Régen olyan nagy ünnep volt az áldozócsütörtök — ezt nevezzük ma a mennybemenetel ünnepének —, hogy a konfirmációt is ezen a napon tartották a gyülekezeteinkben, napjainkban pedig már sokan nem is tudják, hogy minek az ünnepe. Isten hívő népének sem tudnia, hanem értenie kell, hogy ezen a csodálatos napon mit ünnepelünk.

mikor világi ünnepet tartunk, akkor az adott napon történtekre emlékezünk. Amikor viszont egyházi, Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódó ünnepet, akkor nemcsak arra emlékezünk, hogy mi történt ott és akkor, hanem arra is, hogy abból eredően mi történik itt és most. Amikor ugyanis Jézus Krisztusról és az üdvtényekről, megváltói munkájáról beszélünk, akkor mindig arról kell szólni, hogy mi történik velem. Mivel Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, ennek a csodálatos eseménynek nemcsak akkor volt jelentősége, hanem ma is van, és a világ végéig, Jézus Krisztus visszajöveteléig lesz is, mert Ő a megszerzett javaiból engem részesíteni akar. Ezért fontos a mennybemenetel.
Pál apostol erről a jelentős eseményről azt írja, hogy Jézus azért ment a mennybe, mert onnan le is szállott. Aki tehát leszállt, az fel is ment. Az ünnep lényege nem abban van, hogy Jézus felment a mennybe, hanem abban, hogy lejött onnan. Ugye, érezzük, hogy mily nagy örömhír ez? Emberi testet öltött magára. Hozzánk hasonlóvá lett. Miért olyan fontos ez, hogy testté lett az Isten? Az összes vallás, amivel most „etetik” az embereket, arra épül, hogy te mint ember juss el az Istenig, akár meditáció, akár ilyen-olyan praktikák, cselekedetek által. Ezzel szemben Isten igéje azt hirdeti, hogy a nagy Örömhír az, hogy nem én jutottam el az Istenig, hanem az Isten jutott el hozzám. Egyetlen vallás sem beszél arról, hogy Isten emberré lett.

Az evangélium nem ott kezdődik, hogy Jézus felment a mennybe, hanem ott, hogy lejött a földre. Jézus másodszor majd aképpen fog eljönni, ahogyan elment. Többet nem jelenik meg testben senkinek. Ha valaki azt állítja, hogy neki megjelent Jézus, nagyon vizsgálja meg magát, hogy rendben van-e vele minden, főképpen a hitbeli dolgok tekintetében.

Ismerjük Gagarin mondatát: „Bejártam a világűrt, de Istennel nem találkoztam.” Kár, hogy nem volt a közelében hívő ember, aki megmondja: ezért nem kell űrhajóba ülnie, hiszen Istennel itt a földön is találkozhat, mégpedig ott, ahol az Ő igéje szól, ahol a Lelke kiárad.

Van olyan szekta, amely kiszámította, hogy Jézus mikor fog visszajönni, a számítása azonban nem vált be. Jaj, elszámoltuk magunkat, módosítunk a dátumon! De az újabb időpont sem bizonyult jónak. A vezetőjük lemondott, lett helyette új, aki viszont azt találta ki: Jézus visszajött akkor, amikorra megjövendölték, de láthatatlanul tette.

Megdöbbentő, hogy mi mindent el lehet hitetni az Isten igéjét nem ismerőkkel. Jézus sehol nem beszélt arról, hogy láthatatlanul jön el.

Egy fogyatékosokat ápoló otthonban történt 20-25 évvel ezelőtt. A lelkipásztor a mennyről beszélt. Az előadás végén megkérdezte a gondozottaktól: kik lesznek ott a mennyben? Az egyik gyerek jelentkezett, és nehezen, de kimondta: ott lesz Isten. Jelentkezik a másik, és ezt mondja: ott lesz Jézus. Az utolsó sorból is jelentkezik egy fiúcska, feláll, kihúzza magát, és ezt mondja: ott leszek én.
Ez a mennybemenetel csodája. Ha ott van Isten, ott van Jézus, akkor én is ott leszek.

HORVÁTH Géza,
a pasaréti reformátusgyülekezet lelkésze