A kezdet — évekkel ezelőtt — a horgolt ékszerekre vezethető vissza, majd egy áttérés következett a levegőn száradó gyurmára, és a továbbiakban ebből készültek a különféle nyakékek. A kézimunkázás viszont kicsi kora óta foglalkoztatja, hiszen az első emlékei között még elevenen él, ahogy az apai nagyanyja az ebédlőasztalon alumíniumkanállal drukkolja a mintákat. A kézimunkázás tehát már gyerekkorában beléivódott, megszerette, azóta is tart ez a folyamat. Az ékszerkészítés viszont egy újabb dolog kipróbálása során adódott, és néhány éve műveli.

* Mennyire nehéz a gyurmát megmunkálni, dolgozni vele?

— A gyurmát magam készítem, a színezését is. Nem nehéz vele dolgozni, tudom alakítani a sűrűségét, az elasztikusságát. Kukoricakeményítő és faragasztó az alapanyag, mely különféle módszerekkel összeállítva, főzve, nyújtva, egy kis boszorkánykonyhás recept szerint készül el, melyet az internetről szereztem. Természetesen kész gyurmák is vannak, a könyvesboltokban beszerezhető az anyag, de nagyon drága. Azok süthetőek, és lehet, hogy könnyebben formálhatóak, viszont amivel én dolgozom, az a levegőn megszárad, és nagyon kifizetődő. Igaz, sokkal több vele a munka. Mivel hobbiból űzöm ezt a kis foglalatosságot, engem nagyon megnyugtat.

* A színezésre külön ki lehetne térni, mert ezek a pasztellárnyalatok nagyon szépek, jól illenek egymáshoz… De a széles paletta egészen a rikítós színekig terjed. Mivel éred el ezeket a tónusokat?

— Van olyan szín, amelyet csak festékkel tudok megkapni, de különféle füveket, fűszereket is használok egy-egy szín eléréséhez. Például a kávé is festőanyag, és minden, ami a konyhában a kezem ügyébe kerülhet, mondjuk, a fahéj vagy a kurkuma, a spenót, a cékla leve. Ezek mind nagyon szép színeket adnak.

* A munkafolyamatról mit mondanál? Mennyi ideig készülnek, illetve száradnak ezek a kis bigyók, melyek egy-egy ékszer „láncszemeivé” válnak később, vagy a virágszirmok?

— Mondjuk, a virágszirmoknak egy nap száradás is elegendő. Viszont a nagyobb bogyószerűségeknek néha hetekig száradniuk kell, a mérettől függően. A külső réteg korábban megszárad, míg a belsejének több idő kell, így az ékszer kellékei természetesen zsugorodnak is, és ezért nem lehet olyan gyorsan összeállítani egy-egy alkotást. Elég sok ideig készül egy-egy darab. A munkám meg a házi teendők mellett előfordul, hogy kevés időm marad a hobbimra, ezért nem is lehet pontosan megmondani, mennyi idő kell egy ékszer kialakításához.

* Kik azok, akik viselik ezeket az általad készített kreációkat? Hallottam, hogy leginkább ajándékozni szoktad a munkáidat. De sikerült-e már értékesíteni néhányat?

— Nagyon ritkán adtam el belőlük, azokat is leginkább szimbolikus áron, viszont az szerez igazán örömet, amikor elajándékozok egy-egy példányt olyan embereknek, akik szívesen viselik a munkáimat. A legnagyobb öröm éppen az, ha látom, hogy mennyire megörülnek egy ékszernek.

* Itt, előttünk főleg nyakékek vannak, de mi párosulhat még ezekhez: fülbevalók, gyűrűk? Mivel próbálkoztál?

— Ezek annyira aprólékosan kidolgozott, részletekbe menő alkotások, hogy a többségükhöz már nemigen kell társítani semmit. Esetleg egy-egy fülbevalót, de az inkább valami egyszerűbb darab legyen. Sőt, a hölgy ruhája is jobb, ha egyszerű, mert könnyen túlzásba is vihetnénk, és akkor már nem biztos, hogy jót mutatna. Egy egyszerű ruhát igazán fel tud dobni egy-egy nyakék, természetesen összhangban a színekkel. Persze vannak „vállalkozóbb” szellemiségűek is, akik merészebben bánnak a kompozíciókkal, a színekkel, de a munkáim legtöbbjét én csak egy nagyon egyszerű ruhával tudom elképzelni. Jómagam is szeretem viselni a nyakékeket, igaz, nincs rá sok alkalmam, de szeretem őket. Ugyanúgy a hozzám legközelebb állók is így vannak vele, szeretik felékesíteni magukat, édesanyám, sógornőm, barátnőim, nekik szívesen ajándékozok az alkotásaimból.

* Hogyan alakulnak ki a kompozícióid?

— Soha nincs terv a fejemben, hogy milyen irányba is haladok majd akkor, amikor belekezdek egy alkotásba. Leülök, hozzálátok, és amerre abban a pillanatban „vezet” az anyag, a szín, a forma, abba az irányba megyek. Addig formálom, addig csinálom, amíg nem leszek megelégedve vele. Soha nem tudom a legelején, milyen is lesz egy-egy darab.

* Röviden: mi kell ahhoz, hogy egy ékszer elkészüljön?

— Kedv, inspiráció és elegendő idő. Türelmem és kedvem mindig van. Talán a legkevesebb az időm, abból kellene több.

Ezután Süveg Zsuzsannától azt is megtudtam, hogy a nagy szerelmei közé tartozik még a horgolás, a varrás, valamint a régi bútorok restaurálása is. Ez utóbbihoz fűzhető hozzá, hogy mindig is szerette hallgatni, hogyan éltek az elődök, vonzza a néhai életmód, az egykori receptek, és ezeket a régi, de számára új dolgokat ki is szereti próbálni. Leszögeztük, hogy a történelem iránti vonzalom nála inkább az egykori életmód, valamint a különféle módszerek kipróbálásában és felhasználásában merül ki. Bizonyára így jöttek képbe a régi bútorok is. Erről regélnek az újjá varázsolt darabok: a kredenc, a hozzá illő kis asztal, a hálószobában elhelyezett tükrös asztal. A különféle bútorok beszerzésében segítőtársa a férje, a nagybácsija, a testvére, vagyis egész kis csapat van körülötte. Ők mind tudják, hogy Zsuzsa szereti az ilyesmit, és ha valaki felfedez egy kidobott, de még újjávarázsolható bútordarabot, az biztosan Zsuzsához kerül, általa új életet kap. Ezek főleg kidobott vagy inkább fészerben talált dolgok, melyek közül a kredenc sorsa is mesébe illő. Apró tűzifát tároltak benne, holott még az eredeti üvegei is megvoltak. Egy kis megmunkálás után egy igazán megbecsült, szép büszkesége lett a konyhának.