A szabadkai Dietrich Marlene cukrász, vállalkozó egyedi, látványos és nagyon finom tortákat, különleges desszerteket készít. Válogatott, minőségi alapanyagokat használ, és gondosan megtervezi az édesség díszítőelemeit. Neves cukrászmesterektől tanult, részt vett egy nemzetközi tortakészítő versenyen, és szép eredményt ért el. Szabadkán igényes édességboltot és tortaszalont nyitott, mely hamarosan fennállásának első évfordulóját ünnepli.

Marlenéhez mindig közel állt a kreativitás, a kézművesség. Papírmasé babákat is készített, rendezvények, ünnepségek dekorációs elemeit, asztaldíszeit álmodta meg és kivitelezte, sőt a kézműves-kozmetikumok terén is jártas.

— A babakészítés végigkísért egészen a gyermekkortól. Valójában már komoly tini voltam, amikor anyukám rám szólt, hogy ideje lenne leállni a babázással, mert szokatlan, hogy egy ekkora lány babázik. Szót fogadtam ugyan, de nem sokáig tartott. 2005-ben szerveztem meg az első önálló babakiállításomat Szabadkán a papírmasé technikával készült alkotásokból az akkori Ravel cukrászdában. Ezután sokféle technikát, stílust kipróbáltam a kézművesség terén, és rá kellett jönnöm, hogy a kínai áru miatt bizony nehéz a pályán maradni, megélhetésszerűen űzni ezt a tevékenységet. Amikor az ember kézművességre adja a fejét, tisztában kell lennie azzal, hogy ez egy nagyon nehéz, sok tanulást, kísérletezést igénylő tevékenység. A próbálkozások pedig sok sikertelenséget, anyaghulladékot vonnak maguk után. A minőségi anyagok bolondja vagyok a mai napig, csak most már sokkal könnyebb, mert a félresikerült sütiket megesszük. Mindezek hozzásegítettek, hogy pályát módosítsak. Nem nevezem váltásnak, mert minden eddigi alkotótevékenység visszaköszön a jelenlegi cukrászatomban. A továbblépést, váltást egy fényképpel való találkozás döntötte el. Amit láttam, az elsőre porcelánnak tűnő, lebegő babafigura volt, de cukorból készült. Miután megszületett a cukrászatról szóló döntés, elhatároztam, a lehető legrövidebb idő alatt a tőlem telhető legtöbb tudást szerzem meg. Szinte vadásztam, hogy a nagynevű mestercukrászok mikor tartanak továbbképzéseket a régióban. A COVID-ot megelőző időszakban volt olyan hónap, hogy minden hétvégén valahol a Belgrád—Budapest—Zágráb háromszögben „szívtam magamba” az új szakmai titkokat. Másfél év alatt hozzávetőlegesen 7-8000 kilométert tettem meg ebből a célból. Még egyéves cukrásztanonc sem voltam, amikor bejelentkeztem a Cake de la Cake nemzetközi tortakészítő versenyre. Mint utóbb kiderült, merész egyéni vállalkozás volt, mert amatőrként senki sem nevezett be, ezért a profikkal kellett megmérettetnem magam, de ezüst elismerést kapott a szabadkai Raichle-palota ihlette tortám. A következő évben Sylvia Elba felterjesztett a verseny szerbiai nagykövetének tisztségére. Az idén szeptember 1-jén ünnepeljük a szabadkai Dietrich édességbolt és tortaszalon megnyitásának első évfordulóját. Bár parádézásra semmi ok a mögöttünk levő COVID-os év után, mégis úgy döntöttünk, igenis lesz ünnepség, és az érdeklődők belekóstolhatnak a Dietrich-ízekbe. A jövőről annyit elárulhatok, hogy mivel külföldről számos megkeresést kaptunk, nemzetközi projektumokban gondolkodunk.

