Készül az interjú Szabó Attila felvétele

* Miniszterelnök úr hogyan értékeli a december ötödike után kialakult magyar-magyar kapcsolatrendszert? Melyek az alapvető tanulságok?
- A legelső következtetés az, hogy megmérettetünk és könnyűnek találtattunk. Felesleges azon bánkódni, hogy miért éppen most és így került sor erre a megmérettetésre. Minden nemzetnek számolnia kell azzal, hogy időként a történelem olyan kérdéseket tesz fel a számára, amelyeket nem passzolhat el, hanem választ kell rájuk adnia. December ötödike fénykép volt Magyarországról. Azonban ezt a képet nem festeném feketébbre, mint amilyen. Ne feledjük el, hogy akik elmentek - mert a dolgot fontosnak tartották -, azoknak a többsége igent mondott. Ne felejtsük el azt sem, hogy Magyarországon sok ember rosszul, nehéz körülmények között él. Ezeket az embereket pedig könnyű megijeszteni, különösen akkor, ha a magyar közéletnek vannak olyan szereplői, akik az ilyen félelemkeltésből építik a saját politikai karrierjüket. Sajnálatos, hogy maga a kormányzat is ilyen törekvések mögé sorakozott fel. Ha nem tette volna azt, amit megtett, hanem nemzeti kormányként viselkedett volna, nem lenne kétségünk afelől, hogy az igen-ek elsöprő többségben lettek volna. A népszavazás semmit sem zárt le. A következő kormánynak és a következő parlamentnek módja lesz arra, hogy a többségi igenekkel a háta mögött megoldja a kettős állampolgárság kérdését. A sok rosszban tehát a kis jót is meg kell látni. Először fordult elő, hogy Magyarország teljes közönsége szembesült azzal a ténnyel, hogy az ország határain túl több millió magyar ember él, s ezzel a kérdéssel valamit kezdeni kell. A beteg még nem jár, de már felült, s ez mindenképpen biztató, talán rövidesen járni is fog.
* Az elmúlt tizenöt év sarkalatos kérdése a nemzetstratégia, illetve annak hiánya. Gondolok arra, hogy többnyire ad hoc megoldások jellemezték ezt a kérdéskört. Nem volt kiművelt, kiforrt gondolkodásmód, ami tízéves távlatban szemlélte volna a nemzet jövőjét. A Fidesz elnökeként hogyan látja ezt a kérdést?
- Az intellektuális restség vétkét nem lehet csak a magyar kormányokra kenni. Ez egy Kárpát-medencei közös Pilátus. Amíg a Máért működött, alkalmas volt arra, hogy utat mutasson, hiszen abban minden jelentős határon túli és bel-magyar politikai szervezet képviselve volt. Sőt, tovább megyek: arra is alkalmas volt, hogy ezt a munkát elvégezze. Azonban a Máért lassan egy éve már, hogy össze sem ült. A nemzetstratégiát tehát nem a következő kormány bölcsességétől várom, hanem a Magyar Állandó Értekezlet működésétől. A határon belüli és túli magyar politikai és értelmiségi elitnek kell kiizzadnia magából azt a nemzetstratégiát, ami a nemzet egészének fejlődését, gyarapodását, gazdagodását tartja szem előtt.
* Egyre több jel mutat arra, hogy a határon túli magyarság a belpolitika eszközévé vált. Ma volt Budapesten a Kárpát-medencei magyar képviselők fóruma. Ezen a határon túli magyar elit arra kérte a magyarországi pártokat, hogy a választási kampányban kerüljék el a határon túli magyarok témáját, ne tegyék őket a negatív kampány részeseivé. Ön hogyan tekint erre a kérdésre, nem tart attól, hogy újra a szociális demagógia jól bevált eszközével fognak ellenlábasai kampányolni?
- Kétségkívül igaz, hogy a most hivatalban lévők már többször megriasztották alaptalan félelmekkel a választópolgárokat. Ilyen volt a 23 millió román példája, akikből egy sem érkezett meg, de ilyen volt a kettős állampolgárság népszavazása előtti kampány is, amikor azzal riogattak, hogy a határon túliak el akarják venni a bel-magyarok kenyerét, ki akarják őket túrni az állásaikból, felélni a nyugdíjukat, s így tovább. A legrosszabb dolog az, amikor magyart a magyarra uszítanak. A választási kampány egyébként sem a nyugodt idegrendszerek időszaka. Éppen ezért a határon túli magyarok, ha jót akarnak maguknak, ebből majd igyekeznek kimaradni. Szerintem mai kérésük, amivel a magyarországi politikai elithez fordultak, hogy ne kezeljék őket bűnbakként, respektálandó, s mi a magunk részéről ezt tiszteletben is fogjuk tartani.
* Miniszterelnök úr hogyan látja a délvidéki magyarság jelenlegi helyzetét?
- A helyzet aggasztó. Ezt a Délvidéken élők mondják. Azt a szót használnám, hogy súlyos, amely immáron nemzetközi figyelemért kiált. A magyar kormánynak egyértelműen világossá kell tennie, hogy egyetlen magyarnak sem görbülhet meg a haja szála a Délvidéken következmények nélkül. Ki kell állnunk a VMSZ-vezetők mellett. Ők most szimbólumokká váltak. Nem szabad megengednünk, hogy megfélemlítsék az itt élő embereket. A magyar kormánynak erőt és határozottságot kell mutatnia. Világossá kell tennie Szerbia számára, hogy ami itt történik, az Európában nem történhet meg. Ha Szerbia közeledni akar az Európai Unióhoz, akkor mindent meg kell tennie, hogy ilyen visszaélések ne történhessenek, hogy olyan félelmet keltő politikai hecckampányok ne folyhassanak, mint aminek most a szemtanúi vagyunk. Mi Budapesten nem járulunk hozzá, hogy a délvidéki magyaroknak félelemben kell élniük, hogy meghurcolják a közösség politikai vezetőit, akik egyben az egész közösség sorsát szimbolizálják.
* Mit tehet a Fidesz ellenzékben?
- Ezen interjú után Brüsszelbe megyek, ahol az Európai Néppárt külön tárgyalja a délvidéki helyzetet. Remélem, hogy az európai szintéren is hatékonyan fel tudunk lépni a magyarok biztonságának megvédése érdekében. Világossá fogjuk tenni Koštunica miniszterelnök úrnak is - aki egyébként az Európai Néppártba szeretne belépni -, hogy Európa számára elfogadhatatlan mindaz, ami a Vajdaságban történik, és elvárjuk a szerb kormánytól, hogy a jogállami normákat azonnal állítsa helyre.