A Wartburg nem olyan volt, mint a Trabant, kicsi, lassú és csúnyácska. De hogy megértsük a születését, a második világháború végéig kell visszaforgatni az idő kerekét.

A Wartburg története

Talán sokan nem tudják, hogy Eisenachban BMW-típusok készültek, majd 1945-ben az orosz csapatok elfoglalták az üzemet, Autowelóra keresztelték, és mintha mi sem történt volna, folytatták a már kissé korszerűtlen BMW 321-es modell gyártását. 1948-ban a nagyobb és erősebb BMW 327 is feltűnt a programban, és ekkor Münchenben jogosan szakadt el a cérna. A bajorok kifogásolták, hogy a keleti országrészben maradt üzem BMW-ket állít elő, az oroszok azonban nagy mosollyal EMW-re módosították a márkanevet, és az embléma kék színét pirosra cserélték. Az abszurd helyzet végleges megoldása persze váratott magára, aztán végül az 1950-es években rendeződött az elmérgesedett viszony, a keleti gyáregység a kétütemű DKW F9 típusra állt rá, mely IFA F9 néven került forgalomba, majd 1956-ban bemutatkozott az első Wartburg, a 311.

A nagyon is jó vonalú karosszériája alatt azonban a régi, korszerűtlen, 900 köbcentis, háromhengeres, DKW-eredetű motor dolgozott, igaz, 30 helyett 37 lóerővel. 1962-ben vezették be az erősebb, korszerűsített 312-es modellt, és az évek során több változat került forgalomba, köztük a kombi Camping vagy a vászontetős Cabrio. Igazi ritkaság a csekély példányszámban gyártott, 50 lóerős motorral felszerelt 313-1 Sport roadster, mely a keleti blokk álomautójaként vált ismertté. A régi felépítménnyel, de új alvázon, kisebb kerekekkel mutatták be 1965-ben a 312-1 típust, vagy ahogy mindenki ismeri, a „kiskerekűt”. A modern vonalú, kényelmes, tágas 353-as ideje 1966-ban jött el, 353W jelzéssel kínálták — ez utalt német nyelven arra, amit ma úgy hívunk, hogy ráncfelvarrás. Ennek a típusnak már nem létezett tucatnyi kivitelezése, a limuzin mellett csak kombit (Tourist), illetve platós kisteherautót (Trans) szereltek össze belőle. A szocialista országok „felszabadulása” nem mozgatta meg a nyugatnémet autógyárak képzelőerejét. A Volkswagen például a Škodában látott fantáziát, így a Trabant mellett a Wartburg is eltűnt mint márkanév. Az utolsó próbálkozás a Wartburg korszerűsítésével, hogy a műanyaggal elcsúfított 353-as karosszéria orrába 1,3 literes VW-erőforrást szereltek a kétütemű csörömpölő helyére, de ez csupán annyit ért, mint halottnak a csók — a békából nem lett királyfi. 

Wartburg, a modern autó

De menjük sorban: a Wartburg nem sokat fektetett a dizájnba, a gyárat úgy képzelték el, hogy majd tágas, használható autót kínál a széles tömegeknek, észszerű áron. A mostani viszonyokhoz képest sokat kellett várni a kocsira. A rendeléstől a kézhezvételig Kelet-Németországban csak kb. 10 évet, ami az akkori időben teljesen megszokott volt. Sokan nem tudják, hogy a Wartburgot először 1956-ban mutatták be a lipcsei autókiállításon. Hihetetlennek hangzik? Pedig a Wartburg gyárban elismert német mérnökök dolgoztak, akik az akkori fogalmak szerinti modern, minőségi és versenyképes autót hoztak létre. A német kommunista párt később eldöntötte, hogy olcsóbb és egyszerűbb autót kell gyártani a munkásosztálynak. De sajnos ezt sem tudta mindenki megengedni magának. Mindenesetre az ötlet jó volt.

Wartburg, ahogy már mi ismertük

A Wartburg 353W-re már mi is emlékszünk, sőt, még mindig találkozhatunk vele a szerbiai utakon. Ez a modell keveréket égetett, vagyis a benzinbe 2% olajat kellett önteni. Vannak, akik még emlékeznek erre az illatra. Kitűnő megoldás az olcsó motor kenéséhez. A motorfej könnyű fémből készült (négy csapágyas főtengely M 14/175 gyertyákkal és 12 V-os, 33 Ah-s akkumulátorral). A motort víz hűtötte, 6 liter folyadék kellett a hűtőrendszerbe. Akkoriban modernnek számító elsőkerék-meghajtással haladt, a váltókar a kormány jobb oldalán vagy a padlón kapott helyet, kívánság szerint. A talajhoz viszonyított magassága 13,5 cm volt. Nagyon erős és kitartó felfüggesztése volt, mintha éppen a rossz utakra született volna. Nálunk leginkább a „piacosok” kedvelték a nagy teherbírása és helykínálata miatt. Legfeljebb 130 km/h-s sebességet tudott elérni. 100 km/h-ra 21 másodperc alatt gyorsult, ami abban az időben jó teljesítménynek számított. 900 kg volt a limuzin, 960 kg pedig a kombi súlya. A kétütemű Wartburgot „keleti Audinak” is nevezték, még dalokat is írtak róla, az emberek szeretettel vezették, ráadásul nem csak Kelet-Európában.  

(Folytatjuk)