Az idei Magyar Életfa díj egyik boldog tulajdonosával: Balogh Pál — Cukival beszélgettünk
Pali bácsi saját elmondása szerint aki ismeri őt, az csak Cukiként tartja számon falun belül és kívül egyaránt. Ha önök nem tartoznak a baráti körébe, most talán azon gondolkodnak, miért is hívnak valakit éppen Cukinak. A válasz azonban igen egyszerű.
* Amikor Bácskertes felé utaztam, már tudtam a becenevéről, melyről rögtön valami aranyos és édes dolog jut az ember eszébe. Honnan kapta ezt a nevet?
— Már nagyon régóta így ismernek. Onnan kaptam a becenevemet, hogy foglalkozásomat tekintve cukrász voltam. Ezért lettem Cuki. A faluban a „rendes” polgári nevemet szinte már nem is tudják. Ha valaki véletlenül Balogh Pál után érdeklődne, nem biztos, hogy útba tudnák igazítani.(…)
* A bácskertesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működésének, azaz, mondhatni, a falu művelődési életének ön az egyik mozgatórugója, szervezésből is adhatna néhány leckét a fagyi mellé.
— Eleinte sporttal foglalkoztam, több mint tíz évig, művelődéssel nem annyira. A barátaim táncosok voltak. Én magam soha nem táncoltam, de mindig nagyon szerettem szervezni. Az egyesület általános csoportjának tagja voltam, s a többiekkel együtt elkezdtünk bálokat, különféle rendezvényeket szervezni. Az évek során lassan vezető lettem, azután szervezőtitkár, és most már nagyon sok éve szervezem a művelődési életet…
(Szerda Zsófi Balogh Pál művelődésszervezővel készült interjúját keresse a Hét Nap következő számában)
