A Henry Farrell regényéből készült filmet Robert Aldrich, a darabot pedig Galambos Péter rendezte. Szereplők: Pesitz Mónika, Kalmár Zsuzsa, Fülöp Tímea, Hajdú Tamás és Baráth Attila. Krimi és családi dráma a színpadon egy fátyolszerű, álomképet generáló függöny mögött.

Történetünk két nőről, egy testvérpárról szól. Mindketten óriási sztárok voltak, ám ahogyan az Hollywoodban lenni szokott, leáldozott a csillaguk, ez pedig igencsak megviselte őket. Az első kép, melyet látunk, egy óriási vászon, egy függöny, melyre különféle amerikai tehetségkutatók felvételeit vetítik — America’s Got Talent, The Voice. Versenyzők, akik az egész napos várakozás okozta idegállapot miatt zokogásban törnek ki a színpadon egy-egy továbbjutás után, örömkönnyek és személyes tragédiák felnagyítása, érzelmi bulvár.

Kovács Attila felvételei

Azt gondolnánk, hogy ez a vászon később lehullik, s úgy kezdődik majd el az előadás, viszont nem így történik. Végig az átlátszó vászon mögött folynak az események, tehát megjelenik a „negyedik fal”, ezzel is elhatárolva bennünket, nézőket, a darab szereplőitől, illetve a gondjaiktól. Olyan érzésünk támad, mintha egy filmet néznénk. Bravúrosan megoldott képeket látunk, többsíkú díszletet, melyet a világítással még jobban hangsúlyoznak. Így bukkan elő lassan egy hálószoba, majd az ebédlő, a nappali, a pszichológus rendelője vagy a zenekar emelvénye. A színészek hangját is mikroportokból halljuk, a suttogás is hangosnak hat, nem a hagyományos színpadi hangerővel kell beszélniük (hogy az utolsó sorban is mindenki hallja őket), s ez is erősíti a filmes hatást.

Az alaptörténetet leginkább egy krimihez hasonlíthatjuk (ahogyan a filmet is), a két nő kapcsolata lassan bontakozik ki a szemünk előtt. Kiderül, milyen viszonyuk volt a szüleikkel, főleg az édesapjukkal. Az idősebb lány, Jane (Pesitz Mónika) már kiskorában befutott, gyermeksztár lett belőle, a fiatalabb lány, Blanche (Kalmár Zsuzsa) csak sokkal később, viszont mintha nagyobb sikereket ért volna el, mint nővére, aki emiatt végtelenül féltékeny rá, egymást okolják amiatt, hogy eltűntek a süllyesztőben. A krimivonal akkor csúcsosodik ki, amikor kiderül, hogy ki a felelős Blanche autóbalesetéért. Ő nem más, mint Jane. A közönség együtt hallat egy ajajt magában, ám ahogyan egy jó krimiben lenni szokott, a történet előrehaladtával ez is változik, és megtudjuk, hogy nem éppen így volt...

A két testvér egyszerre szereti és gyűlöli egymást. Viszály, eltitkolt dolgok, hazugságok kerülnek napvilágra. Nem tudták magukat túltenni a gyerekkori sérelmeiken, közben Jane-ből keményvonalas alkoholista lett, Blanche pedig ágyhoz kötötten éli mindennapjait, és teljes egészében a testvérétől függ. Ha Jane nem viszi be a vacsorát, akkor Blanche nem eszik. Két nagy rakás szerencsétlenség.

Színészileg sem könnyű feladat egy ilyen jellegű drámában végig a csúcson lenni, viszont mindenki nagyon nagyot alakított ebben a csaknem háromórás krimiben.

A két főszereplőn kívül megjelenik még néhány, az életüket ilyen vagy olyan módon befolyásoló személy: egy nő (Fülöp Tímea), aki a megbénult Blanche-ot masszírozza, a pszichológusuk (Hajdu Tamás), valamint Billy (Baráth Attila), a mondvacsinált producer, aki újra fel szeretné lendíteni Jane karrierjét, természetesen egy nagyobb összegért cserébe, ám ragaszkodik ahhoz, hogy Blanche-sal együtt lépjenek fel, amitől Jane hisztérikus rohamot kap, és természetesen ellenzi. Billy átveri, s a pénzét is lenyúlja.

A két testvér példája azt hivatott bemutatni, hogy mennyivel egyszerűbb lenne mindenki élete, ha meg tudnánk beszélni sérelmeinket, nem fojtanánk el őket magunkban, és nem csak a pszichológussal beszélnénk róluk.

Az előadásban elhangzó dalok határozzák meg a darab zenei világát, s általában úgy jelennek meg, mint Jane saját szerzeményei, ő is adja elő őket, egyedül vagy duettben, hátul pedig Oz zenekara (a bádogember, az oroszlán és a madárijesztő) muzsikál. Jane lélekben még gyerek maradt, az akkori karrierjében ragadt, nem tud kilépni belőle, az alkohol „segíti”, hogy visszautazzon a régmúlt időkbe, a vászonra, a gyerekkorába. Az előadásban elhangzó dalok egyébként a Pegazusok Nem Léteznek nevű, fiatalokból álló, budapesti együttes szerzeményei.

Nem egy könnyen emészthető előadás a Mi történt Baby Jane-nel?, ezt azonban kárpótolja a látvány (ki ne szeretne filmet nézni egy színpadon?), a színészi játék (ki ne szeretné a jó színészeket?), a krimiszerűség (ki ne szeretne egy jó krimit?), s a látszatmegnyugvás, hogy mindez velünk nem történhet meg, hiszen ez egy tipikus hollywoodi sztori. De kedves nézőtársaim, ez sajnos mindenkivel megeshet, csak a háttér más, és még az átlátszó vászon sincs előttünk, hogy esetleg azt gondoljuk, ez másnak az élete, a szerencsétlensége, a lecsúszása. S az alkoholprobléma sem idegen attól a közegtől, amelyben élünk. Elég csak szétnézni.

Az előadásnak szerintem három véget sikerült kanyarítani, ami nem feltétlenül tesz neki jót. Ezt más is érzi, zavarban is van a közönség, hogy mikor kell elkezdeni tapsolni.

A darab díszlettervezője Libor Katalin és Galambos Péter, a díszlettervező-asszisztens Kocsis Valéria, a jelmeztervező Libor Katalin, a szöveget Ernyei Bea dramatizálta, a korrepetitor ifj. Kucsera Géza, a rendező asszisztense, illetve a súgó-ügyelő pedig Kulhanek Edina.