home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Egy rossz döntés jó oldala
Perisity Irma
2020.12.18.
LXXV. évf. 50. szám
Egy rossz döntés jó oldala

Köztudomású, hogy majdnem minden válásnak — főleg — negatív következménye van, melynek áldozatai a gyermekek lesznek. Akármilyen „emberséges” módon is váltak el a szülők, a gyereket gyakran anyagi, erkölcsi vagy érzelmi sérelem éri, melyet egész életén át cipel anélkül, hogy megtalálná a tehermentesítés módját. A fiatalasszony azt állítja, ő is ilyen áldozat volt, de sajnos nem tanulta meg a leckét.

— A szüleim egyszerű földművesek voltak, én vagyok az egyetlen gyerekük, aki egy kicsit feltornázta magát a ranglétrán — mondja kesernyés humorral a fiatalasszony. — Úgy nőttem fel, hogy a legközelebbi szállásig jó fél órát kellett gyalogolni. Azon a tanyán két, velem egykorú gyerek élt, és amikor nagyon untam magam, hozzájuk mentem játszani. A szállást — melynek melléképületein még szalmatető volt — a szüleim anya nagyszüleitől örökölték. Pénzük nem volt, hogy modernizálják, fürdőszobát például tizenkét éves koromban láttam először. Anyám nagyon szorgalmas, de régi felfogású, egyszerű asszony volt, az apám mindig úgy beszélt vele, mintha egy kicsit ütődött lett volna. Ma sem tudom, miért, de apámhoz ragaszkodtam jobban, ő volt az, aki időnként egy kicsit foglalkozott velem, télen hempergett velem a hóban, együtt készítettünk hóembert, ő tanított meg horgászni. És mesélni is tudott, amire anyának nem volt ideje. Ő, szegénykém, mindent megtett, amiről úgy gondolta, hogy egy anya dolga: mindig tiszta ruhában jártam, szorosra font copfom volt, szépen beszéltem, tiszteltem az időseket, és szót fogadtam mindenkinek. Apa megunta anya szürkeségét, és inni kezdett, amitől elviselhetetlen lett. Ő úgy próbált javítani ezen, hogy külföldre ment dolgozni néhány évre, de ahogy hazajött, nemsokára ismét minden a régi mederben folyt. Tízéves voltam, amikor elváltak, és úgy éreztem, anya elvette tőlem az apámat.

A válás anyám életét is alapjában változtatta meg: megtanulta, hogy csak önmagára számíthat, és felébredt benne egy jobb élet utáni vágy. A tanya körüli 4 hold földön már akkor biotermelés jellegű munkába kezdett, amikor a környéken alig lehetett erről hallani. Amikor apa hazajött, hozott magával valamennyi megtakarítást, és odaadta anyámnak, hogy fejlessze a termelést. Neki nem volt hova mennie, így a tanya udvarában levő egyik melléképületet tették lakhatóvá, és apa ott él, amikor itthon van. Anyával nem keltek ismét egybe, s ha elissza a megtakarított pénzét, anya fizeti a napszámot, amikor a földeken dolgozik. De nem tud egy helyben maradni: amikor ezt megunja, felszedi a horgonyt, és néhány hónapra ismét külföldre megy. Csak velem tartja állandóan a kapcsolatot, és derekasan kivette a részét az egyetemi tanulmányaim pénzeléséből. Most matematikatanár vagyok az egyik általános iskolában.

A tanulmányaim befejezése után férjhez mentem egy ismerős földművescsalád fiához. Eleinte jól megvoltunk, a városban béreltünk lakást, és amikor megszületett a fiunk, minden feltétel megvolt ahhoz, hogy boldog család lehessünk. Ez azonban a lakásunk közelében levő kávézó takarítónője miatt sosem történt meg: a férjem beleszeretett a tizenöt évvel idősebb nőbe, és elváltunk. Én visszaköltöztem anyához a tanyára, vettünk egy használt autót, így könnyebben mozgunk a fiammal. Csak az a gond, hogy ő nagyon szereti az apját, akinek viszont nem volt ideje a fiára. Az új asszony két kiskorú lányát nevelte, a saját gyerekét pedig csak havonta egyszer látta. Minden alkalommal a feleségével jött a fiunkért, akit utált. Négy évvel ezelőtt fél órával korábban érkeztek, a fiam pedig egy kicsit később ment az autójukhoz. Az asszony már olyan türelmetlen volt, hogy az autó mellett várta, és amikor a gyerek odaért, belökte a kocsiba, majd úgy rácsapta az ajtót, hogy a fiam lábfejét két hét múlva amputálni kellett.

Azt hiszem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy év múlva elváltak, és az asszony a férjem szinte összes vagyonát megkaparintotta. Amikor mi elváltunk, a szülei kiadták a részét a családi földből, és megszakítottak vele minden kapcsolatot. Tudom, hogy értelmetlen döntés volt, de a középiskolás fiam könyörgésére megengedtük, hogy az udvarban egy másik melléképületet renováljon, és most apával ketten az udvarunkban élnek. A környék már néhány éve derül rajtunk, de én úgy érzem, a rossz döntésnek van egy felbecsülhetetlenül jó oldala is: a fiam szinte kivirágzott! Tornázni jár, feljavultak a tanulmányi eredményei, beszédesebb, élénkebb lett. És sok időt tölt a két „albérlővel”, ahogy ő hívja az apját és a nagyapját. Tudom, hogy a volt férjemmel soha nem javul meg a kapcsolatunk, de ezt a helyzetet több okból is megtűröm. Egyrészt anyának így két férfimunkaerő áll rendelkezésére, akiket tisztességesen megfizet, és akik dolgoznak is rendesen. Másrészt a változás, melyen a fiam ment át, nekem mindent megér. Nemcsak boldog és elégedett, de azóta velem is bensőségesebb a viszonya. Sok mindent nem tudok meg nem történtté tenni, de úgy látszik, a rossz döntésemnek jó hatása is van.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..