Minden évben május 9-én ünneplik meg az Európa-napot, mely az európai békét és egységet állítja reflektorfénybe. Ez a dátum a történelmi jelentőségű Schuman-nyilatkozat évfordulója, mely dokumentumot 1950. május 9-én hozták nyilvánosságra.
Tehát az idén hetvenhárom éves, Szerbia pedig még mindig nem tagja az uniónak. Pedig a 2004-ben kezdődött tárgyalások eredményeként 2008 tavaszán aláírták a stabilizációs és társulási megállapodást, majd 2012 márciusában Brüsszelben hivatalosan is tagjelölti státuszt adtak Szerbiának. Akkor még úgy tűnt, nemsokára mi is része leszünk az európai népek családját tömörítő szövetségnek. Hogyne tűnt volna úgy, hiszen a népirtással és emberiesség ellen elkövetett bűntettekkel vádolt Slobodan Milošević 2006-ban per közben elhunyt, majd a többi, szökésben lévő háborús bűnöst is kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek: 2008-ban Radovan Karadžićot, 2011-ben Ratko Mladićot és Goran Hadžićot. Ezek ma már szinte semmit sem mondó nevek, pedig akkoriban azt hittük, ők a legnagyobb kerékkötői a csatlakozási folyamatnak, na és persze Koszovó. Szerbia déli tartománya, a 2008-ban egyoldalúan kikiáltott állam, mely azóta is örökös téma a napi politikában.
Jugoszlávia utódállamai közül viszont Horvátország 2004 júniusában lett hivatalos tagjelölt, és 2013. július 1-jén vált az Európai Unió 28. tagállamává. 2023. január 1-jétől Európa útlevélmentes utazási övezetének, a schengeni térségnek is része lett. Szerbiában az uniós csatlakozás felgyorsításának reménye 2019-ben csillant fel újra, amikor Várhelyi Olivért nevezték ki az Európai Unió bővítési és szomszédságpolitikai uniós biztosának. Történt ugyan némi haladás, de érdemi előrelépés nem. Az Európai Bizottság 2018-ban mutatott be egy nyugat-balkáni stratégiát, ebben említették meg lehetséges csatlakozási dátumként Szerbia számára 2025-öt. Viszont az elmúlt évek történései és az orosz—ukrán háború csak lassítják a folyamatot.
A múlt héten történt két szörnyű mészárlás után pedig újra előtérbe került Szerbia háborús múltja. Egyes becslések szerint az országban még mindig elképesztő mennyiségű fegyver van a civil lakosságnál. 2016-ban ugyan 200 000-rel csökkentették a géppuskák számát, de bizonyos felmérések szerint még így is 40 lőfegyver jut 100 lakosra. Ez nem túl bizalomgerjesztő az Európai Unió felé vezető úton. Viszont ezen a bizonyos úton sok vajdasági magyar már célba ért, és hátrahagyva Szerbiát, az EU-ban él. A népszámlálás adatai szerint mi itt 184 442-en maradtunk, akik talán még abban reménykedünk, hogy itthon is lehetünk uniósok.
