat. Egy híján negyven évet dolgoztam, az akadémia elvégzése után rögtön munkába álltam a városi iskolában. Akkor kaptam az első generációmat, egy első osztályt, és be kellett mutatnom, mit tudok újdonsült tanügyi munkásként. Mindig nagyon szerettem a gyerekeket, közel álltak hozzám, azért választottam ezt a pályát. A munkafolyamat abban az időben sokban különbözött a maitól, papírnaplót vezettünk, míg az utóbbi időben már elektronikus naplóba jegyzeteltünk, és a gyerekekről a véleményt is ilyen formában kellett rögzíteni. Visszatekintve a generációkra, a régebbi osztályok számosabbak voltak, most viszont kevesebb a gyerek. Mindig úgy néztem rájuk, mint teljes kis egyéniségekre. Természetesen akadtak rossz napok, a gyerekeknek is, akárcsak a felnőtteknek, olyankor arra ügyeltünk, hogy játékosan töltsük el az időt. A gyerekek egyébként mindig nagyon hálásak voltak. Manapság olyan visszajelzéseket kapok tőlük, hogy az életre is jótanácsokkal láttam el őket. Visszapillantva valóban tartalmas és szép munkaéveim voltak.

* Hiányzik-e az iskolai nyüzsgés, a gyermekzsivaj, a kacagás?

— Igen, nagyon hiányoznak a gyerekek. Hiányzik az őszinteségük, a közvetlenségük és az, hogy úgy föl tudták dobni a napomat, a kedvemet. Amikor szomorúak voltak, néha csak végigsétáltam az osztályon, és egyszer csak odajött egyikük, másikuk, és szó nélkül megölelt. Valóban hiányzik a gyermeknevetés, a zsivaj, az együtt töltött idő, az a sok játék és játékos módszer, amelyet együtt csináltunk. Örülök annak, hogy mindig meg tudtam találni azt a kis vonalat, amely összeköti a tanítót a gyerekekkel. Ez először is az őszinteség, másodszor, hogy a gyerek is egy személyiség, akit tiszteletben kell tartani, és minden gyerek más. Mint amikor előveszünk egy doboz színes ceruzát. A gyerekek is ahány szín, annyi személyiség, és mindegyikhez másképp kellett hozzáállni. De ők is meg tudták becsülni a tanítóban azt, ha másként foglalkozik velük, és ezt őszintén viszonozták.

* Feltételezem, most több ideje van a kézműves-foglalkozásokra. Nemrégiben például nagyon sok kis, csuhéangyalkát készített megrendelésre.

— Ha egy nap még több órából állna, akkor is ki tudnám tölteni. A karácsonyi ünnepkör előtt rengeteg munkám akadt, igyekszem mindig valamit újítani. Persze a hagyományos, tradicionális csuhézást is előnyben részesítem, de szeretek mindig valamit kreatívan hozzáadni, hogy az szemre is szép legyen, vagy gyönyörködtető, mert az emberek így szeretik. Amíg a gyerekekkel dolgoztam, akkor is rengeteget barkácsoltunk, nemcsak rajz- vagy tanításon kívüli órákon, hanem máskor is, mert fontos a kézügyességüket fejleszteni, hiszen ezzel a kreatív gondolkodásra serkentjük őket. Amikor egy munkát készítek, már megjelenik előttem egy másik ötlet, hogy azt miként is lehetne kivitelezni. Karácsony előtt rájöttem, hogy talán jó volna a hagyományosat egy kicsit ötvözni a használati tárgyakkal. Például díszgömböket készítettem a karácsonyfára, azokat kombináltam az angyalkákkal. Én úgy érzem, az emberek visszatértek a hagyományos dolgokhoz, mintha ez hiányzott volna nekik. Ebben a rohanó világban, ahol mindenkit elbűvöl a sok csillogó, fényes ajándék, és a vásárláson van a fő hangsúly, az én kis munkáim inkább személyre szabottak. Volt nemrégiben egy érdekes esemény, amikor egy fiú meg egy lány jött hozzám, és ajándékoztam nekik egy-egy angyalkagömböt meg cukorkatartót, és azt mondtam, válasszanak. Azt mondta a fiatalember, hogy inkább én válasszak ajándékot nekik. Úgy gondolom, ezek az ajándékok pozitív energiával telítettek, mert egy ilyen kézművesmunkát sohasem akkor készítünk, amikor rosszkedvűek vagyunk, csakis jókedvvel. És amikor ajándékozunk, azt is jókedvvel tesszük, tiszta szívből, és megvan ennek az ajándéknak a saját energiája.

* A bánáti régióból is sok gyermek vehette át ezeket az angyalkákat.

— Ez nagy kihívás volt számomra, kevés időm maradt rá, de nagyon örültem a lehetőségnek. Mintegy kétszáz angyalkát kellett elkészítenem a gyerekeknek, akik a kis hittanosok találkozójára érkeztek a templomba az adventi gyertyagyújtás ünnepén.

* Hallhatnék a további tervekről is valamit?

— Amíg dolgoztam, már akkor volt egy olyan elképzelésem, hogy a gyerekeket az iskolán kívül is foglalkoztatni kell. Hasonló gondolkodású személyekre szeretnék találni, akik azt szorgalmaznák, amit én. Találni kell a gyerekeknek alkalmat, hogy ne legyenek ebben a digitális világban magányosak, mert szükségük van a barátkozásra. Szerintem közösen kellene tevékenykedni, fel lehetne használni az idősek tapasztalatát és a gyerekek játékosságát. Az időseknek hiányzik a gyerekek kedvessége, a fiatalos mozgatóerő, a gyerekeknek pedig jól jön a tapasztalat. Egymástól tanulni — ez volna az én elképzelésem.

Fényképezte: Kónya-Kovács Otília

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..