Ezért tartott több napig, azaz április 7-étől 10-éig a magyar fővárosban a Budapest Ritmo világzenei fesztivál a Hangvető Kiadó szervezésében, a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében. Több helyszínen szólt a zene s berregett a vetítő, így az Akváriumban, a Szimpla Kertben és a Toldi Moziban várták a programok az érdeklődőket a fesztiválra, melyre minden fellépő úgy érkezett, mintha hazajönne. Most valóban Budapest volt a világ közepe néhány napig. Egy olyan rendezvényről beszélünk, amely egy asztalhoz ültet, egy színpadra helyez, egy légtérben táncoltat portugált, boszniait, magyart, izraelit, lengyelt, franciát, olaszt, és folytathatnám még sorokon keresztül.
World music, azaz világzene. Egy nehezen megfogalmazható kategória. Hiszen mi is az a világzene? Minden nép saját népzenéje? A világ zenéje? Milyen zenéje van a világnak? Valami, ami se nem pop, se nem klasszikus zene, s nem is népzene, ám mindegyikből megjelenhetnek benne motívumok, de azért elsősorban a népzene stílusjegyei ismerhetőek fel benne.
Budapest pedig egy világváros, az utcákat járva a magyar szavak mellett elég sok oh, my god vagy lass uns nach rechts gehen és néhány bellissima is becsúszik. Illik tehát a világzene ebbe a nyüzsgő, kis metropoliszba. Hiszen érdekes mód nincs belőle túl sok. Világzenei koncertek vannak, több olyan helyszín is van, ahol rendszeresen találkozhatunk világzenei előadókkal, ám többnapos, fesztivál jellegű rendezvény a Ritmón kívül nem sok akad.
Chripkó Lili fotója
Én magam imádom a világzenét, általában ugyanis olyan gyöngyszemekre találok, amelyekből már többméteres láncot fűztem, és mindegyik új zenekargyöngy fényesen csillog rajta. Az az izgalmas a világzenében, hogy ellentétben, mondjuk, egy popzenei koncerttel, itt mindig érnek meglepetések, a hangzás, a hangulat, ez a zenei fúzió egészen máshogy hat élőben, mint egy lemezen. Ez az a műfaj, amelyet szerintem élőben érdemes hallgatni. Ezért ha van egy fesztivál, ahol a műfaj jeles képviselői lépnek fel, úgy vagyok vele, nem is igen készülök előtte, nem olvasok el mindent a zenekarokról, nem hallgatom végig a lemezeiket, és adok esélyt minden egyes zenésznek, együttesnek, legyen meglepetés, sodorjon le a zene a székemről, a padról, mozdítsa meg a lábamat, pendítsen meg ott a bordák fölötti piros szervemben is egy vékonyka húrt. A Budapest Ritmóra is befutottam hát, igaz, a négyből csak egy napot csíptem el, négy zenekar muzsikáját hallgattuk az Akvárium termeiben.
Divanhana (Chirpkó Lili fotója)
Nézzük szépen sorban: Divanhana. Egy boszniai zenekar, gyönyörűen csengő hangú énekesnővel, aki a sevdalinkák világába kalauzolt. Egy pici jazz, egy pici popzene és saját zenei hagyományuk. Csak azt sajnáltam, hogy nem mindenki értette a dalok szövegét, s ez akkor is eszembe jutott, amikor már egy másik koncerten ülve én magam voltam az, aki nem értette a fado nyelvét.
Ezzel a szép, portugál műfajjal bűvölte ugyanis közönségét Marta Miranda s két zenésztársa, akik közül a „nagybőgős” egy műanyag kannából készített hangszer egy szem húrját pengette, mellette ült a — személyében visszafogott, de hangjában egyáltalán nem az — gitáros, aki nélkül nincs fado. A jó kis magyar pálinka a portugálok torkát csak még jobban megnyitotta, úgyhogy forrósodott a hangulat, és valahogy így képzelem el azokat a portugáliai kis klubokat, ahol a fadók megszülettek és megszólalnak. Természetes hangzóhelyüket.
Liraz (Neményi Márton fotó)
Harmadikként a Random Trip koncertjét választottuk. Műfajokon átívelő improvizációs zenei formáció ez, mely 2008 végén született Delov Jávor vezetésével, s azóta kinőtte a kis klubokat, nagyszínpadok deszkáira cseperedett. Különleges koncert volt, hiszen minden a szemünk előtt született meg. Minden egyes dal. A zenészek is változtak, és a Budapest Ritmó-s csapatban közreműködött Palya Bea énekesnő, Borbély Mihály Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas klarinétos, szaxofonos, Lukács Miklós cimbalomművész, valamint Zentai Márk, a Mörk zenekar frontembere. Ebben az esetben elfogult vagyok, mert imádom, ahogy Zentai Márk énekel, s imádom, hogy imádja a funkyt.
Hogy valahol távolabb fejezzük be az estet, Izraelig kellett egy helyben vándorolni: Liraz lépett a színpadra, testhez tapadó tarka ruhában. Az izraeli—perzsa, női jogokért vehemensen harcoló énekesnő és zenekara a két ország zenéjét fűzte sajátosra, a ritmusok a keleti világba kalauzoltak el bennünket, erős zenei fűszerezés volt ez fülünknek, egyszerre csípett és balzsamozott, nem lehetett rá mozdulatlanul állni.
Random Trip (Neményi Márton)
A koncertek végén — hangjegyekkel és élménnyel telve — már sajnáltam, hogy csak egy napra jöttem fel, és most kivételesen utólag kerestem rá a többi fellépőre, további gyöngyhalászást végezve. Álljon tehát itt a teljes névsor a zenekarokkal, halásszanak önök is: Lanou (Magyarország), Rođenice (Szerbia), Sophie Lukács (Magyarország, Kanada), Sekunda (Lengyelország), Times New Román (Magyarország), Tęgie Chłopy táncház, Besh o droM (Magyarország), Sutari (Lengyelország), Kalàscima (Olaszország), Ayom (BR/IT/ES/PT), Damir Imamović (Bosznia-Hercegovina), Amadou & Mariam (ML), Boi Akih (NL/GN/HU), António Zambujo (PT), Hannah James & Toby Kuhn (UK/FR).
A Ritmón az idén a koncertek mellett igen sok filmmel is készültek, volt showcase program, és helyszínt, illetve lehetőséget adtak hazai és nemzetközi szakembereknek a találkozásra. Konferenciaprogram is volt, ezúttal az európai kulturális fővárosok és az UNESCO zenei városok stratégiája volt a fő téma, a délutáni paneleken pedig a zene és a film keresztmetszete. Ez utóbbiban magyar és külföldi zenei filmfesztiválok képviselőivel, disztribútorokkal és sync szakemberekkel beszélgettek. A panelek után irányított networking és speed dating segítette az ismerkedést és az információcserét. A Budapest Ritmo programjának mindig is része volt a konferencia — ezzel szeretnék támogatni a hazai és a régiós szakembereket, a film- és a zeneipar összekapcsolódását. A fővárosi Ritmo-napok után pedig beindult a Ritmo Piknik, így Miskolc, Győr és Debrecen lakosai is kaptak egy szeletet a Ritmo kínálta programból.
Jövőre több napra megyek, abban már most biztos vagyok.