Amikor a Zastava átvette a 101-es gyártását, az eredeti már kb. két éve a piacon volt. Úgy jellemezték, hogy a kora előtt járó autó, kitűnő fékrendszerű, jó útfekvésű, komfortos, könnyen kormányozható. A 128-as volt az első olyan kocsi, amelybe Fiat SOHC motort szereltek. Aurelio Lampredi készítette. A vezérműtengely az alumíniumfejben volt, és fogazott szíjjal volt meghajtva, nem lánccal. A ’60-as években ez a fajta koncepció még szokatlan volt. Azt mondják, az akkori Ferrarikból vették át, mivel azokat is a legendás Lampredi készítette.

Lehet, hogy ma már hihetetlennek tűnik, de a Zastava 101-es a legsikeresebb modellje volt az akkori jugoszláv autógyártásnak. Sokkal nagyobb mennyiségben készítették a Fityóhoz és a Yugóhoz képest. Azzal is dicsekedhet, hogy elsőként egyesítette az elsőkerék-meghajtást a keresztben elhelyezett motor és váltó kombinációjával. Ezenkívül független felfüggesztése volt mindkét tengelyen, és megjelent az ötödik ajtó, a „paktreger”. Ebben megelőzte a populáris Golf ötajtós modelljét. Három évvel a Golf előtt került a piacra, és a legtöbb kelt el belőle ötajtós modellként. Így az olasz Fiat autógyár kénytelen volt átengedni a Zastavának az első hatchback (ferde hátú) modellnek járó díjat.   

A 101-es szerelmesei egyetértenek abban, hogy az 1979-től 1983-ig gyártott példányok státuszszimbólumok voltak, különösen a Comfort modell. Az első standard motorral érkezett (1116 cm³), már nem standard karburátorral és kipufogóval, így 64 LE-s volt az 55 helyett. Sportüléseire fejtámla volt építve. Még keresettebb volt a Special (1299 cm³-es motorral és 73 LE-vel), melynek műszerfalán már megjelent a fordulatmérő, a vízhőmérő és az olajnyomásmérő, melyet a Fiat 128 sporttípusból vettek át. A külső ismertetőjegye a Cromodora márkájú gyári alumíniumabroncsa (felnije) volt. A nehéz beszerzés miatt a ’70-es évek végén és a ’80-as évek elején az egyéves Special Star többe került, mint a standard új modellek. Az első típusok négy- és ötajtósak voltak, a háromajtós később jelent meg. 1983 után készültek a GT/GTL modellek.

A Zastava kivitelre is gyártotta a 101-est. A nyugat-európai országok közül Franciaországban, Németországban, Svájcban, Luxemburgban és Nagy-Britanniában volt kapható, a Balkánon, illetve Kelet-Közép-Európában pedig Bulgáriában, Romániában, Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban. Utóbbiban egyébként nemcsak árusították az autót, hanem ott is rakták össze. Franciaországban eltérő külsővel és 101-es helyett 1100-as vagy Nogaro elnevezéssel volt kapható.

A Zastava 101-es a nemzetközi sportversenyeken is nagy sikert aratott. Jovica Paliković saját csapatával 1973-ban és 1974-ben elvitte mind a három első helyet az ismert Tour d’Europe kupán (1300 cm³). Az Isztambul—Krakkó-versenyen, mely különféle vad tájakat is érintett, a Zastava 101-es kitartónak és gyorsabbnak bizonyult, mint az ismert autógyárak modelljei. Ezek a Zastava-járművek szériaautók voltak minimális átalakítással. A feladatuk az volt, hogy célba érjenek, ami sikerült is nekik.

A Zastava 101-esből összesen 1 045 258 darabot gyártottak, ami rekordnak számított. 1979-ben az évi rekord 88 918 jármű volt, a havi csúcs pedig ugyanabban az évben 9027 darab. 1980-ban naponta 442-t gyártottak belőle, s ebben az évben gurult ki a félmilliomodik 101-es is a gyárból. Az egymilliomodik példányt tizenegy évvel később készítették el. Mivel a Zastava csak esztétikailag változtatott a 101-es modellen, az évek során sajnos elavult. 2008 novemberében, harminchét év gyártás után elkészült az utolsó Skala 55 jelzésű 101-es is. Úgy maradt meg az emberek emlékezetében, mint egy kitartó, terhelhető, könnyen karbantartható családi autó.

(Folytatjuk)