Pedig telis-tele van ötlettel, elképzeléssel, tenni akarással. Csak beszélnie róluk, főleg nagy nyilvánosság előtt, ne lenne számára annyira zavarba ejtő! Végül aztán néhány, igen mélyről fakadó sóhajjal is megbátorítva, mégiscsak gombolyodni kezdett a történet fonala.

A szerző felvétele

Az általános iskola padjaiból kikerülve Márti az óbecsei közgazdasági szakközépiskolában folytatta tanulmányait, cukrász szakon. Régóta dédelgetett álmait megvalósítandó. Abból a korszakából datálva, amikor először vetemedett hasznos konyhai kotnyeleskedésre. Édesanyja és nagyanyja roppant örömére. Illetve megelégedésére, hiszen — és e tény seperc alatt a napnál is világosabb lett — a leányka született őstehetség. Meg hát azért a vér sem válik vízzé! Szó, ami szó, mindez jelentősen megkönnyítette a majdani pályaválasztáskor szokásos dilemmákat is. Elmondása szerint a kiszemelt középsuli valóban telitalálat lett számára, osztálytársnőivel nemcsak a szakma csínját-bínját sajátíthatták el lépésről lépésre haladva, hanem egybetartó közösségé, ütőképes csapattá is formálódtak. Szigorú, ám a végsőkig következetes és hiteles tanáruk révén.

Fotók: Imre Márta

Kókuszkockák, linzerkoszorúk, islerek… pusztán lexikálisan bemutatni is tömény kihívás azt a bizonyos aprósütemény-palettát, melynek „főszereplőit” beszélgetőtársam akár csukott szemmel is el tudná készíteni. Természetesen a jó öreg, bevált receptek szerint. Igaz, újabban az is előfordult vele, hogy egy-két mellék(es) összetevő hiányában rögtönözni volt kénytelen. Egyébként pedig, mint mondja, a cukrásznak akkor is éreznie kell az ízeket, ha ő maga egyáltalán nem édesszájú.

A már hónapok óta tartó globális bizonytalanság sűrűjében sajnos Márti is kényszerpályára került. A hároméves képzés elvégzése után eredetileg a negyedik fokozat eléréséhez szükséges különbözetet voltak elszánt tervei teljesíteni. Távhallgatóként. Az aktuális helyzetből és annak szövődményeiből adódóan viszont egyelőre számára is marad a várakozás. Várakozás, mely az ő esetében szerencsére nem egyenértékű a nekikeseredéssel és a tétlenséggel.

Hogy beszélgetésünk melyik pontján történt a váltás, utólag bizony meg nem tudom mondani, viszont tény, egy pillanatban már az okostelefonjában rögzített fotók sorozatát vonultatta fel előttem. Születésnapi tortákról, ünnepi süteményekről, különféle kalácsokról… melyek azóta készültek. Barátnők, közeli ismerősök tényleges nekibátorodást hozó megrendelései nyomán. Mi több, a leányka ügyességét és kreativitását a remekműveire felkerülő, marcipánból saját kezűleg megformázott díszítőelemek — virágocskák, mesefigurák — is bizonyítják. Vélhetőleg zenei aláfestést is adagolhatott hozzájuk. Márti ugyanis a zenét nemcsak fogyasztja, de alkalmasint műveli is. Választott hangszerén, a hegedűn. No, de ez egy másik történet! Lehet.

A kor kihívásaihoz igazodva, akkor és ott, gondolatban én is nyomtam egy lájkot! Most meg már azon morfondírozom, hogy az első adandó alkalommal jómagam is rendelek nála egy nagyobbacska csokoládés tortát.