* Mennyire kell odafigyelni az alapanyagokra? Gondolom, külföldre is gyakran utazol, hogy minőségi és különleges hozzávalókat vásárolj…

— Talán az egyik legfontosabb pontja a cukrászatnak — és egyáltalán a gasztronómiának — a minőségi alapanyag beszerzése. Én még hiszek abban, hogy az emberek ízlelőbimbóit nem lehet becsapni. Nagy öröm számomra, amikor sikerül hozzájutni ecuadori vaníliához vagy ibolyazseléhez. Viszont Szerbiában cukrászkodni felér egy kötéltánccal. Az emberek vágynak a minőségre, különlegességre, de itt nem lehet egy sütiért 6 eurót elkérni, ahogyan azt Pierre Hermé teszi Párizsban. Holott ugyanazon alapanyagokból, illetve ugyanazon technikákkal készült mindkettő.

* Léteznek trendek, aktuális divat a tortakészítésben?

— A torták világa egy igen érdekes univerzum. Általában ez az édesség az ünnepség koronája. Nemcsak a lakoma lezárása, hanem presztízskérdés is sokaknál. Bár jelenleg a visszafogott formák, színek és díszítés a világtrend, a barokkos, túldíszített világban is otthonosan kell mozogni, ha az ember fenn akar maradni a szakmában. Néha az az érzésem, hogy a tortatrendek az építészeti stílusokat követik. Tizennyolcadik szülinapokra gyakran rendelnek szürke, de fekete tortákat is. Úgy látszik, újra visszatér a szögletes torták irányzata, ezzel egyidejűleg az úgynevezett nude torták is hódítanak, természetes virágdísszel. Sok kreációt fel sem teszek a Dietrich Facebook-oldalára, mert annyira élethűre sikeredett az alkotás. Vannak időszakok, amikor a megrendelők szinte versenyeznek, kinek lesz extrémebb ötlete. De mi szeretjük az ilyen embereket, és szomjazzuk a kihívásokat.

* Mennyire divat most a tortakészítés? Egyre több ilyen jellegű műsort, versenyt láthatunk…

— A nagyközönség élvezi a realityket. Mert akárhogy is vesszük, ezek a műsorok elsősorban valóságshow-k. Népes csapat állítja össze a versenyzők struktúráját, hogy garantálva legyen a konfliktus, ezáltal pedig a műsor nézettsége. Ha valaki nem a megszokott műhelyében, konyhájában dolgozik, eleve nem tud a maga szintjén teljesíteni. A helyszínen kívül a munkafeltételek sem az igaziak, ezért a stressz is borítékolható. Nem lehet 3 óra alatt emeletes tortát készíteni. Megpróbáltam. Természetes, hogy az ilyen produkciók hatására szívesen kommentelnek a háziasszonyok, hogy az enyém sokkal jobb. Engem is, ahogyan sokunkat a szakmából, felkerestek egy most lefutott magyarországi műsor készítői. Sőt, a budapesti castingot is bevállaltam a lezárások idején. Amikor tájékoztattak, hogy bejutottam, mert a válogatóbizottságnak tetszett a nevem, a külsőm és a karakterem, visszaléptem.

* Egész nap tortákkal, édességekkel dolgozol, tortakrémeket kóstolsz, megálmodod a díszítést. Melyik az az édesség, amelyet magadnak és a családodnak készítesz az ünnepekre vagy egy átlagos vasárnapra?

— Amikor elkezdtem a cukrászkodást, szinte egy hétig nem kellett mosogatni utánam. Viccelek. De addig tartott az az időszak, amíg a családtagok elteltek az édességgel, krémekkel, maradékokkal. Most viszont néha, bizony, úgy kell könyörögni, hogy kóstoljanak meg egy új ízkombinációt, sütikreálmányt. Saját részre többnyire a kísérletezések, új ötletek jutnak. Csak a kitapasztalt, nekünk is tetsző ízeket, kombinációkat mutatjuk be a nagyközönségnek. Amit én magam nem ennék meg, azt a vevőnek sem fogom kínálni. Még abban az esetben sem, ha egy-egy alapanyag megspórolásával olcsóbb lesz az előállítás. Annyi mindenről le kell mondani az életben, egy finom süti mindenkinek jár.